1.
Guillaume Apollinaire: Búcsú
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sohse látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod
(Vas István fordítása)
Felkavaró szinesztéziás kép: az érzék elvont fogalmat tesz megfoghatóvá, s azonnal föl is robbantja, mint egy bomba. Idő szaga, háború íze: hallgatnak törvények, hallgatnak múzsák.
2.
A világ ma veszélyesebb, mint bármikor a mostani generáció életében – mondta a NATO-főtitkár a Guardiannek. Jens Stoltenberg úgy véli, annyi különféle fenyegetés van egyszerre, hogy az kiszámíthatatlanabbá teszi a nemzetközi helyzetet, mint bármikor. Tömegpusztító fegyverek Észak-Koreában, terrorizmus, instabilitás és egy rámenősebb Oroszország – sorolta a veszélyforrásokat.
3.
Száz évvel ezelőtt, az első világháború idején született egy vers. Ebben Hans Leip nem nagyon ismert német költő két barátnője – Lili és Marleen – nevét örökítette meg, egy személybe „vonva össze” őket. A verset 1937-ben, közölte kötetben Fiatal őrtálló katona címmel; 1938-ban Norbert Schultze zenésítette meg, lemezen 1939-ben adták ki. A mélabús dal 1941-ben vált rendkívüli népszerűvé, a belgrádi rádió sugározta Jugoszlávia elfoglalása után. Hihetetlen hatást gyakorolt az otthonuktól távol lévő német katonákra, nem a harci kedvet fokozva, sőt. Marlene Dietrich, a Lili Marleen legnevesebb előadója – aki már 1939-től amerikai állampolgárságot szerzett – heves antifasiszta volt. Miután szerelme, Jean Gabin csatlakozott a francia ellenálláshoz, Marlene Dietrich is tenni akart valamit a hitleri rezsim ellen. Ezért énekesnőként az amerikai katonáknak tartott előadásokat, a frontokon turnézva 1943-tól énekelte a Lili Marlent.
Kora gyermekkorom emléke, hogy anyám németül énekli szép tiszta alt hangján. (Ő az első világháborúban született, és egyidős volt a verssel-dallal, én meg a második világháborúban, német katonatiszt apától… aki gyűlölte Hitlert.) Sokszor meghallgatom Marlene Dietrich előadásában a Lili Marleent, olyankor anyám hangját hallom. E földön többé sose látlak…
4.
Egy anekdota szerint 1941 májusában a német Afrika-hadtest és a brit nyolcadik hadsereg nézett farkasszemet Tobruknál. Este tízkor megszólalt a Lili Marleen a légierő zenekara kíséretében, mire az angol katonák átkiabáltak a németeknek: „Bajtársak, hangosabban”. A dal ellenállhatatlan népszerűsége miatt a szövetségesek kénytelenek voltak elkészíteni a saját verziójukat: 1944-ben kiadták a Lili Marleen angol nyelvű változatát, Anne Shelton énekesnő lemezével. Énekelték tehát a Lili Marlent a szövetségesek is. Ezt a megemlékezést azért is írom, a felejtés ellen, mert a dal legjelentősebb angol előadója, az édesanyámmal és a Lili Marlennel egyidős Vera Lynn: ma is él! Idén töltötte a száz évet. Vera Lynn 1941-ben kezdte el készíteni saját rádióműsorát, a Sincerely Yours-t, ahol a távoli frontokon harcoló brit katonáknak küldött üzeneteket és dalokat, amelyeket ő adott elő zenekarával. Kilencvenkétévesen a legidősebb élő listavezető brit művész lett a We’ll Meet Again: The Very Best of Vera Lynn című albummal. Dalai tájainkon kevésbé ismertek, de az idősebbek közül néhányan talán fel tudják idézni – például a Lili Marleent.
Már tudhatod, az ősz halott…
5.
A Lili Marleennek magyarul azonmód több változata is elkészült, Márikám címmel Nagykovácsi Ilona, a Kívül a kaszárnyán címmel Kelly Anni előadásában vált ismertté.
Jelenkori megszólaltatásai közül a Hernády Judité tekinthető jelentősnek.
Kereszt sem lesz a síromon…
6.
De melyik a magyar Lili Marlen? A katonadal, mely búcsúének, nem harci induló… A legismertebb talán a Jó éjt, kis hadnagyom (Tábori levelezőlap) Karády Katalin halhatatlan előadásában:
Távol, messze a határtól… Rád mi oly büszkék vagyunk…
7.
De talán inkább a Bandikám. 1942-ben, hetvenöt éve született, zenéjét szerezte Dolecskó Béla, szövegét írta Segesdy László. A már említett Kelly Anni vitte sikerre. Népszerű előadóművész, kívánságműsorok kedvelt énekesnője volt. 1948-ban Romániába ment férjhez. Előadásában a Bandikám csepeg a tettrekész optimizmustól.
Tudjuk, nem felejted el: mindenáron győznünk kell!…
8.
Elmúlás, fájdalom, kevéske remény – „és várlak téged, tudhatod”. Engem vártak, várnak, várni fognak; téged vártak, várnak, várni fognak; őt várták, várják, várni fogják – az idők végezetéig. De tényleg: mindenáron?
2017. szeptember 11.
Forrás: káfé főnix
