Rettenetes! Rettenetes ez az életmód. Átaludtuk a nemzeti ünnep nemzeti felvonulását. Persze bepótoljuk, muszáj látnunk azt a sok szépséget, tematikus előadást, amit a budapesti közönség élőben megcsodálhatott.
Most ezeket csak azért írjuk mert nagyon megragadott a Záródal. A Záródal, amely – gondoljunk Beethovenre – mindig lelket tisztító ünnepélyes akkordként rezegteti hosszan, időkön át szívünk húrjait, kamráit és pitvarait… lám, elérzékenyültünk.
Mérhetetlen szerencsénkre a Telex megörökítette a véget. Mert igenis: nagyszerű végről van szó, egy ünnepély, egy eszme, egy nemzeti vágyálom diadalmas befejezéséről. Valóságos intelemről. Amelyért mindnyájunknak hálásnak kell lennünk azoknak, akik életbe és agyunkba ültették. Lelkeseknek, határozottaknak, aktívaknak kell lennünk – ész nélkül követnünk a pártot!
„És amikor azt hiszed, ezen a ponton már mindent láttál, akkor az ezeréves magyar állam új hagyományteremtő ünnepén felcsendül A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe című magyar klasszikus a Hip Hop Boyztól, a háttérben öten gólyalábakon és lufiszoknyákban lengetik a magyar zászlót, mellettük pedig tornász lányok ritmikus gimnasztikáznak.
És csak ezután jön az egyik záródal, ami biztosan minden magyart büszkeséggel tölt el Szent István ünnepén:
„Hupákolunk, pancsolgatunk, csárázunk a parton,
Mármáládés palacsintát nyel most be az arcom,
Csattanjunk a vízbe, stégről ugorjunk egy seggest,
Igénytelen fecskédre még nem kaphatsz ma egyest.
Ha valaki ebből nem ismeri fel ezt a nemzeti talpalávalót: ez a dal a Maradjatok, gyerekek a Kelemen Kabátbantól, amit – kicsit távolabbról úgy tűnik – túró rudiknak öltözött táncosok között húznak el. Végül pedig „De jó, de jó, de jó, de jó, kicsi rigó” nótával véget ér a magyar államalapítás ünnepe.” Telex!
Íme utolsó intelmem, Imre:
Ezek tesznek az intelmeimre!
Forrás: Új Hét Vezér