Református szóhasználatban így hívják azokat a pillanatokat, amikor az egyház nem hallgathat. S bár a közvéleményben kialakulhatott a kép, az egyház nem tégla, nem intézmény, nem kommunikáció és nem bizottsági vita. Az egyház Jézus Krisztus élő teste, és minden hívő a tagja. Meg kell tehát szólalni mindenkinek, aki ezt az alapigazságot elfogadja, miután tegnap egy egyházi ad-hoc testület Balog Zoltán püspököt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét szimpátiaszavazáson támogatásáról biztosította. Mindezt azután, hogy Magyarország második legnépesebb egyházának vezetője megerősítette a sajtó korábbi értesüléseit: elnöki kegyelemre ajánlotta K. Endrét, akit a független magyar bíróság jogerősen, mindhárom fokon elítélt a bicskei pedofilperben bűnsegédletért. A dolog súlyossága miatt érdemes még egyszer leszögezni: arról az emberről beszélünk, aki három év négy hónapos börtönbüntetést kapott, mert a bíróság szerint a pedofil igazgató bűntársaként megpróbálta rávenni a bicskei gyermekotthonban zaklatott egyik gyereket feljelentése visszavonására. Nem védte a kiszolgáltatottat, a megalázottat, a gondjaira bízottat. Elárulta.
Balog Zoltán nyilatkozatában azzal érvelt, „másokkal együtt” ajánlotta kegyelemre K. Endrét, de egyetlen indokkal nem támasztotta alá, ugyan a bűnöző mivel érdemelte ki a megtiszteltetést. „Elnök asszony a nyilvánosság előtt elmondta, amit szükségesnek tartott. Az általa hozott döntésért ő vállalta a felelősséget” – nyilatkozta a hivatalából lemondani kényszerült Novák Katalin köztársasági elnökről. Tulajdonképpen pontos a megfogalmazás: az államfő vállalta a felelősséget, Balog Zoltán pedig nem. Bocsánatot egyedül az egyháztól kért, szót sem ejtett azokról a kiszolgáltatott, megalázott bicskei gyerekekről, akik elszenvedték a borzalmakat, s akik közül az egyik az erőszak okozta trauma miatt vonat elé vetette magát.
A rendszerváltoztatás utáni Magyarország egyik legnagyobb közéleti botrányában az a paradox helyzet állt elő, hogy a keresztyén tanításokkal gyakorlati okok miatt nem mindig összhangban álló politikai élet két szereplője, Novák Katalin és Varga Judit vállalta a felelősséget és távozott hivatalávól. Az az egyházi vezető, akinek része volt a döntés meghozatalában, s akinek elvben nem közéleti, hatalmi vagy egyéb megfontolások irányítják mindennapi tevékenységét, a helyén maradt.
Elképzelni sem lehet ennél nyomasztóbb helyzetet a magyarországi reformátusok számára. A külső nyomás és a belső meghasonlás jelei pár órával a döntés után máris jelentkeznek. Számolatlanul özönlenek a kárörvendő, gúnyos vagy élesen elítélő kommentárok. Semmilyen figyelmet nem kellene ezekre fordítani, ha a hithez vagy az alaptanításokhoz való ragaszkodás miatt kapná az egyház a támadásokat. De most nem áltathatjuk magunkat ezzel. Bizonyíték erre a Balog Zoltán döntését követő belső meghasonlás ezernyi jele; lemondó presbiterekről, sokkolt lelkészekről, felháborodott gyülekezetekről érkeznek a hírek. Ahogy egy édesanya tette fel a kérdést Balog Zoltán Facebook-oldalán: hogyan magyarázza meg a döntést egyházi iskolába járó gyerekének? A dilemmát úgy is megfogalmazhatjuk, vajon miként szólhat ezután hitelesen a református egyház bűnről, romlottságról, a gyerekeket a világban fenyegető ezernyi veszélyről?
Egyik távoli ősöm, Ablonczy Menyhért lelkész 1580-ban megalapította Boldva református gyülekezetét. A jólétben, békében élő német egyetemi városból, Wittenbergben végzett tanulmányai után tért haza a szétszakított, háborús, szegény Magyarországra. Az övéit akarta szolgálni. Egy idő után neve eltűnik a forrásokból, s néha eltűnődöm: vajon a tizenötéves háborúban török rabságra hurcolták? Vagy tatár portyázók lándzsáján végezte az életét? Alighanem soha nem tudom meg. De abban biztos vagyok, hogy nélküle és a hozzá hasonlók nélkül nem létezne ma magyar reformátusság. Azok nélkül, akik évszázadokon át betűt szedtek, adakoztak, imádkoztak. Zömök, falusias kollégiumban őrizték a magyar nyelvet és kultúrát, amikor nem volt államunk. Templomot építettek, kisebbségi sorban anyanyelvi intézményt tartottak és tartanak fenn. Azok nélkül, akik makacs következetességgel beíratták gyereküket hittanra akkor is, ha tanácselnök elvtárs szúrósan nézett. Kitartottak, amikor azt mondták nekik, a diktatúra örökké tart és ők az utolsó keresztyének, már mindenkit hidegen hagy a „tudományosan megcáfolt babona”. Hibáztak, bűnbe estek. Újrakezdtek. És legfőképpen: az Igére figyeltek. Az ő utódaik ma protestálnak, imádkoznak, egyházi jövedelem-kiegészítésüket, perselypénzüket a bicskei otthonnak vagy a gyermekbántalmazás áldozatainak ajánlják föl.
A református Bibliaolvasó Kalauz mai napra rendelt Igéje az Ószövetségből van. A hosszabb szakaszban többek között így szól Habakuk próféta: „Azért inog a törvény, és nem érvényesül az ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik belőle hamis ítélet.” Bodnár Máté tiszteletes úr szent szöveghez fűzött kommentárjának pedig egyik legfontosabb része így hangzik: „Erőszak, önkény, romlottság, nyomorúság, bűn, igazságtalanság – ezekre lesz kemény válasz az ítélet. Biztos, hogy csak a másik érdemli meg a jogos büntetést?”
(A képen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Boldva református temploma látható. Forrás: Wikipédia)
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. február 15-én. / Újnépszabadság
A szerkesztő megjegyzése
A szerző okfejtéséből, mondanivalójából semmit sem von le, hogy Balog Zoltán időközben részlegesen lemondott. Sőt, a lemondás elkerülhetetlenségét (és elkésettségét) jelzi.