Hetven éve, 1952. február 6-án halt meg VI. György, a nemzeti hősként tisztelt, rendkívül népszerű angol király, aki legyőzve dadogását a II. világháború alatt rádióbeszédeivel tartotta a lelket honfitársaiban.
Sokadszorra néztem meg A király beszédét, a kiváló angol filmet; most éppen egy román tévében, feliratozással. Korábban az iniciatikus barátságtörténet ragadott meg VI. György és logopédusa, az ausztrál Lionel Logue között, a film kiváló forgatókönyve – úgy általában minden. Most arra kaptam fel a fejemet, amikor – még jóval az 1939-es hadüzenet előtt – a király valami olyasmit mond, el nem tudta volna képzelni, hogy Hitler annyira becstelen.
Minél hatalmasabb a becstelen ember, annál inkább az Emberben csalódunk, amikor benne csalódunk. Az Emberben, vagyis minden emberben, nem is csak azokban, akik hatalomra juttatták és megtűrték ott, akik eltűrik a becstelenségét.
„E vészterhes órán, melynél sorsdöntőbb talán még nem volt történelmünkben, küldöm (…) ezt az üzenetet.” Mondja dadogás nélkül a király – orvosa karmesterként figyeli, inti, bátorítja –, és a jelenet nem csak a becstelenség fölötti (majdani) győzelemnek és az igazság diadalának katartikus mozzanata, hanem annak művészi dokumentuma, hogy az ember minden akadályt képes legyőzni, ha képes önmagát legyőzni.
Nem volt könnyű megtalálni VI. György híres 1939-es, brit (és francia) hadüzenetet bejelentő rádióbeszédének szövegét, végül hosszas keresgélés után, már-már a lemondás küszöbén egy furcsa-érdekes blogon, annak is tíz és fél éve kelt bejegyzésében ráakadtam. Az oldal gazdájának megjegyzésével együtt olvashatják:
„E vészterhes órán, melynél sorsdöntőbb talán még nem volt történelmünkben, küldöm országaim minden polgárának itthon és tengeren túl ezt az üzenetet.
Ugyanúgy szívem mélyéből szól valamennyiükhöz, mintha csak belépnék küszöbükön, és úgy szólnék önökhöz személyesen.
Többségünk életében immár másodízben léptünk háborúba.
Újra meg újra próbáltuk meglelni a békés kiutat az ellentétekből, amelyek köztünk és azok közt voltak, akik most az ellenségeink. Ám mindegyre hasztalan.
Belekényszerültünk egy konfliktusba, szövetségeseinkkel együtt fel kell vennünk a harcot egy olyan elvvel szemben, amely, ha felülkerekedne, végzetesnek bizonyulna minden civilizált rendre a világon.
Ez az elv megengedi egy államnak, hogy önző hatalomvágyból semmibe vegye szerződéseit és fogadalmait, melyek szankcionálják a más államok területe és függetlensége elleni erőszakot vagy az erőszakkal fenyegetést.
Ez az elv, ha lerántunk róla minden álcát, kimerül abban a primitív tételben, hogy akinél az erő, annál az igazság.
Ha ez az elv elterjedne a világon, nemzetünk és az egész Brit Nemzetközösség veszélybe kerülne és, ami ennél is fontosabb, a világ népeit a félelem igája tartaná fogva, és minden a békébe, a biztonságba és igazságba vetett hit fölösleges volna és a nemzetek szabadsága véget érne.
Ez a végső kimenetel néz velünk szembe.
Megóvandó mindazt, ami számunkra kedves, és a világ rendje és békéje érdekében elképzelhetetlen, hogy visszautasítsuk a kihívást.
E magasztos cél érdekében fordulok most népemhez itthon, és népeimhez túl a tengereken, akik ügyünket magukévá teszik.
Kérem őket, maradjanak higgadtak, szilárdak és egységesek e próbatétel idején.
A feladat nehéz lesz. Meglehet, komor napoknak nézünk elébe, s a háború nem korlátozódik majd a csataterekre.
De csak azt tehetjük, ami helyes, mivel látjuk, mi a helyes, és hódolattal ajánljuk ügyünket Istennek.
Ha valamennyien elszántan kitartunk mellette, készen bármilyen szolgálatra vagy áldozatra, akkor Isten segedelmével miénk lesz a győzelem.
Áldja és óvja mindannyiunkat!”
———–
VI. György király rádióbeszéde 1939. szeptember 3-án, a németeknek küldött hadüzenet után.
Az eredeti szöveget a netről szedtem. A magyar fordítás nagy részét az A király beszéde című filmből vettem. Csak a beszéd filmben nem hallható részét fordítottam én. (KRAP)
Az angol nyelvű hiteles szöveg
„In this grave hour, perhaps the most fateful in our history, I send to every household of my peoples, both at home and overseas this message spoken with the same depth of feeling for each one of you as if I were able to cross your threshold and speak to you myself. For the second time in the lives of most of us we are at war. Over and over again we have tried to find a peaceful way out of the differences between ourselves and those who are now our enemies.
But it has been in vain. We have been forced into a conflict. For we are called, with our allies, to meet the challenge of a principle which, if it were to prevail, would be fatal to any civilized order in the world.
It is the principle which permits a state, in the selfish pursuit of power, to disregard its treaties and its solemn pledges; which sanctions the use of force, or threat of force, against the sovereignty and independence of other states.
Such a principle, stripped of all disguise, is surely the mere primitive doctrine that might is right. And if this principle were established throughout the world, the freedom of our own country and of the whole of the British Commonwealth of Nations would be in danger.
But far more than this – the peoples of the world would be kept in the bondage of fear, and all hopes of settled peace and of security of justice and liberty among nations would be ended.
This is the ultimate issue which confronts us.
For the sake of all that we ourselves hold dear, and of the world order and peace it is unthinkable that we should refuse to meet the challenge.
It is to this high purpose that I now call my people at home and my peoples across the seas, who will make our cause their own.
I ask them to stand calm and firm, and united in this time of trial the task will be hard. There may be dark days ahead, and war can no longer be confined to the battlefield. But we can only do the right as we see the right and reverently commit our cause to God. If one and all we keep resolutely faithful to it, ready for whatever service or sacrifice it may demand then, with God’s help, we shall prevail.
May He bless us and keep us all.”
———-
George VI broadcasts via radio the speech to his people in Britain, and throughout the Empire, immediately after Britain’s Declaration of War against Germany on September 3, 1939.
