A művész számára – saját vallomása szerint – csupán mellékfoglalkozás a szőnyegszövés, alkalmi jellegű. Amit igazán nagy kedvvel és nem csekély hozzáértéssel művel: a rézkarc. Ez a tizenhetedik században teret hódító grafikai műfaj századunkban reneszánszát éli.
Angela Balogh művészetében a mesterségbeli tudás maradéktalanul simul a kifejezés szolgálatába. A vonalak egymásba szövése, lüktetése különös varázzsal telíti rézkarcait. Elemi erők csapnak össze FÖLD ÉS VÍZ című kompozíciójában, élet-halál harc dúl víz és föld között. A hatalmas vízhullámok megsemmisítéssel fenyegetik a tenyérnyire zsugorodott földet, ám az mégis ellenáll: a 70-es árvízkatasztrófa élménye.
Angela Balogh élni tud az expresszív ábrázolás lehetőségeivel. Drámai szemléletmódja konstruktív egyszerűsítésen, sajátos térábrázoláson alapszik. A földet jelentő szabályos alakú kőtömbök belső struktúrájában, ezekben a nehéz elemekben keresi az összetartó erőt. A rézkarc sötét tónusú, ám komorságán enyhítenek a fel-felsugárzó foltok, az élénk fényű részletek. A grafikus éppen a fénytörések játékára épít: finom átmenetek vezetnek a mély, bársonyos feketébe.
Kerüli a pillanat fogságát; az összefoglaló ábrázolás, a látvány leegyszerűsítése érdekli. Szigorú szerkesztettség jellemzi munkáját. Ám ez a kiegyensúlyozottság nem jelent merevséget – telítve van dinamizmussal.
Filozófiai tétel illusztrálása is lehetne: az anyag létezési formája a mozgás.
Megjelent A Hét III. évfolyama 1. számában, 1972. január 7-én.
Kiemelt kép: Angela Balogh Nyár című alkotása
