Ukrajna jelentős vízenergia-potenciállal rendelkezik. Kilenc nagy vízerőművet üzemeltet, amelyek az ország teljes villamosenergia-termelésének mintegy 10 százalékát teszik ki, amelyet az atomenergia dominál. A Dnyipro folyón nyolc vízerőműből álló kaszkád található. Ezek még a szovjet korszakból származnak, és rossz működési és környezetvédelmi teljesítményt mutatnak.
Az 1991-es függetlenség elnyerése után Ukrajna kormányának energia- és éghajlat-változási stratégiái következetesen nagy jelentőséget tulajdonítottak a vízenergia-ágazat helyreállításának és bővítésének. Az elmúlt két és fél évtizedben a Bank két hitelt hagyott jóvá, összesen 340 millió USD értékben, a kormány ambiciózus vízenergia-korszerűsítési programjának támogatására (a projektek befejeződtek). A Bank által támogatott projektek fő célkitűzései a vízenergia-termelő kapacitás növelése, valamint a vízerőművek hatékonyságának, megbízhatóságának, biztonságának és környezetvédelmi teljesítményének javítása voltak.
2023. június 6-án világraszóló hír volt, hogy Dél-Ukrajnában összeomlott az orosz ellenőrzés alatt álló Nova Kakhovka gát és vízerőmű. Számomra ez egy szomorúan személyes történet is volt, mivel tagja voltam annak a banki csapatnak, amely az első vízerőmű-rehabilitációs műveletet előkészítette. Volt alkalmam meglátogatni az erőművet is.
Kakhovka szerves része volt a Bank által támogatott vízerőművi műveleteknek. A 350 megawattos létesítményt több célra fejlesztették. Amellett, hogy több mint hárommillió embernek biztosít áramot, nagy víztározója (a világ egyik legnagyobbja) az oroszok által megszállt Krím félszigetet is ellátja vízzel. A tározó hűtővizet biztosít az orosz ellenőrzés alatt álló zaporizzsjai atomerőmű számára is, amelynek reaktorai az utóbbi időben hideg leállítási üzemmódban vannak. A Herszon régió erős mezőgazdasági ágazata öntözésre támaszkodik a tározóra. A gát tetején egy autópálya fut, amely katonai jelentőségre tett szert a folyamatban lévő háborúban.
Ki a felelős a mostani katasztrófáért, és mi a tét? Ahogy ebben a tragikus háborúban szokás, az orosz és az ukrán hatóságok vádaskodnak. Egyes nyugati vezetők gyorsan Oroszországot nevezték meg bűnösnek. Azt állítják például, hogy az oroszok kifejezetten aggódtak amiatt, hogy az ukránok esetleg átkelnek a Dnyipro folyón, és megvetik a lábukat a keleti parton. Jelenleg a folyó választja el a hadviselő feleket. E narratíva szerint az oroszok azért robbantották fel a gátat, hogy megakadályozzák a sokat reklámozott és régóta várt ukrán ellentámadást. (Vannak olyan találgatások is, hogy a gát leromlott állapotban volt, ami szintén vezethetett a gátszakadáshoz. Az április-májusi heves esőzések és hóolvadás után a vízszint a normálisnál magasabbra emelkedett, és a műholdfelvételeken látható volt, hogy a víz átmosta a sérült zsilipeket. A Bank támogatásával a Kakhovkában gátbiztonsági ellenőrző rendszereket telepítettek).
Jelenleg azonban még nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy mi történt a gáttal és ki a felelős. Katonai oldalról az árvíz valószínűleg veszélyezteti Ukrajna támadó és Oroszország védelmi képességét egyaránt. Az áradások után gyakorlatilag lehetetlenné válnak a katonai átkelések a jócskán kiszélesedett Dnyipro folyón. Nem világos tehát, hogy melyik hadsereg profitál többet a katasztrófából.
Az azonban világos, hogy a kialakult áradások nagy veszélyt jelentenek civilek tízezreire, otthonaikra és megélhetésükre. Közel száz falu és város van a közvetlen árvízzónában. Több tízezer embert kell evakuálni egy olyan országban, amelyet már így is több millió belső háborús menekült áraszt el.
Az áradások és az öntözővízhiány veszélyezteti a termést. A búzával, amely a Kherson régió egyik nagy haszonnövénye, magasabb szinten kereskedtek, és a chicagói árutőzsdén emelkedtek a gabona határidős ügyletei, mivel az áradásoktól való félelem elérte a nemzetközi piacokat, hangsúlyozva a katasztrófa globális hatásait. Ukrajna Afrika, a Közel-Kelet és Ázsia egyik fő búza-, kukorica-, árpa- és egyéb élelmiszerszállítója.
Nagy a kockázata annak is, hogy ökológiai katasztrófa következik be, többek között az erőműből veszélyes vegyi anyagok és több tonna olaj ömlik a talajba és a Fekete-tengerbe, valamint veszélyezteti az ivóvízkészleteket. A vízhiányos Krím és a zaporizzsjai atomerőmű helyzete idővel valószínűleg tovább romlik, ahol a Kakhovka víztározóból hiányzó hűtővíz megakadályozhatja Európa legnagyobb atomerőművének akár részleges újranyitását is.
1986-ban, Csernobilban Ukrajna megtapasztalta, milyen veszélyes lehet egy atomerőmű békeidőben. Most az ukránok tapasztalják meg, milyen veszélyes lehet egy vízerőmű háborús időszakban. Ha valaminek, akkor ennek a kibontakozó ökológiai és emberi katasztrófának sürgős esélyt kell adnia a békének.
Dobozi István a Világbank korábbi vezető energiaügyi közgazdásza, több éven át irányította a szervezet ukrajnai energiaszektorbeli tevékenységét. Alapvető tagja volt a banknak a G7-ek által megrendelt nukleáris biztonsági tanulmányprojektnek, amely Ukrajnára és más, nem biztonságos atomreaktorokat üzemeltető volt szocialista országokra terjedt ki. Több éven át képviselte a bankot a G7 nukleáris biztonsági ülésein. A bank kazahsztáni energiaágazati politikáját és beruházási programját is ő irányította.
Címkép: Az erőmű a támadás után
Forrás: Újnépszabadság
