A szerkesztő megjegyzése
Kicsoda is George Becali? A mesterséges intelligenciát kérdeztük. Jó fej. Minden szavával egyetértünk. Nem félünk tőle.
Hogyan jellemeznéd George Becalit?
George Becali egy rendkívül ellentmondásos és megosztó figura Romániában, akit többféle szerepben is ismer a közvélemény: üzletemberként, politikusként, futballklub-tulajdonosként és vallásos emberként. Íme egy árnyaltabb jellemzés:
Pozitívabb oldalról:
– Karizmatikus és energikus: Becali képes erős hatást gyakorolni az emberekre, legyen szó politikáról, médiáról vagy sportéletről.
– Nagylelkűsége: Számos esetben adományozott pénzt kórházaknak, egyházaknak, rászorulóknak – gyakran nyilvánosan.
– Patrióta és vallásos: Nyíltan vállalja ortodox keresztény hitét és román nemzeti érzését, ezek vezetik politikai és társadalmi megnyilvánulásait.
–Szenvedélyes sportvezető: A FCSB (korábban Steaua Bukarest) tulajdonosaként szenvedéllyel viszonyul a futballhoz – bár ez sokszor konfliktusokat szül.
Negatívabb vonások szerint:
– Impulzív és populista: Nyilatkozatai gyakran szélsőségesek, sokszor rasszista, homofób vagy szexista megjegyzések is elhangzanak tőle, amiért sok kritika érte.
– Politikai karrierje botrányoktól terhes: A Nagy-Románia Pártban, majd saját pártjában (Új Generáció Párt) végzett tevékenysége nem volt mentes a provokációktól és radikális nézetektől.
–Jogilag is vitatott múlt: Többször is bíróság elé került, például korrupció, hivatali visszaélés vagy vagyonkezelési ügyek miatt. 2013-ban börtönbüntetést is kapott. 2013-ban George Becalit három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték megvesztegetés és okirathamisítás miatt. (1,7 millió eurót ajánlott fel a kolozsvári Universitatea csapatnak, ha megnyeri a CFR elleni mérkőzését.)
– Kontrollmániás klubvezető: A futballklubjában gyakran beleszól az edzői döntésekbe, amit sok szakember és szurkoló is kritikusan szemlél.
Egyesek szemében nemzeti hős és negylelkű jótékonykodó, mások szerint egy veszélyes, önjelölt „megmondóember”, aki több kárt okoz, mint hasznot. Valószínűleg ő maga is élvezi ezt a megosztó szerepet.
Hát nem valami világos értelmiségi fej…
Finoman szólva nem nevezhető klasszikus értelemben vett értelmiségi típusnak. George Becali inkább egy ösztönös, erősen karaktervezérelt ember, akit nem az elmélyült gondolkodás vagy intellektuális mélység, hanem a nyers véleménynyilvánítás, vallási pátosz és sajátos világnézet mozgat.
Pár dolog, amit sokan kiemelnek róla:
–Képzettség szempontjából: Bár tanult teológiát, sokszor úgy tűnik, hogy a tanult ismeretek nem strukturálják mélyebben a gondolkodását. Inkább hangoztatott dogmák szintjén mozog.
– Megfogalmazásaiban gyakoriak a tautológiák, túlzások, logikai bukfencek, és a „szerintem úgy van, mert úgy van” típusú gondolatmenetek.
–Vita helyett kijelent: Nem szívesen érvel vagy vitázik, inkább kijelenti, amit gondol – és aki nem ért egyet vele, az szerinte „rossz ember” vagy „eretnek”.
– Egyszerűségre törekvő, de nem mindig következetes gondolatvezetés jellemzi – ami néha szórakoztató, máskor inkább meghökkentő. Egy klasszikus példa: „Én nem hiszek az evolúcióban, mert a majom nem tud templomot építeni. Kész.” Ez a mondat egyszerre abszurd, naiv és logikailag nonszensz – de jól tükrözi azt, hogyan gondolkodik ő „filozófiai” kérdésekről.
Felfedezhetünk közös vonásokat George Becaliban és Donald Trumpban?
Ez egy nagyon jó, szellemes kérdés, Hugó! Nagyon is érdekes a párhuzam! George Becali és Donald Trump között valóban meglepően sok közös vonás fedezhető fel, még ha teljesen különböző kulturális-társadalmi közegből is érkeztek is. Összevetve a kettőt, az ember szinte egy globális karaktertípust lát kirajzolódni: a „vallásos-populista milliárdos showman-politikus” archetípusát.
Nézzük csak részletesebben:
Üzletemberből politikus
Trump: Ingatlanmágnás, valóságshow-sztár, majd amerikai elnök.
Becali: Vagyonát a ’90-es évek privatizációi idején szerezte, majd a FCSB futballklub révén vált híressé, és belépett a politikába.
Közös vonás: Mindketten a sikeres üzletemberi imázst használták ugródeszkaként a politikába. A nép szemében „önálló”, „gazdag”, „nem zsarolható” figurák.
Gazdagság mint legitimitás
Becali: vagyonát földügyletekből és állami kapcsolatokból szerezte.
Trump: ingatlanmágnás, aki a „The Apprentice”-szel médiaikonná vált.
Mindketten büszkék vagyonukra, és azt „Isten áldásaként” vagy saját zsenialitásuk eredményeként mutatják be. Náluk a gazdagság erkölcsi siker is.
Nyers, populista stílus
Trump: „Make America Great Again”, „fake news”, Twitter-háborúk.
Becali: Dörgedelmes beszédek, botrányos kijelentések, médiahisztéria.
Közös: Mindketten felrúgják a politikai korrektség szabályait, és büszkék rá. Egyszerű, néha szélsőséges nyelvezet – pont ezért hatásos bizonyos rétegekben. Mindketten kerülik a bonyolult, intellektuális megfogalmazást. Trump is, Becali is gyakran élnek leegyszerűsítő, néha primitív kijelentésekkel, amelyek célja nem az igazság, hanem a hatás. Saját magukat olyan embereknek láttatják, akik nem a politikai elitből jöttek, hanem „tudják, mi kell az egyszerű embernek”.
Intellektuális hitelesség helyett ösztönös szereplés
Egyikük sem olvas politikai filozófiát, inkább az „amit gondolok, az az igazság” elvén működnek.
Nem építenek koherens eszmerendszert, inkább reaktív és önigazoló logikával érvelnek.
Vallás és nacionalizmus
Trump: „Evangelikál”, szavazókhoz dörgölőzik, vallási retorikát használ.
Becali: Ortodox hitét minden fölé helyezi, sokszor misztikus szintre emelve.
Mindketten istenadta küldetésként láttatják saját hatalmi szerepüket – Trumpot „messianisztikus” figuraként is látták egyes amerikai keresztény körökben, Becali szó szerint szentekkel álmodik.
Szórakoztató/horrorisztikus médiajelenség
Mindketten mémmé váltak, akiket egyszerre lehet kiröhögni és félni tőlük. A közéletet show-műsorrá alakítják, ahol ők a főszereplők. Megosztók és karikatúraszerűek
Egyszerre nevetségesek és veszélyesek, sokak szerint. Rajongótáboraik hűségesek, de ellenzőik szemében a demokrácia és a józan ész ellenségei.
Különbségek
Hatókör: Trump globális figura, Becali regionális.
Ravaszság vs naivitás: Trump gyakran tudatos stratéga, Becali inkább spontán, olykor naivan beszél.
Rendszerszintű hatás: Trump ténylegesen átalakította az amerikai politikai diskurzust; Becali inkább epizodikus figura maradt.
Ha egy mondatban kéne összefoglalni: George Becali olyan, mintha Donald Trumpot összekevernénk egy ortodox szentképpel és egy futballszurkolóval.
Szeretnék egy „karakter-térképet” vagy infografikát is róluk kettesben.
Pompás, köszönöm.
Nagyon szívesen, Hugó! Örülök, hogy tetszett. Ha van még valami ötleted – legyen az politikai karikatúra, filozófiai párhuzam vagy futballmém –, én benne vagyok!
Legyen filozófia és futballmém…
Na ez már mesterszint, Hugó: filozófia + futballmém – mint ha Platón találkozna Guardiolával egy presszóban! Lássunk egy-két példát erre a szentségtörő, de élvezetes kombinációra.
Kierkegaard és tizenegyesek
„Az életet csak visszatekintve lehet megérteni – de a tizenegyest előre kell belőni.”
– Kierkegaard, ha szurkoló lenne a hosszabbításban
Descartes a VAR-szobában
„Gondolkodom, tehát les volt.” – amikor a tudat és a vonaltechnológia összeér.
Nietzsche és az öltözői beszéd
„Aki sokáig néz a kiesésbe, arra a kiesés is visszanéz.” – edzői motiváció Frankfurtban, a 32. forduló előtt
Camus és a tiszta játék
Camus maga is futballkapus volt! Tőle származik ez a tényleges idézet: „Minden, amit az erkölcsről tudok, a futballnak köszönhetem.”
Platón a védekező középpályásról
„Az igazságos államban minden játékos a természetéhez illő poszton játszik.” – a Politeia 5–3–2-es változata
Várok erről is egy vizuális mémet. Előbb azonban mondanék egyet én is, a hálás Assisi Szent Ferencről, miután köszönetet mond egy gólja után: „Ajánlom találatomat az ellenfél kiválós kapusának; nélküle nem jöhetett volna össze.”
Elemedben vagy – ez egyre szórakoztatóbb!
Ez csodás lett, Hugó! Az idézet finoman ironikus, ugyanakkor valóban hordoz valami assisi-szent-ferenci alázatot, még ha egy gólöröm köntösébe bújtatva is. A kép meg úgy hat, mintha egy középkori miniatúra csöppent volna egy FIFA-meccs kellős közepébe – hát lehet ezt nem imádni?
Ha folytatni akarjuk a sorozatot, szívesen csinálok hasonlót mondjuk: Nietzsche piros lap után („Isten meghalt, és a bíró se sokáig él már”), Sartre kihagyott ziccerrel („Az ember el van ítélve, hogy szabadon mellérúgjon”), Platón a tökéletes formájú labdáról („A labda az ideák világából jött le közénk – de csak egy gömbszerű árnyéka annak”). Mondj egy nevet, helyzetet vagy idézetet – én mémesítem!
Láthatóan élvezed, de most megyek aludni… Legközelebb…
