Olvassuk a világ legrégibb demokráciája nagykövetének a nyilatkozatát: „Hátborzongató, hogy Magyarországon fontolóra vették, az emberek jelentsék fel a gyermekeket nevelő meleg szomszédaikat”.
Hátborzongató, hogy egy ország, amely annyi értéket és reményt adott a világnak, mint süllyed vissza a középkorba, hogyan mélyeszti bele népének lelkét, erkölcsét, eszméletét a reprimitivizáció posványába.
A feljelentetés gondolata súlyosabb bűn még a gyűlöletpropagandánál is, mert a politikai vezetők és jogalkotók egyfajta funkcionális analfabetizmusára vall, hasonlóan a „törvényhez”, amely összemossa a homoszexualitás és a pedofília fogalmát, de akár a kamukonzultációk legtöbb kérdéséhez. Sötétség, kétségbeesés.
Olvassuk az Európai Bizottság vezető szóvivőjének intését Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújára reagálva: „Nagyon óvatosaknak kell lennünk a szavainkkal, amikor emberi lényekről beszélünk”, ezúttal egy másik kirekesztés, a migránsproblémára kapcsán.
Az irigység, az utálat és a gerjesztett meg a régi gyökerű gyűlölködés, a félsz és a rossz lelkiismeret mindent fölülír a „szomszédok” lelkében. Egyetemes gyűlölet, első alfejezet: a szomszédok gyűlölete. Örkény „a házmesterek népének” nevezi őket, a zsidótörvények idejéből kísértő pesti viszonyok ismeretében.
Most hát a „házmesetrek népét” is felelevenítenék, mint a vármegyéket, a Szent Korona körül vadul táncoló táltosokat, a Horthy-kultuszt, az előjogokat-kasztokat. (De tudnak „modernül” is, lásd az előírást, hogy a művi terhességmegszakítás előtt meg kell hallgatni a magzat szívhangját. Orvosok eltátották pofájukat!)
Ezek betegek, ezekkel minden reménytelenné, kínok kínjává válik.
Hanem az vajon mikor lesz, amikor a magyar kormány(fő) arra biztatja a szomszédok népét, hogy jelentsék fel az olyan szülőket, akikről úgy tudják, meleg gyermekük van?
