Beteávon! Hag szameách! – Jó étvágyat! Boldog ünnepet!
Olvasom a lexikonban: a zsidó Szentírásban, a mózesi Tórát, a próféták könyveit és egyéb írásokat is magában foglaló TaNaKH-ban – amit a keresztények (a keresztyének is) Ó-Szövetségnek neveznek –, hogy a RÓS ha-SANÁ kifejezés (’az év kezdete’ értelmében; lefordítva kb. „évfő”, a hétfő analógiájára) egyfajta hapax legomenon; olyan kifejezés, amely csak egyszer fordul elő az adott korpuszban.
A Jézus előtt jó hatszáz évvel élt Ezékiel próféta isteni látomásait nem csak az izraeliták, a Krisztus-hívők is (sőt, a mohamedánok is) nagy becsben tartották-tartják. Azt jövendölte a babiloni fogságban, hogy a zsidó nép sorsa jobbra fordul, helyreáll a korábbi állapot, az idegen iga összetörik, a szétszóródott nép egybegyűlik, visszatér hazájába és biztonságban él, megkötik a béke – új – szövetségét…
„Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendőnek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendőben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lőn az Úr keze én rajtam, és elvitt engemet oda.” (Ezékiel 40:1; Károli)
A most beköszöntő zsidó újév (a „zsinagógai év” kezdete, a rós-hasaná vagy rajs-hasónó) alkalmából a zsidók „jó és édes évet” kívánnak egymásnak. Az újévi üdvözlőlapokon az édest a gránátalma, az alma és a méz jeleníti meg (az ország – EREC ISZRÁEL – bibliai epiteton ornansa is „tejjel – mézzel folyó (Kánaán)”…
Természetes, hogy ilyen kívánság mellé – újévkor – valami édeset kell enni. A „szakkönyvekben” olvasom, hogy a ros hásánái vacsorának a cimesz az egyik alapeleme. A különböző cimeszek (írják így is: tzimmes, tsimmes; jiddisül צימעס, ivritül צִימֶס) a legédesebb zsidó ételek. A jiddis szó német eredetű, föltehetően a ’cim’ (zum) és az ’eszn’ (essen) szavakból származik; de az is lehet, hogy a fahéj jelentésű zimt szóból jön. Az étel annyira közkedvelt, hogy a jiddis köznyelvben a szó tágabb értelmet kapott: “valakivel cimeszt csinálni” azt jelenti, hogy valaki körül nagy hűhót csapunk.
Az étel elkészítése általában sok időt és odafigyelést igényel. A fogásnak számtalan változata van. A legelterjedtebb a sárgarépából vagy az aszalt gyümölcsökből készült cimesz, de csinálják burgonyából, sőt még (marha)húsból is – az azonban biztos, hogy mindegyikben igen sok cukor vagy méz van.
Két megjegyzésem:
1. A cimeszről korábban nemigen hallottam, „érintett” ismerőseim se nagyon. Föltehetően a városi magyar zsidóság gasztronómiájában nem foglalt el olyan kiemelt helyet, mint a többi askenázinál. Kisinyovi ivrittanárom elmagyarázta a cimeszt nem ismerő feleségemnek, hogy aki nem készít – és nem eszik – cimeszt, az nem is igazi zsidó…
2. A spanyol (szefárd) és a keleti (arab) zsidók sem cimeszeznek… Az Újév náluk is nagy ünnep, náluk is kapcsolódik az édes ízhez, de az új év előestéjén más a menü (orientálisabb…). A szefárd közösségeknél például a róshasána előtti délutánon egyfajta ’ötórai tea’ (inkább ’ötórai kávézás’) keretében szolgálják föl a ’la tavla de dulce’-t, az édesség-tálcát, amely tele van édes – friss és szárított – gyümölcsökkel, a velük készített – általában bő mézzel ízesített – süteményekkel, például baklavával, halvával.
A naplemente után újévköszöntő vacsora ugyanolyan széder („rend”), mint a pészachi, ha az előírások nem annyira szigorúak is. Mindig van egy (marha- vagy bárányhúsos, esetleg halas) fő fogás, melynek rizses vagy kuszkuszos, esetleg babos köretei jól meg vannak édesítve mézzel, gyümölcsökkel (füge, gránátalma, piros alma, dinnye, datolya, édes cékla, édes tök, burgonya, édeskrumpli). „Lenyomatásnak” pedig édes aszúbor, no meg a kávézásból megmaradt gyümölcs és süti…
Nem nehéz az elkészítése. Ebben a receptben édesburgonya van a répa mellett. Az ünnep előestéjén, ros hásánákor az a jelképes feladata, hogy az új évre több „édes” reményt hozzon.
Hozzávalók (ezeket kell lassú tűzön összefőzni, mint egy pörköltet – nem lehet rossz!) :
• 9 közepes sárgarépa, 4 édesburgonya, 1 bögre aszalt szilva (esetleg mazsolával megfelezve), 1 bögre aszalt sárgabarack,
• 2 ek citromlé, 1/3 bögre narancslé, 1/4 bögre méz,
• 1 tk fahéj, 2 1/2 tk narancshéj (egy narancs héja), 1/4 tk só.
Beteávon! Hag szameách! – Jó étvágyat! Boldog ünnepet!
