Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
Amióta dőlnek az oknyomozások/tényfeltárások, felháborodott cikkek a névkerülő jóindulattal gyermekbántalmazási botránynak nevezett szörnyűségről – gyűlnek szépen egyre dúsabb csokorba az Új Hétben is –, bennünket leginkább az foglalkoztat, hogy mikor szólal meg az RMDSZ ebben az ügyben, amelynek – némiképp politikusi bikkfanyelven szólva – rengeteg vonatkozása van: erdélyi, erkölcsi, igazságszolgáltatási, nem utolsósorban politikai.
Persze érdekel mondjuk Ferenc pápa véleménye is, aki köztudomásúlag bensőséges viszonyban van ferencesrendi szerzetesünkkel, a dévai alapítvány elnökével; nagyon remélem, hogy a vészesen közelgő tusványosi találkozón maga Orbán Viktor önt tiszta vizet a pohárba (egy gyurcsányozás és egy sorosozás között, nem baj, inni fogjuk a szavait); de legjobban mégis az RMDSZ elnökének a megnyilatkozása érdekel. Nem szigorúan a véleménye, mert azt egyrészt nem fogja elmondani, másrészt maga sem ért egyet vele, nekünk – népünknek! – pedig fontos a vezetőnk erkölcsi, szellemi, törvényhozói komfortérzése.
Távol áll tőlünk a gondolat, hogy akár szövetségünk elnöke, akár Hunyad megyei emberei tudtak volna a kimondhatalan rémségekről (vagy akár arról, hogy az elítélt eredetileg nyolcvanhét évet kapott, a végleges harminc év „halmozati” meg ilyesmi…), hiszen arról maga Böjte Csaba sem tudott – de a frissen megjelent ítélet, a cikkekben felsorolt adatok, tények, ne adj isten új részletek (reszkethetnek szent gatyák!) legalább egy kis eligazító kommentárt megérdemelnének.
Ne feledjük, hogy nem általános kérdésről és nem is Szent Kirillről van szó! Böjte Csaba rendszeresen támogatta választásokkor az RMDSZ-t, kampányolt neki, ne felejtsük kiváló viszonyát a Fidesszel (amellyel az RMDSZ is kiváló viszonyban van), a sokoldalú kölcsönös támogatásokat, közbenjárásokat – végül ne felejtsük el, hogy tavaly decemberben nagyrészt romániai magyar, RMDSZ-es politikusok kezdeményezésére nyújtodott be a kiskorúak „nemi és nemzetiségi önazonosságának” védelméről szóló törvénytervezet; igaz, hogy ama jogszabály inkább a nemváltástól, mint a megerőszakolástól, a szájbavizeléstől és a megveretéstől óvná a kiskorúakat, de mégis…
Öné a szó, tisztelt szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes úr!
Kiemelt kép: A Büntetőjogész.hu portálon a jogos védelmi helyzetet taglaló védőbeszéd vázlata a Toldi-ügyben.
