A világ majd minden művészeti múzeumában megemlékeznek a német reneszánsz és az egyetemes kultúra zseniális alakjának, Albrecht Dürernek 500. születésnapjáról. A bukaresti művészeti múzeum nem marad ki ezeknek sorából, az ország múzeumi gyűjteményeiben található Dürer-grafikákat mutat be, ezenkívül – igen eredeti módon – olyan kortárs, XVI. századbeli németországi vagy Erdélyben dolgozó mesterek munkáit, amelyekben kisebb-nagyobb Dürer-hatás észlelhető.
A XVI. század a német festészet jelentős korszaka. 1470 és a XVI. század kezdete között egy sor neves festő születik: Albrecht Dürer, id. Lucas Cranach, Albrecht Altdorfer, ifj. Holbein. A bukaresti kiállítás ezeknek életművéből mutat be néhány reprezentatív darabot. A század közepe táján bekövetkező halálukkal a német festőiskola is egy időre hanyatlásnak indult.
Az imént felsorolt festők közül messze kimagaslik Dürer művészi egyénisége. Géniuszának a német reneszánsz megteremtésében jutott vezető szerep. Az olasz reneszánsz európai szétsugárzásának kezdetén élt és dolgozott, művészetében sűrítve jelentkeznek az olasz és északi festészet találkozásának problémái. Két észak-itáliai útján közvetlen megismerkedett azokkal a festői vívmányokkal, amelyek a késői quattrocento művészetében kristályosodtak ki, és ez a felfedezés megváltoztatta addigi szemléletét. Fennmaradt rajzain, metszetein nyomon követhetők a lángelme vívódásai. Szigorú geometrikus szerkesztéssel, kötött arányokkal reneszánsz szellemiségből fakadó harmonikus szépségideáit akart teremteni.
Természetesen nem szűkíthetjük le a reneszánsz kialakulását egyedül Dürer művészetére, de korszakos jelentőségű művészi újításaival felmérhetetlen hatást gyakorolt német kortársaira. A német XVI. századbeli festészet voltaképpen átmenet a gótika és a reneszánsz között. Dürernek a német gótikus művészeten csiszolódott grafikai virtuozitása biztosította, hogy ő maga alkotó módon teremtse meg a sajátságos átmeneti jellegű művészetet munkásságában.
Termékeny grafikai tevékenységének gyökereit a műfaj késő XV. századbeli eredményeiben, Martin Schongauer rajzaiban, metszeteiben kell keresni. (A kiállításon is látható egy Schongauer-fametszet.) Sajátságos módon a német reneszánsz elsősorban a grafikában fejezi ki magát, ellentétben az olasz reneszánsz festészet-központiságával.
Ám Dürer művészi tevékenysége döntő fordulatot hozott a grafika történetében. Az addig csak könyvillusztrálásra vagy vásári szentképek céljára alkalmazott fametszet technikát olyan magas művészi szintre emelte, hogy önálló műként ható kompozíciói a legmagasabb igényeket is kielégítik. Ugyanakkor az alkotások – a nagy példányszámú előállításnak köszönhetően – szélesebb rétegek számára is elérhetőek lettek, a művészet közkinccsé válhatott. Grafikáinak hatása már életében igen nagy volt nemcsak hazájában, de szülőföldjének határain túl is. Olasz és németalföldi művészek tanulmányozták, másolták lapjait.
A bőszavú ős-művészettörténész Vasari szerint azért utazott másodszor Itáliába, mert ott másolták és hamisították metszeteit… De hatása nemcsak a német föld közvetlen szomszédságában, hanem tőle messze fekvő országokban is felfedezhető. A kiállításon látható székelyzsombori szárnyasoltár – erdélyi névtelen festők, faragóművészek műve, akik utazásaik során Dürer-metszetekkel találkozhattak – sokatmondó példája ennek.
A tárlaton bemutatásra került Dürer-grafikák nagyszabású metszet-sorozatoknak, a Nagy Passiónak, Szent János apokalipszisének darabjai. Ám a vallásos tárgyú képek keletkezésének hátterében, a sokalakos, mozgalmas, szenvedélyesen drámai jelenetek mögött, a nagy parasztháborút előkészítő felkelések, a korabeli társadalmi forrongások izzó légkörének hangulata áll. A vajúdó kor terhes középkorisága és a fájdalmasan születő reneszánsz polgári újdonsága ötvöződik bennük. Dürer megoldotta a lehetetlent: feszes, értelmes kompozíciókba fogta a középkori gondolkodásnak sokszor már fantáziával is alig követhető beteges burjánzását.
Ehhez a sűrítéshez nem akármilyen, hanem reneszánsz kompozíciós jártasság kellett. Reneszánsz műveltségének kifejező darabja a Szent Jeromos cellájában című fametszete.
A bukaresti kiállításon névtelen flamand mester hasonló című metszete látható, düreri ihletődése kétségen kívüli. A széles ablakon beáramló napfény világosságot, derűt teremt, a szoba áhítatos csendjében tudós hajlik könyvei fölé. A kép bonyolult humanista allegória. Napjainkhoz is szóló érvénnyel a világ szekerét toló tudományos munka jelképe.
Megjelent A Hét II. évfolyama 38. számában, 1971. szeptember 17-én.
