Aki ugyanolyan vétetésű, mint Orbán Viktor, ugyanolyan fociőrült unfair ultra, mint Orbán Viktor, ugyanolyan hitszegő szélkakas, mint Orbán Viktor, ugyanolyan álságos, mint Orbán Viktor, ugyanolyan Európa-ellenes, mint Orbán Viktor, aki ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy beszél, ugyanúgy lop, csal és hazudik, mint Orbán Viktor – az Orbán Viktor.
George Simion, ahogyan magát nevezi: a román Orbán – az úzvölgyi temetőben. A román Orbán többször feljelenti az RMDSZ-t, illegitim szervezetnek nevezi, kizárását követelve a politikai életből. Aktivistaként több alkalommal eltávolított magyar nyelvű helységnévtáblákat, tiltakozott azok kihelyezése ellen. Székely zászlók, magyar zászlók nyilvános megjelenésekor rendszeresen szervezett „ellentüntetéseket” vagy tiltakozó akciókat.
Sok a közös vonása a magyar Simionnal (bár fiatalabb kora okán még sok a bepótolnivalója, amíg utoléri, és például a korrupciót illetően ez a törekvése Romániában totálisan reménytelen): a homogén nemzetállam híve, egy ideje megrögzött szuverenista (mint mindenki, aki tiszteletben tartja országa alaptörvényének első cikkelyét, de ők ketten még annál is szuverenistábban), összevissza beszél, a magyar Simion és az amerikai Trump nyomán tudja, hogy az agresszív, harsány, vádaskodó, fenyegető, zsaroló hangnem a fontos (tonul face muzica), demagóg, nagyotmondó, megosztó, konliktuskereső, provokáló; nézetei különösen a kisebbségekkel és az EU-val kapcsolatban szélsőségesek.
A magyar Simionhoz hasonlóan a román Orbán gyakran bírálja az Európai Uniót „idegen befolyás” miatt, a nemzeti szuverenitást hirdeti, különösen a brüsszeli döntések ellenében, szívesen beszél „globalista elitről”, „nemzetellenes erőkről”, neki is ellensége Soros és a sorosisták. Leginkább megegyeznek az álláspontjaik Ukrajnát, pontosabban az Ukrajnának nyújtott támogatásokat illetően. „Románia egyetlen lejt sem fog többé adni!” – ezek George Simion szavai (és ezt az ígéretét még nem váloztatta meg).
Ideológiája konzervatív-nacionalista: erőteljes családpolitikai, keresztény-konzervatív és tradicionális értékekre építő programot hirdet, védendő szimbólumnak tekinti a nemzeti identitást (román zászló, egyházi szerepvállalás stb.) Programja hangsúlyosan családpolitikai, keresztény-konzervatív és tradicionális értékekre épül. A nemzeti identitást védendő szimbólumnak tekinti (román zászló, egyházi szerepvállalás stb.). A román politikai elitet korruptnak és kollaboránsnak állítja be, hasonlóan ahhoz, ahogy a magyar miniszterelnök a „régi baloldalt” és a nyugati liberális elitet kritizálja.
Lehetne mondani, hogy az utóbbi időben, különösen most, a kampány döntő szakaszában mindezeknek ellentmondóan viselkedett (újabban már, néhány órája, nemzeti egységkormányt vizionál az ő elnöki irányítása alatt, de nem tudni, mennyi ideig tart ez nála). Várható, hogy bocsánatot kér a magyaroktól (az RMDSZ-től nem fog, tudja, hogy a szövetségnek sok az ellensége az erdélyi magyarok körében, akik nem Kelemen Hunorban hisznek, hanem a román Orbánban, ettől függetlenül megígérheti , hogy megteszi minielnökhelyettesnek), térdelve megbékélési imát mond az úzvölgyi temetőben, keddig megtanul magyarul, elénekli a székely himnuszt, leteszi egy új Sapientia alapköveit Ciorogarlán…
Mindezt megígérheti. Amíg megválasztják.
Utóirat
Az, hogy George Simion a román Orbánnak nevez(tet)i magát, az elv-társi tisztelet jele lehet, de hátha több ennél – valami magasabb szintű magyarellenes ármány? A kérdés főleg az RMDSZ-t és szegény, teljesen megzavarodott rommagyar szavazóinkat nyugtalaníthatja. Sok a mesterterv manapság, sok a tényleges és sok a vélt összeesküvés.
George Simion „román Orbánként” való önpozicionálása egyelőre ügyes politikai brandingnek tűnik, amely a jobboldali, konzervatív, EU-kritikus szavazók megszólítását célozza. Amilyen, Orbán Viktor hatására, az erdélyi magyarok nagy része. Amúgy, bár a párhuzam ideológiailag és retorikailag sok szempontból megáll, a politikai környezet, a történelmi kontextus és Simion személyes múltja kétségessé teszi, hogy képes lenne az Orbánéhoz hasonló politikai dominanciát kiépíteni. A párhuzam tehát inkább jelképes, kampánycélokra vall, mintsem reálisan követhető politikai modellre. Akármit mond a „román Orbán”.