A szakállas csatár sok rekesz sörről beszél, a világklasszis meghúzza a pálinkásüveget a lelátón, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy Kopernikusz évek óta a pálinka kultuszát ápolja (közismert, hogy Tusványoson meleg levegő szokott kijönni a fülén), és félfordulatból kipasszolta a pályáról a tegnapját, a holnapját és a máját.
Az igazi magyar szurkoló: patrióta, megszállottan imádja a nemzeti válogatottat, szapulja az ellenfelet, pláne a feketéket, és seggre issza magát a lelátón izgalmában és hazaszeretetében. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy markáns politikai véleményt nyilvánítson, úgy volt beoltva, s ha az otthon, a tévé előtt söröző közönségnek szerencséje van, azt az álláspontját az egész nemzettel megosztja, nagyjából a konzultációk szintjén és szellemében. És szavazni is ilyen állapotban megy. A mámor olyan, hogy azt fokozni kell.
A jelenet biztosan bejárja a világsajtót. Véleményem szerint egyetlen embernek nem kell szégyenkeznie: Gyurcsány Ferencnek. Aki politikai karaktergyilkosságok sorozatának volt áldozata, tetszhalottja; elképzelhető, hogy most is hogy röhög-röfög rajta az egész Kancellária meg az Őhazájuk, hiszen a nép magát egyszerűre gyantázó gyermeke pont azt fejezte ki, amit ők mondanak, csak érthetőbben, úgymond velősebben: az ellenfél – ellenség, porig kell alázni.
Kérdések azért felmerülnek. Jó-e, hogy mindenki vedel, hogy le lehet részegedni egy válogatott meccsen? Hogy a biztatás a végén részeg üvöltéssé változik? Előveszik-e a nép egyszerű és másnapos fiát a nyilvános trágárkodásért, gyalázkodásért, az emberi méltóság megsértésért? Netán titokban kitüntetik? Ha nem Gyurcsánynak, hanem – ahogy egyesek nevezik, O1G-nek – ajánlja fel piciny mogyoróját, akkor mi lenne ma a hivatalos reagálás? Hány embert rúgnának ki mindenünnen?
Mindenképpen felszabadító erejű, végleg kijózanító volt az a jelenet. Ilyenek ma ott nagyon sokan a szurkolók, az emberek, ilyenek a közállapotok. Hajrá, mogyorók! Hajrá, Magyarország!
