Nagyon úgy néz ki, hogy az irániak által Iszmail Haniyeh megölése óta ígért regionális közel-keleti (potenciálisan világ-) háború nem fog a közeli jövőben kitörni.
A konkrét diplomáciai egyeztetések akkor kezdődtek, amikor az USA nagy számú haditengerészeti és légi egységet küldött a térségbe, ezzel jelezve, hogy végső esetben beavatkozik Izrael oldalán Irán ellen. Ebből több következtetés is levonható:
- Irán nem mer proxy hadicselekményeknél többre vállalkozni, „csak” az immár szokásos rakétás-drónos akciókra, amelyeket a Hezbollah, vagy más siíta terrorista szervezetek, vagy maga Irán követ el. Az iráni önmegtartóztatás oka az USA-tól való félelem, amely ténylegesen képes Irán-ellenes katonai válaszcsapásra Izraellel együtt, annak védelmében.
- A mostani események tükrében az iráni vezetés előtt világossá vált, hogy ha túllépné a katonai cselekmények előbb kifejtett szintjét, az a papi rezsim végét jelentené. Márpedig a mullahok fanatizmusa leginkább szavakban, és az agymosott „mártírok” halálba küldésében szokott megnyilvánulni, a saját hatalmuk megtartására mindig a jéghideg politikai kalkulációt és racionalitást alkalmazzák.
- Szintén csak az USA vezetésének van egyedül képessége arra, hogy – ha kell – előzetesen megfékezze az izraeli „héják” túlkapásait. Erre valószínűleg nem is lesz szükség, hiszen Izrael azért még mindig demokrácia, ahol a kormány nem kezdhet az állampolgárok életét szükségtelenül veszélyeztető kalandokba (Gáza az állampolgárok nagy többségének szemében szükséges „kaland”).
- Oroszországnak sem igazán érdeke a háború eszkalálása, mert jelenleg nyakig benne van ukrán háborúban és többfrontos harcot nem akar/tud folytatni. Pillanatnyilag az egyetlen célja a Közel-Keleten a korábbi években megszerzett politikai és katonai pozícióinak (lásd Szíria) megtartása. Ha az alapvetőnek vélt geopolitikai érdekeit nem tartanák „tiszteletben”, esetleg változtatna magatartásán, de kérdés, hogy lenne-e hozzá katonai ereje. Mindenesetre számukra jelenleg az abszolút prioritás Ukrajna.
A jelenlegi helyzet afelé mutat, hogy a Közel-Keleten nem fog alapvetően változni a helyzet, ahogyan az elmúlt, majdnem 80 évben sem változott. Ahogy eddig, időnként fognak kötni – nemzetközi garancia vállalással – „végleges” békés rendezést célzó szerződéseket, de – ahogy a múltban sem – a felek nem fogják ezeket betartani.
Persze ezeket a logikus következtetéseket bármikor felülírhatja egy váratlan esemény, vagy valakinek a meggondolatlan húzása (ami arrafelé azért elég gyakori). Meglátjuk.
Forrás: Diétás Magyar Múzsa
