Ez a kis gondolatfutam nem a Real Madrid – ManchesterCity Bajnokok Ligája elődöntőről szól, bár a világ három legjobb csapatából e kettőnek a meccsei eszméletlen magasságba emelték a foci szépségét, drámaiságát, katartikus hatását. De abból indul ki.

Annyi elmondható, hogy a visszavágó kilencvenedik percében a vendég angolok összetettben kétgólos előnnyel várhatták a megérdemelt továbbjutást. A szabály az, hogy amikor egy meccset a bíró néhány perccel megtold, mondjuk hat perccel, akkor a statisztikákban az mind a 90. percként szerepel. Szóval jött a kisfiú(s) brazil jobbszélső, Rodrygo, és rúgott, majd fejelt egy gólt a 90. percekben. (Szinte lőtt egy harmadikat is, közelről, a kapus kézilabdás reflexszel hárított.) Hosszabbíííítás. Két gól kellett hozzá, megvolt. A kétszer tizenöt perces hosszabbításnak aztán már a legelején Benzema biztosította a 3:1-gyes Real-győzelmet, a döntőbe jutást 6:5-ös összesített eredménnyel. (A fatális passzt a kiharcolt tizenegyes előtt szintén Rodrygótól kapta…)
Hasonlót már művelt a Real épp az idei kiírás kieséses szakaszában (a Párizs meg a londoni Chelsea ellen), de nem két perc alatt a legvégén… Ez túlszárnyalhatatlan! A futball gyönyörű! Stb.
Hogy szerencse is kellett hozzá? Mi a szerencse? Post hoc ergo propter hoc magyarázat mindössze.

Rodrygo: I don't want to become the new Neymar | Goal.com
Rodrygo Goes

Számomra a legmegrázóbb mégsem ez volt, amit leírtam – beleértve a világ legjobb csapatának és mesterének kínjait a tragédia után.
Hanem tudják, hogy mi? Nos, az a tanulság, ami ezúttal egy szurkolói magatartásból adódott. Ahogy egy tudósításban olvasható: „Sok Real Madrid-szurkoló nem várta meg a brazil játékos góljait, és már a 90. perc előtt leléptek a Santiago Bernabeu stadionból. Aztán amikor meghallották, hogy két gólt is rúgott a csapatuk, vissza akartak menni, de nem engedték vissza őket, hiába mutatták a jegyüket.”
Értik? Nem bírták a megaláztatást. Elszállt minden reményük. Örülni és a végső győzelemre szurkolni, majd önfeledten ünnepelni még megtértek volna. Zseniálisak voltak a szervezők, hogy nem engedték őket vissza. („Nem mehettek, mondta az egyik, mert még kiegyenlíthet és továbbjuthat a Manchester, és azt a ti gyenge szívetek nem bírná elviselni” – ezt természetesen most találom ki.)
Vajon miért s hogy jutott eszembe erről az egészről a magyar ellenzék nagyjelenete az április 3-i választás éjszakáján, a vereség után?

https://youtu.be/jXTuN1Jd_g8

A szerkesztő megjegyzése

A Bajnokok Ligája döntőjére majus 28-án kerül sor (Szentpétervár helyett) Párizsban a Real Madrid és a Liverpool között. Carlo Ancelotti és Jürgen Klopp között. (Akinek a csapata győz, az Év edzője lesz.) 2018-ban már döntőztek… Emlékszünk?