Tárgyak, dolgok titkokkal terhes létét kutatja. A gyertyáét, a kávéscsészéét, sakktábláét, megszegett kenyérét, kopasz asztalét, melyre ezek a tárgyak véletlenül odakerültek, és talán feszélyezve is érzik magukat egymás jelenléte miatt, nem találják a könnyed társalgás „kulcsát”, így inkább ridegen magukba fordulnak…
Jelentéktelen tárgyak, mozdulatlanságuk mégis időtlenséget, fenséget sugároz. Jelentős tárgyak, hiszen közvetítenek; csodálatos találkozás pillanatát teremtik meg alkotó és világegyetem között. E dolgok világa: különösen megmerevített világ, vissza- meg visszatérő motívumokkal – végtelen szférák küzdenek a körülhatárolttal. Visszatérő motívum a csontdarab. De jelkép is. Hiszen a tárgyak lényegükben, elemi és örök érvényű erejükben, „csontvázukban” mutatkoznak ebben a piktúrában. És mágikus értelmet nyernek. Egymás mellé kerültek ugyan, de mindegyik külön univerzum. Jel. Ebben nyernek kifejezést a technika korának bálványai, mítoszai, az ember elmagányosodása.
A jel egység és – érték. Hieroglifa. A gyertya: név és eszme. Színe (legyen akár szürke): név és eszme. A tárgyak egymás mellé kerültek egy asztalon… Együtt élnek térben és időben. S ez a tér már nem absztrakt űr, hanem légkör, hangulat, tárgyak lakta világ.
Kétségbeejtő csend, a részvétlenség csendje hatja át ezt a világot. Ám az alkotó nemcsak érzékelteti, de tiltakozik ellene. Így jut el az Érzékeléstől az Eszméig. Általa születik meg a nagy találkozás pillanata szemlélő és világegyetem között.
A szemlélő nézi a képet, és elkomorodik tőle. Tovább nézi, és megtisztul tőle. A szorongás harmóniába olvad! Háztetők panorámájával is találkozik a néző, és ettől felderül, mert végtelen ég lebeg a tetők ugráló tömbjei felett.
A művészet szertartássá válik, megbékélést hoz. Időn kívülit: rendet teremt bizonytalankodó, múló formák között…
Megjelent A Hét II. évfolyama 3. számában, 1971. január 15-én.
A kiemelt képen: T. Szűcs Ilona Csendélet
A szerkesztő megjegyzése: most is, mint gyakran, a művész más alkotásával szerepel, mint amelyik ötven évvel ezelőtt A Hét Képzőművészet rovatában megjelent s amelyikről a kritikus szövege szól; az okok nyilvánvalóak.
