– A műtermében látottak alapján két azonnali észrevétel születik: ön rengeteget dolgozik, és e munkának formai tisztaság és egyszerűség, erő és harmónia az eredménye. A műtermén kívül tapasztaltakból csupán egy észrevétel marad: a látogatónak nagyon nehéz bejutnia ide.
– Elnézést, hogy erre az utóbbira is rá kellett jönnie, de az előbbi érdekében történik, azért, hogy valóban sokat dolgozhassam.
– Most mire készül?
– A müncheni Olimpiai játékok román pavilonjába néhány szoborral, egy Hollandiában nyíló csoportot bemutatkozásra, ezenkívül Costinesti-ben fogják a közeljövőben felállítani hatméteres fémszobromat.
– Általános alkotói törekvése?
– Szoborcsoportok kialakítása, több szobor oly módon történő egymás mellé helyezése, hogy ezek szerves egészet képezzenek. Ezenkívül: monumentalitás és egyszerűség.
– Ön szerint, mi az egyszerűség titka?
– Rengeteg munka, tépelődés, próbálkozás. Csak így lehet eljutni a formák kvintesszenciájához. Hat éve foglalkoztat a Pillangók meg az Apa és fia ciklus, ám úgy érzem, még rengeteg kísérleteznivalóm van rajta.
– Az út az ötlettől a megvalósult szoborig?
– Néha a már másutt meglevő forma adja az ötletet. Például a Pillangók témáját a moldovai kapuk spirális szalagmotívuma indította el bennem.
– Mi a véleménye a népművészet és a modern művészet közötti kapcsolatról?
– A népművészetben határtalanság és időtlenség rejlik. A talaj, amelyből táplálkozom, mindannyiunké, valamennyien belőle nőttünk ki. Csak annyit teszek, hogy az objektív teljességből kiválasztom azt, ami a szobor szubjektív létének lelket ad.
Megjelent A Hét III. évfolyama 19. számában, 1972. május 12-én.
A képek nem A Hétben jelentek meg…
