Március elején elég csúnyán behörghurutosodtunk, a rekedtség és a köhögésrohamok kulminációját nőnapra tartogattuk, ez bejött.
Tehetetlenségünkben levelezni kezdtünk, szerkesztőileg. Nem mulasztva el megjegyezni, hogy lázaskák is vagyunk, úgyhogy a kedves szerzők szíveskedjenek kíméletes stílusban és tökéletes helyesírással megírt opuszokat beküldeni.
Kultúrkurkász barátunk az interurban, az Új Hét RVI-je (Ráth-Végh Istvánja, különben szintén hárombetűs szignóval jelenteti meg nehezen kezelhető remek képekkel ékesített gyöngyszemeit) a következőket írta:
„Gyógyulj meg ! Nem baj, ha egy darabig magaddal is törődsz!
A világ betegségeinek gyógyításához kicsik és kevesek vagyunk. (A magánbetegségeinket pedig nem tudják kezelni a közorvosok… De meg kell próbálni a gyógyulást. Én is próbálgatom. Egyelőre nem megy.)
De a nagyvilág nagy gondjait egy időre félretettem. Majd… Talán, ha majd magam is jobban leszek.
Pihenj kicsit. Aztán – újult erővel…
Mert hiányzol majd, ha nem tudom veled (meg az Új Héttel) kezdeni a napom.
Erőt-egészséget!”
„Addig is beszerezhetsz egy csúcsos piros sipkát – hátha az is segít… Minden láztól megvéd majd patrónusod, a cluny apát, a lázban szenvedők védőszentje…” – tette hozzá ez a melegszívű Vaj Ákos, képet is mellékelve:
Hugo the Great
És tudják, mi a legdöbbenetesebb: tényleg hatott! Mert pusztán a Paracetamol, a háromféle köptető (vö. politikai hírek…), a Codein és a mézes tea hatásának – mindezeknek együttesen – biztosan nem köszönhetjük, hogy alig két (új) hét alatt rendbejöttünk. Ha tudnak valahol csúcsos piros sipkát…
A szerkesztő megjegyzése
A 11. században vagyunk, francia földön. A feudalizmus invesztitúraharc által megtépázott korában a legfőbb hatalom birtokosai: az egymással szemben álló pápa és német császár. Ez egyben az Egyház megújításának ideje is, mely Szent VII. Gergely pápa életművében teljesedett ki. E szellemi mozgalmak és eszmék Burgundiában (Bourgogne-ban) is visszhangra találtak, ahol Hugó nagy határozottsággal vezette Cluny híres apátságát, amelyhez Gallia, sőt általában a Nyugat szerzeteseinek nagy része kapcsolódott.
Hugó a nagy középkori apátok típusa volt; szentsége rendkívüli emberi adottságokkal párosult.
1024-ben született Semurban; nagybátyja, auxerre-i Hugó püspök nevelte. A nagy középkori apátok típusa volt; szentsége rendkívüli emberi adottságokkal párosult. A lojális diplomatában és Isten emberében egyaránt bízott VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár: jelen lehetett az 1077. évi canossai kiengesztelődésnél; hasonlóképpen élvezte más pápák és császárok nagyrabecsülését is. A pápa megbízásából fontos és kényes diplomáciai feladatokat kellett teljesítenie Magyar- és Németországban, de a császárok is többször megbízták, hogy járjon el érdekükben. Az Egyház azonban nem a diplomatát tiszteli benne, hanem az alázatos és hűséges szerzetest, aki rendjéért és az emberiség érdekében szállt síkra.
A nagy nyitottság a kor szükségletei iránt és a mindenkori valóságos követelményekhez való alkalmazkodás következtében Hugó kolostorának hatása messze kisugárzott.
1109. április 28-án halt meg. 1120. január 1-én avatta szentté II. Callistus pápa.
(Forrás: https://katolikus.hu)
