Pátriárka kort ért Papp Zachariás, hosszú, lenge, ősz szakállú, galambfehér fejű lelkipásztora a diószegi gör. keleti vallású híveknek. Élt az Úrnak tiszteletében s az emberek szeretetében. Híven gondját viselte a reá bízott nyájnak. Az Úr megáldotta az ő pásztorát. Nyolcvanhét esztendőt engedett neki élni, s e hosszú-hosszú, békességes esztendőkből hatvanegy évig lelkipásztora volt egy gyülekezetnek. Akik még lelkipásztorkodása elején porban játszó gyermekek voltak, már mint reszkető öregek tértek meg a porhoz. Két nemzedéket élt túl az agg lelkész.
És nagy gondolatok szállták meg a minap. Bejött ide Nagyváradra, s betért Lévai Márton sírkőraktárába. Egyszerű, barna sírkövet rendelt, s ez a sírkő ma már kész van. Ez a felirata:
Itt nyugszik
Papp Zachariás
Hatvanegy évig volt diószegi
gör. kel. lelkész szül. 1814. június 19-én,
meghalt 1901. március 10.
Béke hamvaira!
Így szól a sírfelirat: szép magyarul. Az öreg patriárka sejti, tudja, hogy ő nem fog tovább élni, csak március 10-ig… Azt akarja, hogy álljon a jel sírja felett. Hogy ő maga készíttesse el.
– Mert nincsen senki rokonom. Meghaltak réges-régen – mondta reszkető hangon. A sírkövet pedig holnap maga Lévai szállíttatja ki Diószegre, s felállítják a csendes temetőben.
Mi szeretettel kívánjuk a diószegi gör. keletiek pátriárka korú lelkészének, hogy sejtelme ne váljék valóra. Ereje, melyet nyolcvanhét hosszú esztendő nem fogyasztott el, tartson még tovább, s ki kelljen majd korrigálni ezt a sírkőfelírást.
Szabadság 1901. február 26.
