Mehmed vs. Vlad alcímmel december végén jött ki Az Oszmán Birodalom felemelkedése című dokudráma sorozat második évada a Netflixen. A sorozat pillanatok alatt iszonyat népszerű lett Romániában, amin nincs mit csodálkozni, hiszen egy népszerű és világszinten kétségtelenül a legismertebb román uralkodó alakja van a középpontjában. De a történészek dicsérete ellenére a közönség egy jó részének csöppet sem tetszik, hogy nem a román történelemkönyvek idealizált Vlad Țepeș-figuráját látják viszont benne. Egy jelenet erejéig még Mátyás király is feltűnik.
December végéig néhány rövid beszámoló jelent meg arról, hogy a Netflixre érkezik egy sorozat, aminek Vlad Țepeș lesz az egyik főszereplője. Ezekben rendre kiemelték, hogy két romániai történész, Andrei Pogăciaş és Mihai-Florin Hasan mellett két romániai színész is szerepelni fog benne. Vladot a bukaresti színművészetin 2015-ben diplomázott Daniel Nuță alakítja, míg a jobb kezét, Dimitriet, Radu Micu játssza, aki szintén a bukaresti egyetemen végzett 2005-ben. A TV Mania interjút is készített Nuțăvel, aki nem először ölti magára Karóbahúzó Vlad szerepét. Korábban az Egregora című román sorozatban is ő játszotta Havasalföld egykori fejedelmét.
„A Netflix mindenképp román színészeket szeretett volna Vlad és testvére, Szép Radu szerepére. Aztán a rendezőnek az a ragyogó ötletet támadt, hogy nem egy romániai színésznek adja Szép Radu szerepét, akivel amúgy is kevés közük volt egymáshoz, hanem Dimitreinek, Vlad egyik parancsnokának. Komolyan készültem a castingre, és engem választottak. Így kezdődött a kaland” – idézte fel a színész az említett interjúban.
A sorozat megjelenése a számos pozitív komment mellett sokakat felháborított, mert nem az országa függetlenségért harcoló, hős Vlad Țepeș képe rajzolódik ki belőle, amit a történelemkönyvekből vagy az 1979-es Doru Năstase rendezte Vlad Țepeș-filmből megszoktak. Csak néhány példa a felháborodott kommentekre:
- „Mi a dákok leszármazottai vagyunk, ez a föld nemcsak kincseket rejt, hanem az ősök vére áztatja, akik nem azért harcoltak, hogy opportunisták gúnyolódjanak rajtuk.”
- „Művészileg jól sikerült film, de messze áll egy történelmi dokumentumfilmtől. Ez a film nem más, mint egy Mehmednek kedvező narratíva, de távol áll a történelmi igazságtól. Vlad méltóságteljes uralkodó volt, egy istenfélő és méltóságteljes román, aki nem hajolt meg a pogány oszmánok előtt.”
- „Persze, két román történész… az egyik Hasan, a másik egy haszonleső.”
Sorozat a Hódítóról
Az Oszmán Birodalom felemelkedése tulajdonképpen II. Mehmed, a Hódító történetét dolgozza fel. A sorozat első évada Konstantinápoly elfoglalását mutatja be, ami tulajdonképpen megnyitotta az utat a törökök balkáni terjeszkedése előtt. A december végén megjelent második évad II. Mehmed 1462-es havasalföldi hadjáratát dolgozza fel, amikor is a törököknek hátat fordító Vlad Mátyás király támogatásának az ígéretével fellázad a szultán ellen, aki elmegy a több százezres seregével Havasalföldre lerendezni ezt az ügyet.
A vetélkedés nagyjából első pillanattól esélytelen, de azért Havasalföld fejedelme hősiesen küzd, ameddig teheti. A sorozat részletesen kitér Vlad Țepeș törökországi neveltetésére, itt tanulja ki például a elhíresült karóba húzási technikáját, illetve kapcsolatára testvérével, Szép Raduval és a szultánnal, II. (Hódító) Mehmeddel, akivel a sorozat narratívája szerint lelki társak.
Egy jelenet erejéig egyébként Mátyás király is feltűnik a sorozatban, és ha a készítők folytatják Hódító Mehmed életéről a sorozatot, akár még később is szerephez juthat.
A sorozat gyártója az amerikai-török Karga Seven Picturs. Az Oszmán Birodalom felemelkedése mellett például hozzájuk köthető a magyarországi Super TV2-n vetített Doktor Hekimoğlu, avagy a török Dr. House is. A forgatókönyvet Kelly McPherson amerikai producer írta, aki szenvedélyesen érdeklődik a térség középkori történelme iránt. Ők kérték fel a két romániai történészt a korábbi publikációjuk alapján, hogy szakértőként vegyenek részt a munkában.
Lehetne jobb is, de eddig ez a legjobb feldolgozása Vlad történetének
„Felváltva forgattunk egy Isztambul ázsiai részén fekvő filmstúdióban. (…) Mindketten beszéltünk néhány órát, Mihai kb. 6 órát, egy technikai szünettel, én úgy 4 órát, szintén egy cigiszünettel – amíg elemet vagy valami egyebet cseréltek – , illetve egyéb szünetekkel, amíg a szomszédos mecsetben kiabált a müezzin. (…) Annyit és úgy beszélhettünk, amennyit csak tudtunk Vlad Țepeș koráról, életéről, a térség politikai helyzetéről, Kelet-Európáról, háborúkról, hadseregről, társadalmi struktúrákról. Mihai inkább a civilek életéről, én inkább arról, amihez jobban értek, vagyis a hadseregekről, hadjáratokról, taktikákról, stratégiákról” – idézte fel a forgatást Andrei Pogăciaş történész, akire katonai szakértőként hivatkoznak a készítők.
Elmondása szerint hazatérésük után is sokat segítették még a gyártókat, például a kor nemességének öltözékéről, a katonák felszereltségéről szóló anyagokkal, illetve bármi másban, amiben segítséget kértek.
„Összességében a sorozat véleményem szerint a legjobb filmes feldolgozása Vlad életének. Sokkal jobb, mint a kommunista időszak román történelmi filmjei vagy az utóbbi évek képzelgésekből forgatott gagyi filmjei. Látszik, hogy a készítők komoly erőfeszítéseket tettek, igyekeztek minél inkább kézzelfogható valóságot teremteni, a forgatókönyv is rendben van. Igen, történelmileg sokkal jobb is lehetett volna, de így is nagyon jó” – értékelte történész. Megjegyzi, hogy ízlése szerint túl nagy hangsúlyt fektettek a „dráma” részre és túl keveset „doku” részre, és úgy látja, hogy sok olyan információ nem került be a nyilatkozatukból, ami nem csak a külföldi közönségnek lett volna hasznos, hanem a romániainak is.
„Fiatalabb koromban sokat beszéltem történelmi igazságról, de ma már kerülöm ezt. Azt mondhatom, hogy a film egy Vladról szóló elbeszélést mutat be. Nem a legrosszabbat és nem is a legjobbat” – nyilatkozta az Adevărulnak Mihai-Florin Hasan, a produkció másik romániai történésze, aki egyetért kollégájával abban, hogy a Netflix elbeszélése jobb, mint a klasszikusnak számító 1979-es romániai.
„Úgy döntöttek, hogy bemutatják, amit a törökök mondanak, bemutatják, amit mi, románok mondunk, de hogy kiegyensúlyozottak maradjanak, egy angol változatot részesítették előnyben. Jobban szeretem ezt a fajta elbeszélést, mint a román filmekben bemutatott mélyen ideologizált narratívát” – mondta Mihai Florin Hasan, akiről azt is megemlítik a cikkben, hogy neve hangzása ellenére nem beszél törökül, családja az 1660-as években telepedett le Erdélyben.
„Az én szemszögemből nézve a film nagy szolgálatot tett a román történelemnek, mert általában a világtörténelem nagy műveiben a román országok csak egy-másfél oldalt kapnak. Kelly az ő elképzelése szerint írta a forgatókönyvet, de értékelendő, hogy nem a »Vlad, a véres vámpír« vagy »Vlad, az őrült gyilkos, aki kontroll nélkül mindenkit megöl maga körül« vonalat követte, hanem egy másik, nyugati narratívát róla” – magyarázza a kolozsvári történész, aki szerint a gyártók akár úgy is dönthettek volna, hogy egy újabb Drakula-történetet forgatnak.
Mihai Florin Hasan szerint a román történelemről szóló ideologizált elbeszéléseknek az a hátránya, hogy „túlságosan a középpontba helyezzük magunkat”.
„A dokumentumfilm helyesen mutatja, hogy az oszmán előrenyomulás iránya Bécs és Róma felé tartott. A romániai országok ennek az iránynak valahol az oldalánál voltak. A szultánok nem azért támadtak meg minket, mert különlegesek voltunk, hanem mert stratégiai szempontból nem engedhettek meg maguknak valami irányíthatatlant a hátuk mögött” – magyarázta a történész, aki szerint akár tetszik, akár nem, ez volt a románok helye akkor a történelemben.
A sorozatot nem hagyta szó nélkül a romániai értelmiség sem
Ekkora felháborodás után nem meglepő, hogy a romániai értelmiség is többször megnyilvánult a film kapcsán. Ottmar Trasca történész például a Facebookon azt hangsúlyozza, egy olyan Vlad Țepeș fedezhető fel benne, aki valószínűleg sokkal közelebb áll a történelmi valósághoz, mint Bram Stoker regényének Drakula-figurája vagy Vlad Țepeș nacionálkommunista változata.
„Mindig is azt vallottam és vallom, hogy Románia történelme nem érthető meg teljesen anélkül, hogy ne helyeznénk azt a világtörténelem, különösen az európai történelem összefüggésébe” – írta a történész, aki szerint a sorozat érdeme, hogy rámutat az Oszmán Birodalom és Havasalföld közötti kapcsolat összetettségére. Ottmar Trasca megkeresésünkre azonban nem kívánta részletesebben értelmezni a sorozatot, mert mint mondta, nem a korszak szakértője.
Volt olyan is, aki bőszen kritizálta a sorozatot. Ionuț Cojocaru történész, turkológus a G4Median közzétett írásában például sorra veszi az esetleges pontatlanságait, illetve logikátlanságait.
A Spotmedian jelent meg talán a sorozat egyik legösszetettebb és legjobb elemzése. Ebben Mihai Maci, a Nagyváradi Egyetem oktatója amellett érvel, hogy mindenképp érdemes megnézni a sorozatot, mert megvan az a tulajdonsága, hogy felkeltse az érdeklődésünk a téma iránt. Arra késztet, hogy utánanézzünk a dolgoknak, és ezt érdemes lenne kihasználni, hogy új ismereteket, új nézőpontokat szerezzünk a korszakkal kapcsolatban.
Maci szerint a sorozat által kiváltott közbeszéd arról tanúskodik, hogy „nincs egy európai felfogásunk a történelmünkről”. Érvelése szerint a tankönyvi történetírás nagyrészt 19. századi gyökerű, amikor még a nacionalizmus foglalta el a módszertan helyét. Ebben a román történelem egyes mozzanatai összeolvadnak a folklórral, felnagyítva és moralizálva jelenik meg történelem egy-egy apró részlete. Ebben a történetben pedig a szultánok, pasák, erdélyi fejedelmek, az idegen királyok és császárok mohóságtól hajtott, tehetetlen gazemberek, aki összeesküdtek a román vajdák ellen. A román fejedelmek pedig inkább egy Sergiu Nicolaescu-film szereplőire hasonlítanak, amelyben az uralkodók „fáradhatatlanul harcolnak az ország függetlenségéért, egységéért és szuverenitásáéért, és mindig egyfajta társadalmi egyenlőségre törekedtek”.
A Mehmed vs. Vlad pedig ráébresztett, hogy a külföldiek is számon tartanak olyan karaktereket, akiket eddig csak a magukénak tartottak az emberek, és nem elszigetelve mutatják be, hanem például II. Mehmed mellé helyezik. Nem a havasalföldi jobbágyok felszabadítóját mutatják be, hanem olyan karakterként, aki a bojárok karóbahúzásával tölti az idejét. Megemlíti, hogy a német krónikákban vérszomjas fejdelemként jellemzett Vlad-képet sokszor tagadják, mint a szász kereskedők vagy Mátyás király propagandájának termékét, vagy épp a karakter patológiájának tartják, ami végül Bram Stoker vámpírját is eredményezte.
Ugyanakkor amellett érvel, hogy Az Oszmán Birodalom felemelkedése sorozat román fejedelemről alkotott képe szintén nagyrészt fikció, amelyet intelligensen építenek a történelmi eseményekre a felkért történészek segítségével. De ettől még nem lesz kevésbé fikciós. Szerinte egy harmadik Vlad figurát kínál, mégpedig a törökökét, az oszmánellenes és igazságos román és a véres vámpír angolszász kép mellett.
Szerinte egyébként a magyarok egy negyedik Vlad képét is nyújthatnának egy Mátyás királyról szóló sorozatban, hiszen tizenkét-tizenhárom évig volt magyar fogságban: előbb Visegrádon, majd Budán, illetve részt vett Mátyás huszitaellenes hadjáratiban. Viszont addig is, ameddig ez elkészül, a török sorozat „megérdemli, hogy a média és a szakemberek is megnézzék és vitatkozzanak róla”.
