Egy jelenet hősei.
Maja Sandu moldáv államelnök szerény ember. Most néztem egy kicsit utána, eddig nem különösebben érdekelt: Moldova Fălești járásának Risipeni községében született 1972-ben, közgazdászként 1998-tól 2005-ig a Világbank moldáv képviseletén dolgozott, 2010-ben elvégezte a Harvard Egyetem közigazgatási iskoláját (Harvard University John F. Kennedy School of Government). 2010-től 2012-ig az Egyesült Államokban élt, ahol a Világbank ügyvezető igazgatójának tanácsadója volt. 2019-ben öt hónapig Moldova miniszterelnöke, 2020 karácsonya óta államelnöke a Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) támogatásával.
Orbán Viktor Európa legrégebben és máris leghosszabb ideig tisztségben levő miniszterelnöke. Ismerjük, mint a rossz pénzt. A csoda most múlik pontosan: május utolsó napján töltötte a hatvanat. Moldáviai vonatkozásban a legfontosabb tudnivaló róla, hogy ő Maia Sandu legnagyobb politikai ellenfelének, Putyin favorizáltjának, Igor Dondonnak a támogatója, aki – mármint Dodon – 2016-ban Sandut legyőzte a 2016-os elnökválasztáson.
Merkel most a csúcstalálkozón (a Mimi-kastélyban) valószínűleg elolvadt volna, amikor a Nagy Potrohos szertartásossággal kezet csókol neki, hisz annyiszor megtette, ő meg mindig ellágyult, talán most is arra gondolhat romló emlékezettel, vajon legutóbbi kisztihandja alkalmával mit is mondott neki az ő felcsúti kis hercege/lovagja. (Was hat mein kleiner Handkuss gesagt?)
Nem tudunk szabadulni a vicctől, amikor a vidéki kifent újgazdag fagallér a bálon, tánc közben rálép a grófkisasszony lábára, és így menetegetőzik: – Pardőz, küsasszony, ezt jól elszúrtam!, mire a válasz: – Ó, nem tesz semmit, a lélek a fontos, a többi le van szarva!
Szóval – mert ugyanis – az történt, hogy Maia Sandu a világ egyik legmegalázóbb mozdulatával visszavonta, mintegy leszkanderbégezte a magyar kézből a román kezet (a moldáviaiak igazából románok, jó ideje nem írnak Kirill-betűkkel). És ez megvan felvételen! Pozitív hőssel, aki tovább nő az emberek szemében, negatív hőssel, aki tovább csökken.
Megtörténik olykor: nemhogy egyszerre, de külön sem jutnak el a csúcsra. Vagy inkább tekintsük úgy, hogy Maia Sandu nem hagyta, hogy (politikai) erőszakot kövessenek el rajta? Tény, hogy a csücsörítés elhalt a levegőben, a megadási reflex szilánkjai a földre – aszfaltra, vörös szűnyegre – szóródtak. Elképzelem, amint a nyugati kancelláriákban röhög az egész politikai osztály. Aztán elkomorul.
