„Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani,
mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” Albert Einstein
Levelünk 2009 júliusában szigorúan szerkesztői megállapításokat tartalmazott, amolyan lapelemzést a tizedikei (pénteki) számról, szelektíven. A lap: az Új Magyar Szó, Kolozsváron (egy éve). Az elsőoldalas vezércikket Vincze Loránt megbízott főszerkesztő jegyzi Kormányváltásra játszók címmel. A lenti levél szerzője (Bukarestből) a lap vezető publicistája, címzettje Cseke Péter vezető szerkesztő. Az itt is kiemelt mottó az újság Vélemény oldalának Lap-top rovatából van. Pénteki napokon jelent meg az ÚMSZ Szempont melléklete Ágoston Hugó és Szonda Szabolcs szerkesztésében.
A levél nyomokban tanulságokat tartalmazhat mai (mindenkori) szerzők számára is, ezért közöljük.
A legújabb számról
2-es oldal
– Péter, lehet, hogy vitatható, amit mondok, de azon a képen ott van az Obamával és Sarkozyval teljesen egyenrangú Merkel is… vagy ő nem mutatja meg Iránnak?
3-as oldal
– jó a vezércikk, jó, hogy egy nagy eszmei téma köré épül (csak a „csatakiáltással felvértezve” maradt volna el!)
– amúgy én ott voltam az RMDSZ kampányát megkoronázó, tüntetéssel egybekötött marosvásárhelyi rendezvényen: Sógor Csaba egy rettenetesen avítt szöveget vert le, összefüggéstelenül: valakijének a véres múltban a románok levágták az ujjait, ezért nem tudott dolgozni, imádkozni (és még hasonlókat, amiket az ember a kezével-ujjaival végez, Isten bocsássa meg, ha kegyeletsértést követek el), ilyenek ezek a
románok, majd megmutatjuk nekik Európában – arról, amit az ÚMSZ-nak most nyilatkozik, ott nemigen volt szó; márpedig Frunda (aki megbocsáthatatlan módon nem kísérte el Sógort a kampányban) leginkább ezt a vásárhelyi szöveget hallotta; teljes mértékben egyetértek vele
4-es oldal
– a Hátteret sürgősen át kell keresztelni Bogdán Tibor oldalnak (valamikor egy kicsit változatosabb volt, és számon kérettek mindenféle kritériumok, olyanszerűek, hogy mi volt a nevük a százéves háború áldozatainak); ugyanakkor Bogdánt természetesen legalább úgy meg kell fizetni, mintha lelkes lenne és fiatal
5-ös oldal
– jó a két jegyzet, még a Bíróé is, ami ezúttal kevésbé publicisztikus (a szerző nehéz napokon ment át, de azért – egy bizonyos hűség jegyében – megírta)
– a Szellemidézés ügyében, ha Borgesről van szó, vagy Bioy Casares, vagy Silvana Ocampo argentin íróktól kell szerzői jogi dolgokat kérdezni (ne tegyétek, meghaltak) – külön köszönet Marcus Aureliusért, alig zavaró, hogy mintha ez a darab, részlet már megjelent volna lapunkban (egy ilyen Borges-buzi szerkesztőtől, mint alul nem írott, ez nem is csoda); az Einstein-idézet viszont biztosan és emlékezetesen megjelent már – következtetés: tessék elolvasni az összes eddig megjelent mondást és szemelvényt, hogy ne ismételjünk
6-os oldal
– itt viszont minden szerzőt ÚMSZ-nak hívnak, kell is szólni a gazdasági reszortunknak, hogy jól fizesse meg ÚMSZ szerzőt
– nem tudtam, mitől Gazdaság a hangyákról szóló élményszerű és hiperexkluzív helyszíni tudósítás az MTI tollából, mígnem bele nem akadt a szemem a ‘dolgozó’ szóba, hát igen, a dolgozók…
7-es oldal
– a (folytatás) nevű szerzőnek meg kell mondani, hogy lapunkban a régies ‘kollega’ helyett ‘kollégá’-t írunk (ahogyan – már az egységesség kedvéért is, magyar mintára – a ‘mely’ helyett ‘amely’-t, mert ha nem így tennénk, akkor nagy jókaiasan az ‘aki’ helyett is ‘ki’-t kellene írnunk, és például ‘vajjon’-t)
8-as oldal
– ha ‘Gyilkostói’, mint a címben, akkor – asszem – annál inkább Gyilkostó-legenda a helyes az első hasábon
– azt viszont biztosan tudom, hogy a szaklevéltári felszólításban a szovjetunióbeli hadifoglyokról semmi sincs, ami a Kultúra oldalon való megjelenést indokolta volna
12-es oldal
– a ‘miután’-t érdemes lenne egy kicsit most pihentetni, hisz valaki nyilvánvalóan nem ismeri a szerepét: „A házigazdák (…) megszerezték a vezetést, miután KA hibáját kihasználva IJ laposan, a hosszú sarokba lőtte a labdát.” Arról nem is beszélve, hogy a ‘laposan’ után fölös a vessző, nyilvánvaló, hogy a gól, a vezetés nem miután, hanem pont akkor született, amikor a labda a hálóba került (és a bíró megadta); egyébként én a sok ‘alakulat’-ot sem szeretem, amikor az lehet csapat, klub, gárda, együttes, egység, társulat, társaság (ritkábban akár banda, kompánia, sőt team is)
A szerkesztő megjegyzése
Igen, európai parlamenti választási kampány lázában égett az RMDSZ; erről szól a riporter beszámolója Sógor Csaba beszédéről:
„Sajnálom, hogy Frunda György nem vett részt a kampányban, és ezért nem tudja, hogy egyáltalán nem a múltról merengtünk, hanem konkrétan, számszerűsítve elmondtuk, mit jelent az Európai Unió az erdélyi magyar embereknek” – reagált a Maros megyei szenátor vádjaira Sógor Csaba. Az EP-képviselő lapunk megkeresésére emlékeztette Frunda szenátort, hogy a harmincnapos kampány alatt az emberek életére közvetlen hatással levő uniós folyamatokra helyezte a hangsúlyt. „Elmondtuk az embereknek a ta-
gosítás előnyeit, ismertettük a tejbegyűjtő központok minőségi követelményeit, tájékoztattuk őket az EU-s pályázatok rendszeréről, hangsúlyoztuk a határ menti regionális együttműködések fontosságát” – fejtette ki Sógor. Hozzátette: az öt kiemelt jelölt – a kampányba bekapcsolódó sok száz RMDSZ-es és EMNT- és helyi és országos politikus segítségével – nyolcezerrel több szavazatot kapott, mint a 2007-es romániai parlamenti választásokon az egész RMDSZ „Miért nem tudta akkor jobban megmozgatni az embereket Frunda?” – tette fel a kérdést az EP-képviselő? (Moldován Árpád Zsolt)
Végül talán nem érdektelen megemlíteni, hogy 2019-ben Vincze Loránt váltotta Sógor Csabát az Európai Parlamentben.