Már régóta tartják magukat azok az anekdoták, miszerint a vörös hajú emberek szervezete mintha másképpen működne: rosszabb a fájdalomtűrésük, és a bőrsérüléseik is lassabban gyógyulnak, mint azoké, akiknek más színű a hajuk. Az efféle állításokról általában kiderül, hogy alaptalan mendemondák, de ez esetben a tudománynak sikerült igazolnia a laikus megfigyeléseket. Az Edinburghi Egyetem (természetesen brit) tudósai azonosítottak egy gént, amely nemcsak a hajszínt határozza meg, hanem a sebgyógyulás szabályozásában is fontos szerepet játszik.
A hajszínt több gén határozza meg, de közülük az egyik legfontosabb az MC1R, amely befolyásolja a sötét és a világos színanyagok arányát a hajhagymákban. Minél jobban működik az ember MC1R génje, a hajába annál több sötét pigmentfehérje kerül, így inkább barna vagy fekete lesz a haja. Akiknek a gén alig vagy egyáltalán nem működik, azoknak a haja nagyobb eséllyel lesz vörös (a szőke haj genetikai meghatározottsága bonyolultabb ennél, ott más tényezők is szerepet játszanak).
Csakhogy az MC1R gén nemcsak a hajhagymáikban, hanem a bőrsejtjeinkben is aktív, ahol gyulladáscsökkentő hatása van. A sebgyógyulás első fázisában lokális gyulladás alakul ki, az immunrendszer ezáltal takarítja el a kórokozókat és a halott sejteket az útból. Ez a fázis csak rövid ideig tart, majd amikor véget ér, akkor kezdődhet a seb összehúzódása és az egészséges új bőrszövet kialakulása. Ha a gyulladásos fázis elhúzódik, az lassítja a sebgyógyulást.
A kutatók azt vizsgálták, hogy az ember vörös hajszínét meghatározó MC1R gén hogyan befolyásolja a sebek gyógyulását az egérben. Ennek érdekében sebészi módszerekkel 4 milliméter széles sebet ejtettek fekete és vörös szőrű egerek hátán. A vörös bundájú egerekben teljesen inaktív az MC1R gén. Ezután figyelték, hogy milyen gyorsan gyógyulnak be a sebeik. Azt találták, hogy egy hét elteltével a fekete szőrű egerek sebei már 93 százalékkal szűkebbek lettek, de a vörös szőrű egerek sebei csupán 73 százalékkal lettek keskenyebbek, vagyis valóban lassabban gyógyultak.
Ezután újabb sötét szőrű egereket sebeztek meg, és egy részük sebeit egy kísérleti gyógyszerrel kezelték, amely erősíti az MC1R gén fehérjetermékének aktivitását (a kontroll egerek sebeit csak sóoldattal kenegették). Itt is azt kapták, hogy a gyógyszerrel kezelt egerek sebei gyorsabban gyógyultak, vagyis újra bebizonyosodott, hogy valóban a szőrszínt is meghatározó gén gyulladásgátló terméke áll a sebgyógyulás sebessége mögött.
Minthogy az ember és az egér sebgyógyulási mechanizmusai között alig van különbség, a kutatók azt feltételezik, hogy ez a fehérje az emberben is ugyanígy működik, és ez lehet a vörös hajűak lassabb sebgyógyulásának alapja. Ugyanakkor arra hívják fel az érintettek figyelmét, hogy nem kell kétségbe esniük, mert a hatás emberben valószínűleg olyan csekély, hogy a minimálisan lassabban gyógyuló sérülések nem okoznak különösebb hátrányt a számukra.
