Helyben.hu
Európában és azon kívül nagy félelem kíséri Orbán Viktor mai moszkvai útját, ugyanakkor nagyok az aggályok az orosz-ukrán háborús veszély miatt is.
Az egyik fő akadályt Orbán Viktor jelenti, hogy az Európai Unió kimutassa: szolidáris Ukrajnával. A magyar politikus éppen ma tárgyal orosz kollégájával Moszkvában, bár a nyilatkozatok szintjén idáig mindig pártolta, hogy hozzanak megtorló intézkedéseket, ha Oroszország valóra váltja fenyegetését és megpróbálja megszállni a szomszédos államot. Nem állt az eddigi szankciók meghosszabbításának útjába sem. Ugyanakkor viszonya meglehetősen szoros Putyinnal. Ezzel ellentétben igencsak hűvös a kapcsolata Washingtonnal, mert Trumpot leszámítva az amerikai kormányzatok nehezményezik azt az utat-módot, ahogyan térdre kényszerítette a médiát, valamint az oktatást és a kutatást. Ellenségesen viszonyul Ukrajnához is, mert szerinte az korlátozza a magyar nemzetiségi kisebbség nyelvhasználati jogát az iskolákban. Ezért Budapest gátolja, hogy a NATO bővíthesse együttműködését Kijevvel.
Ehhez képest ma diplomáciai csúcsforgalom lesz az ukrán fővárosban. Oda várják a brit, a lengyel és a holland miniszterelnököt, továbbá a török államfőt. Több vendég jelezte, hogy kész fegyvereket adni a veszélyben lévő Ukrajnának az önvédelemhez.
Jó pár európai országban nagy nyugtalanságot keltett Orbán és Putyin mai egyeztetése. A magyar vezető személyében Oroszország legfőbb uniós szövetségese látogatott el Moszkvába, éppen akkor, amikor az EU igyekszik közös frontot kialakítani Ukrajna védelmében. A brit védelmi tárca vezetője azt közölte tegnap Budapesten, hogy egyértelműen támogatni kell az ukrán területi sérthetetlenséget, és mérsékelni kell a viszályt. Meglehetősen kemény fellépést sürget az Egyesült Államok, valamint Nagy-Britannia, ám Orbán fölöttébb visszafogottnak bizonyult, bár két három napja, az európai populista vezetők madridi összejövetelén ő is csatlakozott a záróközleményhez, amely fontosnak nevezi a béke megőrzését az orosz-ukrán konfliktusban.
Hogy mennyire jó a viszony Budapest és Moszkva között, azt jól mutatja, hogy Szíjjártó Péter a külföldieknek adható legmagasabb orosz kitüntetést vehette át nemrégiben az orosz diplomácia első emberétől, jóllehet jó pár európai állam viszonya jóformán befagyott az oroszokkal. Ide kapcsolódik, amit Simonyi András volt washingtoni és NATO-nagykövet mondott a lapnak, hogy ti. megszűnt a magyar diplomácia, ott már csupán végrehajtók maradtak, hiszen a diplomáciában is egyedül Orbán szava számít. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója pedig példátlannak nevezte, hogy Magyarország gyakorlatilag faképnél hagyja az uniós külpolitikát, amikor mindenki mással szembe menve beállt a boszniai szerb kisebbség elnökének országbomlasztó törekvései mögé.
A brit védelmi miniszter arra figyelmeztetett budapesti megbeszélései után, hogy Magyarországot is érzékenyen fogja érinteni, ha Oroszország netán megindul Ukrajna ellen. Hiszen a háború áldozatokat követel, újabb menekülthullámra kell felkészülni és még tovább drágul az élelmiszer, illetve a benzin és a gázolaj. Ben Wallace megjegyezte, hogy nem kötötték az orrára, milyen álláspontot képvisel ma Orbán Moszkvában, de azért az említett szempontokat érdemes fontolóra vennie. (Mint emlékezetes, magyar részről Benkő Tibor a tegnapi sajtótájékoztatón szükségtelennek nevezte, hogy a NATO erősítést küldjön Magyarországra – a szerk. megj.)
Közben a brit hírszerzés korábbi főnöke kétségét fejezte ki, hogy Moszkva a megszállás mellett döntene, mert az nem vitás, hogy el tudja foglalni Ukrajnát, csak éppen képtelen volna megtartani. De ettől függetlenül a szakember szükségesnek nevezte, hogy a Nyugat jelölje meg pontosan, mekkora árat kell fizetnie a Kremlnek, ha szembemegy a józan ésszel, mert jól jöhet az elrettentés a katasztrófa elhárítására.
Miközben egész Európa lélegzetvisszafojtva figyeli az orosz lépéseket és igyekszik megakadályozni a háború kirobbanását, a populista magyar és lengyel miniszterelnök előbbre valónak tartotta a hét végén a hasonszőrű pártok vezetőinek madridi konferenciáját. Azaz megint csak az bizonyosodott be, hogy ők ketten mindent a belpolitikának rendelnek alá. A spanyol fővárosban olyan kérdésekkel foglalkoztak, amelyek szerintük az igazi veszélyt jelenti, így a migrációval, a demográfiai válsággal és az unió ostorozásával. Pedig nekik is jól jön a NATO nyújtotta védőernyő, ehelyett azonban olyan témákon lovagoltak, amelyek kapcsán régóta éles ellentéteik vannak az EU-val, illetve az Egyesült Államokkal.
Azaz számukra másodlagos, amit Washington mond, hogy ti. Oroszország tekintélyelvű atomhatalomként igyekszik megfélemlíteni az ukrán kormányt. A zárónyilatkozat a családpolitika és a kereszténység védelmének fontosságát, a bevándorlás megakadályozását és azt emelte ki, hogy az unió már nem érzékeli a valóságot és népesedéspolitikai elképzelései valójában öngyilkosságot jelentenek. Viszont a demagógokat teljesen polarizálja, hogy milyen együttműködést alakítsanak ki az orosz államfővel. Orbán már régóta keresi Putyin kegyeit, ugyanakkor politikájának meghatározó eleme, hogy támadja Brüsszelt, függetlenül az onnan küldött milliárdoktól. A belpolitikát tartja szem előtt, amikor üti-vágja az EU-t.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy nagy bajok lehetnek abból, ha Putyin terve bejön Ukrajnában, mert a politikusnak már így is valóságos rajongótábora van a világban, az Egyesült Államoktól, Európán át egészen a Fülöp-szigetekig. Az általa képviselt briganti hozzáállás, tehát hogy nem ismer irgalmat, kész az erőszakra, tekintélyelvű és tesz a politikai korrektségre, nos, az megszerezte számára az olyanok nagyrabecsülését, mint Orbán, Salvini, Duterte és Netanjahu. És ha a Kreml gazdája győz Ukrajna ellen, akkor másutt is elfogadottá válik az erőszakos területszerzés, a katonai fenyegetés, az intézményesített hazudozás, valamint a politikai gyilkosság. Már így is róla vesz példát az autokrata vezetők és populisták új generációja Európában és az Egyesült Államokban is.
Orbán arról igyekszik meggyőzni az uniós partnereket, hogy ismerjék el: az elnök ismét naggyá tette Oroszországot. Mellesleg ő is a nemzeti kisebbségre hivatkozva lép fel Ukrajna ellen. Ily módon igazából sokkal többről van szó, mint az ukrán szuverenitásról, mert ha Kijev alulmarad, akkor utána a betyár tempó lesz az irányadó a világpolitikában.
A Bizottság hiába ajánlott fel aranyhidat Lengyelországnak a belorusz elnök által előidézett határmenti válságban, a PiS-kabinet nem él a lehetőséggel, hogy visszatérjen az európai jogközösségbe. Mutatott ugyan némi együttműködési hajlandóságot, de azután bekeményített, és most már azt követeli, hogy teljesen mentesítsék a menedékjogi előírások alól. Azaz ne kelljen lefolytatnia az ilyenkor szokások eljárást a menekültkérelmek elbírálására, hanem bárkit azonnal visszatoloncolhasson a belorusz határ túloldalára. Pedig a hasonló cipőben járó lettek és litvánok elfogadták volna a kompromisszumot, Varsót egyedül Magyarország támogatta a vitában. Ám a határozott lengyel „nyet” láttán a soros francia elnökség azonnal levette a kérdést a napirendről. Elképzelhető, hogy Lengyelország azért keményített be, mert ily módon is kényszeríteni akarja az uniót, mármint hogy az tegye félre jogállami aggályait és folyósítsa neki a koronaalapból előirányzott milliárdokat.
Vörös posztó a jobboldali amerikai tévé szemében, hogy Soros György újabb összeget, ezúttal 120 ezer dollárt utalt át egy helyi ügyész megválasztásának támogatására. Erre Amerikában bejárt út van, az üzletember pont egy ilyen Politikai Akció Bizottságot vett igénybe a pénz célba juttatására. Korábban hasonlóan járt el olyan nagyvárosokban is, mint Chicago, Philadelphia és St. Louis. Egy konzervatív kutató intézet összeszámolta, hogy a befektető idáig 29 millió dollárt áldozott az általa jónak tartott helyi ügyészek sikere érdekében.
Forrás: Újnépszabadság
