„A most zajló háborúban az válik el, hogy egy zsarnoki rendszer képes-e kiterjeszteni a maga logikai és erkölcsi légüres terét. Ez ébresztő mindazoknak, akik magától értetődőnek vették a demokráciát, és alvajáróként tartottak az önkényuralom felé, írja az amerikai történész a Foreign Affairsben.” Ez a bevezetője – a HVG hasábjain – Timothy Snyder Ukrajnában a világ jövője dől el a demokrácia és a nihilizmus csatájában című fontos írásának.
Már az ellentétpár elfogadása vagy el nem fogadása állásfoglalás. Az amerikai történész nyilvánvalóan a Nyugatra utal, amikor demokráciáról beszél, és Oroszországra, amikor nihilizmusról.
„Oroszország, a korosodó zsarnok igyekszik felmorzsolni Ukrajnát, a dacos demokráciát. Ha utóbbi győz, az megerősíti az önrendelkezés elvét, mehet tovább az európai integráció és a jóakaratú népek visszatérhetnek a globális problémák megoldásához. – Moszkva sikere megerősítené a fasisztákat és a többi önkényurat, tovább a nihilistákat, akik a politikát csupán az oligarchák által kitervelt látványosságnak tekintik, aminek célja, hogy az átlagember ne lássa: a világ megsemmisítésére megy ki a játék.” Íme a magyarázat – így még sarkítottabb a kérdés, az állásfoglalás is élesebb, akármelyik „következményről” van szó.
A Nyugat – Amerika (a demokraták) és Európa (az EU) – egységesen a demokrácia pártján van. Illetve utóbbi egy kivétellel: Orbán Viktor „békepárti”, azaz mielőbbi tárgyalásos megállapodást akar, gyakorlatilag egy új status quo (Ukrajna megcsonkítása) elfogadását.
A közvélemény mindenütt megosztottabb, mint valaha. Acsarkodó szurkolótáborok törzsi harcában csapnak össze az álláspontok. És – Orbán hatása, vagy egyfajta post hoc ergo propter hoc működik itt? – erdélyi sajtónkban is egyre több az „oroszdrukker”, aki nem az Ukrajna ellen indított háborút, hanem az USA, a NATO támogatását tartja igazságtalannak. (Eszünkbe jut, hogy a horribilis sokoldalú támogatás nélkül a Szovjetunió sosem győzte volna le Hitlert.) Gyűlöli a háborút, de nem annak kirobbantóját, az agresszort, a tömeggyilkost, a rabló tolvajt, a zsaroló zsarnokot, hanem azt, aki nem akar békét, mindentől függetlenül.
*
„Miután a „demokratikus”, haladó szellemű Európa becsületességből már többször elégtelenre vizsgázott vezetői – kihasználva a „korona” és az orosz „fenegyerekeskedés” (lásd ukrajnai háború) körülményeit – eljutottak odáig, hogy a kommunista totalitarizmusra emlékeztető módon, mindenre kiterjedően diktálják, hogyan kell élnünk, illetve hogyan vágjunk vissza az oroszoknak azzal, hogy – még ha belehalunk is – korlátozzuk életszükségleteink kielégítését (vagyis hozzunk áldozatot abban a háborúban, amely nem a miénk), a semlegesség nem lehet politikai attitűd. Minél vehemensebb, fanatikusabb a nyugati katonai szervezet Oroszország elleni fellépése, annál inkább gyűlölöm azokat, akik szerepet játszanak abban, hogy az immár közel nyolc éve tartó ukrán háború, az óceánon túlról vezényelt „szabad” Nyugat totális, hegemonikus háborúja ne érjen véget.”
Mindez a kolozsvári Szabadságban olvasható Háború vagy béke cím alatt, az utána következő fejtegetés pedig még lidércesebb. A szerző, bizonyos Blága L. József 2022. október 28-án megtalálja a pozitív szereplőt! És szókimondóbb, mint az EU szankcióit megszavazó Orbán Viktor:
„… ebben a háborúban a mindkét részen elkerülhetetlen emberáldozatokon túl mégiscsak van pozitívnak és felelősnek tekinthető szereplő: az, aki létében fenyegetett lévén a saját biztonságáért cselekszik. Ukrajnáról ez nem mondható, hiszen önként mondott le függetlenségéről és vált a Nyugat befolyási övezetévé, az Oroszországot fenyegető, kelet felé való katonai terjeszkedés eszközévé. Mindebben a legszörnyűbb, hogy az értelmi-erkölcsi hanyatlás aggasztó tüneteit mutató nyugati „vezérkar” (annak ellenére, hogy az orosz fél többször is kinyilvánította tárgyalókészségét) hallani sem akar a békéről, még az atomháborútól sem riad vissza, sőt kihívóan készülődik rá, válaszul az orosz vezetés által a pszichológiai hadviselés részeként hangoztatott mindenre elszántságra.”
Tekintsünk el most a bikkfanyelvtől, a szemmel látható kifejezésbeli nehézségektől, és koncentráljunk a mondanivalóra: Oroszország a pozitív szereplő, Ukrajna önként mondott le függetlenségéről, a „nyugati vezérkar” még az atomháborúról sem riad vissza, sőt kihívóan ragaszkodik hozzá…
És akkor csodálkozunk? Ha ezeket le lehet írni, Orbánék ordas hazugságaira is rálicitálva, visszájára fordítva a valóságot?! Akar Blága egy igazolt, hiteles új megállapítást? Arról, hogy a hazugságain túl a magyar kormány hogyan támogatja a háborús bűnös, gyilkos agresszort? Hát például eképpen: Még drágább az orosz gáz, Magyarország csak augusztusban 155 milliárd forinttal dagasztotta így Vlagyimir Putyin háborús pénztárcáját. A szeptember-december közötti időszakra pedig „egészen elborzasztó kép” rajzolódik ki.
Putyin azt teszi a népével, feláldozza, Orbán ezt teszi a népével, becsapja. A hülye drukkerek ujjonganak.
