Utolsó beszámolónk A Hét képtár-akciójáról közel esztendős múltra tekint vissza. Akkor harminchárom művész harmincöt alkotását mondhatta magáénak a gyűjtemény. Azóta az adományok száma megkétszereződött, s ha helyszűke miatt nem is rendszeresen, a gyarapodásáról tájékoztattuk olvasóinkat. Deák Ferenc, Gert Fabritius, Maria Constantin, Pallós Sch. Jutta, Szőcs László, Nagy Pál, Fodor Kálmán, Plugor Sándor, Cseh Gusztáv, Kopacz Mária, Gaál András, Siklódy Tibor, Székely László, Incze János, Feszt László, Baász Imre, Sövér Elek, Márton Árpád, Jakabovits Márta munkái már megjelentek a képtárrovatban, ezután kerül sor Balázs Imre, Kazinczy Magda, Mircea Dumitrescu, Ion Murariu, Szatmáry Ágnes, Vigh István alkotásának bemutatására – és természetesen azoknak a műveknek a közlésére, amelyek, reméljük, ezután érkeznek. Gyűjteményünkben a vezető hely a grafikáé, amelyről köztudott, hogy napjaink legmozgalmasabb, kísérletezésre legalkalmasabb művészeti ága, ezt követi a festészeti anyag, végül három szobor, egy kerámiaplasztika, egy fémdomborítás és három faliszőnyeg egészíti ki a gyűjteményt.
Akciónk most döntő állomásához érkezett: a képtár otthonául, a helyi szervekkel egyetértésben, a kovásznai Művelődési Házat jelöltük ki, a képeket az elmúlt napokban szállítottuk rendeltetési helyükre. Amint az előző képtár-jelentéseinkben is elhangzott, már első pillanattól arra gondoltunk, hogy a szerkesztőségünkbe érkezett képeket, szobrokat kisvárosnak adományozzuk, ahol a szépet igénylő közönség körében igazán otthonra lelhet kollekciónk.
Az idők folyamán valóságos vetélkedés alakult ki, hova is kerüljön A Hét képtára, néhány igénylésről lapunk olvasói is értesülhettek. „Házigazdának“ jelentkezett többek között Torockó és Költő, Nagykároly és Szárhegy. Kovásznát választottuk, amely az elmúlt években gyorsan fejlődő, iparosodó város, emellett egyre forgalmasabb idegenforgalmi központ – és azt is tudjuk, hogy lapunknak nemcsak munkatársai, hanem lelkes barátai élnek ott, olyan értelmiségiek, akik jól szolgálják a kultúra ügyét.
Az akció döntő állomásáról beszéltem, de nem a végsőről – a korszerű múzeum szervezési követelményeknek megfelelően továbbra is szándékunk az anyag időszakos felújítása. Hiszen az élő művészet képtárának rendeltetése kettős: egyrészt bemutató jellegű, másrészt fórum is, megújító kísérletek színtere, a művészek alkotói elgondolásainak információközpontja, a művészet és közönség találkozásának helye. Éppen ezért lett képtárszervezési akciónk egyik lényeges szempontja a többféle stílus, látásmód bemutatása. A képtárszervezési ötlet felvillantása óta célunk változatlanul a művészi értékek közvetítése, az esztétikai ízlés alakítása, közönség és művészet együttes szolgálata.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 27. számában, 1975. július 4-én.