A Zöld herceg beszél

A Hamasz október 7-i támadása kapcsán az ENSZ-ben rendhagyó felszólalás hangzott el. A lebilincselő, felkavaró beszédet az a palesztin férfi tartotta, akinek apja a Hamász szervezet egyik alapítója és vezetője. A Zöld Herceg itt leleplezi a terrorszervezetet.

2023. október 7-én a Hamász terrorszervezet meglepetésszerű fegyveres támadást indított a Gázai övezetben Izrael ellen. A szervezet egyik alapítójának fia (a „Zöld Herceg”) bemutatja a Hamász általa ismert arcát. Leleplezi, hogyan befolyásolják az oktatás során a palesztin gyerekeket, hogy megfeleljenek a terrorszervezet politikai céljainak és eszméinek. A Zöld herceg beszéde az üdvözlések után azonnal a tárgyra tért (a fordítás szerkesztett szöveg, az érthetőség végett néhány kifejezést [szögletes zárójelben] beszúrtunk).

Köszönöm, hogy itt lehetek egy ilyen nehéz helyzetben ezen a fontos fórumon, ahol megosztottságot és zavart, gyűlöletet és sok félretájékoztatást tapasztalok. Mindenki a gyerekek és az ártatlanok nevében beszél, csak éppen nem vagyok biztos a valódi szándékokban.
Ma olyan palesztin gyermekként beszélhetek, aki ebben a kultúrában nőtt fel.
A Hamász első bűne a palesztin társadalmakban élő gyermekek ellen nem az, hogy felfegyverezi őket, vagy arra bátorítja őket, hogy öngyilkos merényleteket hajtsanak végre. A fő bűn a vallási, ideológiai indoktrináció [pszichológiai agymosás], amin keresztül kellett mennem. Ezt azzal a szándékkal kaptuk, hogy gyűlöljük Izrael Államot. Ez a Hamász elsődleges célja. Ebben az állításban nincs semmi mellébeszélés, első kézből tudom, hogy így van. Ismerem a Hamász szándékait tanúja, mivel apám a
Hamász egyik alapítója.
Ott voltam, mielőtt a Hamász megszületett volna, ott voltam, amikor a Hamász megszületett, és ott leszek, miután a Hamász már nem lesz. Nem vagyok része a propagandának, nem dolgozom senkinek, csak magamat képviselem. Erről a szervezetről beszélek, higgyetek a szavaimnak: a Hamász bűnt követ el ez
ellen a generáció ellen, és a jövendő generációk ellen is. Izrael hibáztatása nem fogja megoldani a problémát.
Tízéves gyerek voltam, amikor nem engedelmeskedtem a Hamásznak: egy oszlophoz kötöztek és a Hamász felső vezetője elektromos kábellel megkorbácsolt. Nem akarom megemlíteni a nevét, mert nem méltó rá. Az ütések után nem kaptam levegőt, míg végül elájultam.
Apám akkoriban börtönben volt, ez a vezető meg úgy képzelte, hogy ő a mentorom. Azt akarták, hogy olyan erőszakos vademberré váljak, mint ők, és egy gyerek alapvető intelligenciájával éreztem, hogy ez nem természetes. Nem volt az, de még mindig el kellett mennem a mecsetbe, hogy megfeleljek az anyámnak és az apámnak, és engedelmeskedjek az ilyen szörnyetegeknek. Utálok a személyes harcomról
beszélni és utálok olyan helyzetben lenni, hogy védekeznem kelljen, nem is szeretek védekezni.
A Hamasz október 7-én [az Izrael elleni támadással] mindannyiunkat védekezésre kényszerített. De ez nem jelenti azt, hogy nem fogjuk megnyerni [ellenük] a háborút, ha ebben növünk fel. A palesztinok többsége Izraelt hibáztatta, és gyerekként szentírásnak vettem, hogy Izrael a mi problémánk. De aztán ahogy felnőttem, elkezdtem felismerni a [valódi] ellenséget.
[Ezek a] vallási hatóságokon belül a korrupt vezetők, akik alapvetően nem törődtek a gyerekekkel, nem törődtek a palesztinokkal, és még mindig nem törődnek senkivel, csak magukkal. A világ feljogosította őket, hogy az áldozatok ellen [forduljanak], de ennek véget kell vetni.
Tegyük félre a gyerekkoromat, mert egy gyerek talán nem olyannak látja a dolgokat, amilyenek. Talán nagyon rossz voltam. rosszul viselkedtem gyerekként, és ezzel érdemeltem meg, hogy a Hamász vezetői újra meg újra megverjenek. Néhányan azt mondják, hogy ez személyes probléma. Igen, az, de esküszöm, hogy nem halok meg, míg a Hamászt halottnak nem látom. A Hamásznak legitimitást adnak azzal, hogy
nem ítélik el őket. Ha az egész világ ott áll és mást mond, a bennem élő gyermeki tanú mindig ott lesz, és ezt a gyermeket többé senki sem tudja becsapni.
Ahogy felnőttem, én lettem a Hamász vagy az iszlám diákmozgalom elnöke a városunkban, és a mozgalom része lettem. Csak az apám és a családunk iránti szeretetből, nem volt más választásom.
Néhány héttel a 18. születésnapom után ez vitt börtönbe. A problémám 1996. május 28-án nem Izrael volt, nem az tartóztatott le engem, hanem ismét a Hamász. De ezúttal Allah sokkal brutálisabb volt, sokkal nagyobb fájdalommal, mint amit a börtönben tapasztaltam. A Hamász megkínzott és megölt több száz palesztin foglyot, a Hamász tagjait, mert azt gyanította, hogy együttműködnek Izrael állammal.
Több mint tizenhat hónapot töltöttem az első letartóztatáskor a Hamász vezetői között. Ezt al-Maj Hamász biztonsági szárnynak hívták. Brutálisan megkínozták az embereket, tűket szúrtak a körmük alá, műanyagot égettek a testükön, cigarettát égettek a bőrükbe. Az idő alatt több száz fogoly sikolyait hallottam, nem kívánom, hogy ezen bárki is átmenjen ilyen tapasztalatokat szerezzen, hogy milyen szörnyeteggel volt dolgunk.
Sajnálom, hogy az apám segített létrehozni egy ilyen szervezetet. Nem akarom becsmérelni őt, szeretem és mindig is szeretni fogom, szeretem a népemet is, de nem tudom elhinni, milyen messzire jutott a Hamász ebben az őrületben, és miután kiszabadultam a börtönből, mi nem tudtuk megállítani őket.
Nem tudom most felsorolni az indítékaimat, nagyon nehéz döntéseket hoztam, amíg eljutottam odáig, hogy harcoljak a Hamász ellen. Harcolok most is, és senki sem állhat az utamba, még az ENSZ sem.
Szóval úgy döntöttem… Végül tíz évig együttműködtem az izraeli hírszerzéssel. Az volt a közös célunk, hogy megállítsuk az öngyilkos merényleteket. Akik nem tudják vagy akiknek rövid a memóriájuk, a Hamász több tucat öngyilkos merényletet követett el a 90-es években és a 2000-es évek elején. Az öngyilkos merénylő robbanószerkezetet vitt egy buszba és felrobbantotta magát, mindenkit megölve, nemcsak izraelieket, amerikaiakat, európaiakat, európaiakat, de más nemzetiségűeket, beleértve az izraeli
arabokat is, muszlimokat is. A Hamász nem tett különbséget.
Például a legszentebb zsidó ünnepen egy öngyilkos merénylő bement a hotel parkban a vacsorára, felrobbantotta magát, megölt több mint harminc embert, néhány holokauszt-túlélő is meghalt ebben a támadásban. Néhány tizenéves szórakozott a strandon, a Hamász öngyilkos merénylője megölt legalább tizennyolcat és megsebesített több tucatot. A Hamasz megtámadta a Héber Egyetemet, hat amerikai halt meg ebben a támadásban. Zsinagógákat támadtak meg mindenfelé, és számítottak az izraeli megtorlásra.
A Hamász nem tud meglenni káosz nélkül. Ez az éltető klímájuk. Amikor a békefolyamat elkezdődött, a Hamász öngyilkos merényletekkel szabotálta el. Nincs jövőképük, és senki sem tudja kielégíteni az ambícióikat, mert [úgy vélik,] szent háborút folytatnak. Ez nem az IRA, nem [hasonlítható más] politikai terrorszervezet[hez]. Nem gyakorolhatunk nyomást rájuk, nem ültethetjük őket tárgyalóasztalhoz. Egy vallási csoportról beszélünk, amelyik nem hisz a politikai határokban, amely egy egész népet akar megsemmisíteni, hogy felépítse az Iszlám Államot. (…)
Az izraeli hírszerzésnek nyolc évébe telt, hogy elfogja Ibraim Hammedet. Ez a tömeggyilkos egy kis városban, Ramalában bujkált, és közben naponta öngyilkos merénylőket küldött mindenfelé. Rémálom volt elfogni, és most már tudható, miért tartanak fogva túszokat Gázában. Azt akarják, hogy őt engedjék szabadon, azt akarják, hogy a tömeggyilkosok kikerüljenek az utcára. Jahja Szinvárt az október 7-i vérengzés kitervelőjét nemrég engedték szabadon az Izraellel kötött fogolycsere keretében, amikor Izraelnek egynél több embert kellett elengednie. A Hamasznál ezúttal úgy gondolták, hogy ezúttal kétszáz vagy még több foglyot követrelhetnek, hogy térdre
kényszeríthessék a Közel-Kelet egyetlen igazi demokráciáját.
Ezért annyira brutális a háború az izraeli hadsereg számára. A hírszerzők megértik ennek a jelentőségét, és tudják, hogy Izrael nem engedhet szabadon több Hamász terroristát, mert ez a Jahja Szinvár áll az október 7-i támadások mögött, és még több terrortámadás akarnak végrehajtani, hogy eltéríthessenek [az útjáról] egy egész társadalmat, emberek
százezreit használva emberi pajzsként.
Ez a Hamász módszere a probléma megoldására. [Azonban] helyes látásmódra van szükségünk. Honnan ered a betegség, azonosítanunk kell, és akkor tudunk gyógymódot adni. Eddig nem azonosítottuk a betegséget. Azoknak, akik ismerik ezt a problémát, nincs bátorságuk kiállni és azt mondani, hogy problémánk van a Hamásszal, de Oroszországtól Kínáig a legtöbbjüknek megvannak a saját számításai…
A többi szuperhatalom fedezi a Hamászt. A Hamász pedig születésnapi ajándékként adta Putyinnak az október 7-i támadást azok számára, akik nem vették észre a kapcsolatot. Putyin ütőkártyaként használja a Hamászt egy közel-keleti vallásháború kirobbantására, hogy elterelje a figyelmet Ukrajnáról.
Mindazok a bűnözők, akár magasra, akár alacsonyra értékeltek, mind a gyermekek ellenségei és az emberiség ellenségei. Az Egyesült Nemzetek és a nemzetközi közösség többi része az úgynevezett palesztin ügyet használta fel arra, hogy egyesek meggazdagodjanak, hatalmat szerezzenek, míg azok nem törődtek a palesztin néppel. A gázai gyerekek kétségbeesésbe és szegénységbe süllyednek, eközben a Hamász vezetői a családjukkal együtt élvezik a négy évszakot Doha és Katar hoteljeiben.
Homokba dughatjuk a fejünket, de azzal csak kibújunk a felelősségünk alól. Ha nem irtjuk ki a Hamászt ebben a háborúban, a következő gázai háború halálosabb és sokkal nagyobb lesz. Ha ma ezer áldozatról beszélünk, a következő háborúban százezrekről fogunk beszélni. Ez már a negyedik háború a Hamásszal és az ötödik háború Gázában, mert az Iszlám Dzsihádnak is megvolt a saját háborúja. Ha ezúttal nem irtjuk ki a Hamászt és a többi terrorista csoportot Gázában, és nem adjuk vissza Gázát a gázai
embereknek, akkor legitimáljuk őket, azt mutatjuk nekik, hogy félünk, és holnap visszajönnek…
A Hamász támadása most sokkal erősebb volt, mint a korábbi alkalmakkal, mert a nemzetközi nyomás miatt tárgyalnunk kellett velük – és ezzel legitimitást adtunk nekik. Ez felbátorította őket és hatalmat adott a kezükbe.
Katar például tagja az ENSZ-nek, ők azok akik a Hamásznak otthont adnak és finanszírozzák. Abu Marzuk, a Hamász egyik legfőbb vezetője egy hete Moszkvában volt. A demokráciáknak egységesen kellene harcolniuk az ilyen vademberek ellen.
A Hamász túszdrámáról beszél, de nem túszoknak, hanem zsákmánynak nevezi őket.
És egyikünk sem gondolt arra, mit érezhetett annak a lánynak az anyja, amikor látta, hogy a lányát rángatja egy vadember, aki a nőket tulajdonnak tekinti. A nőket a Hamász-tulajdonnak látja, amit birtokolhatnak, mert birtokolni akarnak, több területet, [kielégíteni] a terület utáni vágyukat, a szexuális vágyukat, a hatalomvágyukat… Sokszor meg kellett halnom, hogy túllépjek ezen a mentalitáson.
Nagy problémáról beszélünk, ami túlmutat Izraelen. A gázai egy brutális háború. Ha ez egy nyílt háború lenne, akkor Izrael megsemmisítené a Hamászt pillanatok, mondjuk napok alatt, és a Hamásznak vége lenne. De mivel a Hamásznak az a stratégiája, hogy emberi pajzsokat használ, ez a bűntény nem bocsátható meg.
Senkinek sem szabad megbocsátani, hogy gyermekek vérével játszanak politikai haszonszerzés céljából.
Ennél rosszabb már nem is lehetne. Izrael most vérrel szennyezett. Ez az, amit a Hamász az első naptól kezdve akart.
Izrael nem vállalhatja azért a felelősségét, hogy kórházak alatt, iskolák és ebédlők alatt alagutakat és bunkereket ástak. A Hamász egy rakétája téves célra esett és sok embert ölt meg egy kórházban. Nagyon gyorsan szétkürtölték, hogy izraeli [rakéta volt], és a világ többi részét hibáztatták. (…)
Senki nem foglalkozik azzal, hogy ellenőrizze mi igaz és mi hamis, ami a politikai és rövid távú céljainkat szolgálja. [Úgy gondolják,] öngyilkosok vagyunk, nem tudva, hogy az evolúció ellen megyünk, az emberiség kollektív tudata ellen megyünk, a védtelen gyerekek érdekei ellen megyünk, akiknek az érdekében senki nincs, aki szólna, nincs hatalmuk, hogy megkülönböztessék őket, és igen, meghalnak…
De ki okozza ezt a sok halált? A hibáztatás olcsó módszer, a gyávák útja, azoké, akiknek van bátorságuk, hogy a gyávák útját járják. Ők felelősséget vállalnak, és nem hibáztatják a Hamászt. De ha nem győzik le, ha nem irtják ki a Hamászt Gázában, akkor az példát fog mutatni, akkor szabadságot kap sok radikális csoport a világon, különösen Európában. Mert az Isis elől sokan Európába menekültek, civil fedezékbe.
Vannak alvó sejtek Európában, és van migráns probléma Európában, és van iszlám probléma is Európában – és ez csak egy figyelmeztetés… Én úgy beszélek, mint olyan valaki, aki részt vett a radikális iszlamisták terrorizmusa elleni küzdelemben. Ha a Hamaszt nem győzik le Gázában, az világszerte sok csoportot fog inspirálni, és akkor néhány ezer barbár megzsarolhatja a nemzetközi közösséget, a szuperhatalmakat… és térdre kényszeríthetik a demokráciákat.
Közülük sokan most figyelnek, és közülük sokan nagyon örülnek annak, ahogyan a világ reagál. Közülük sokan elégedetten látják a zűrzavart, a félelmet és a szorongást. Itt az ideje, hogy egyesüljünk – gondolják –, mert ha Izrael kudarcot vall Gázában, mindannyian jól járunk.
Köszönöm, hogy meghallgattak és köszönöm, hogy lehetőséget adtak nekem. Isten áldjon meg mindannyiunkat, és védje meg gyermekeinket, nemcsak a palesztin gyermekeket, hanem az izraeli gyermekeket is, hozza vissza a túszokat a családjukhoz.

Forrás: Újnépszabadság