Azt hiszem, az Európai Unió fennállásának egyik legnehezebb pillanatához érkezett el a ma kezdődő csúcstalálkozón. Természetesen a magyar és lengyel vétóról van szó. Amennyiben ez bekövetkezik, akkor nemcsak 8500 milliárd euró sorsa válik bizonytalanná, hanem az Unió egészének működőképessége is.
Régóta érzékelhető a dilemma, hogy milyen irányba kellene haladnia az európai közösségnek. Az egyik lehetőség a minél erősebb integráció, az Európai Egyesült Államok létrejötte, a másik pedig a nemzetállamok egyre lazább szövetsége, amelyben az EU átalakulna amolyan brüsszeli politikai vitaklubbá, ahol bölcs emberfők elegánsan kvaterkáznak arról, hogy milyen szép a szolidaritás és az együttműködés, aztán hazamennek és mindenki azt tenné amit akar, mit sem törődve a közös eszményekkel.
Az Európai Parlament megerősödése az Európai Bizottság rovására az integrációs folyamatot segítette. El kellett érkeznie a nemzetállami gondolkodásmódot valló tagállamok lázadásának, és ez épp most történt meg. Magyarország és Lengyelország akkor, amikor a hét évre szóló uniós költségvetés és a helyreállítási alap vétójával fenyeget – mert a pénzek folyósítását Brüsszel össze akarja kötni a jogállamiság elveinek a tiszteletben tartásával –, valójában azt provokálja ki, hogy döntés szülessen az EU egész jövőjéről.
Persze, tudjuk, hogy Budapestnek és Varsónak nem az elsődleges szándéka volt, hogy ilyen stratégiai kérdésről provokáljon ki döntést. Ők inkább csak az uniós pénzek lenyúlásának jogához ragaszkodnak, de ez elvezetett oda, hogy a ma kezdődő csúcson az európai közösség egész jövőjét meghatározó döntés szülessen. Amennyiben bármelyik ország szabadon és következmények nélkül packázhat az Unió egészével, akkor ugyanis már nem beszélhetünk közös értékekről.
Nem véletlen tehát, hogy ezúttal Brüsszel is nagyon határozottan reagált, és ultimátum elé állította Budapestet és Varsót: döntsenek huszonnégy órán belül, vagy az EU nélkülük hozza létre a koronavírus-segélyalapot. Eredetileg ezt a keményvonalasok javasolták utolsó nyomásgyakorlásként. Válaszként a vétóra emeljék ki a segélycsomagot a költségvetésből, és szervezzék meg újra a két ország nélkül. Az a tény, hogy most ez a forgatókönyv válik az EU hivatalos vonalává, nemcsak a viszály kiéleződését jelzi, hanem azt is, hogy fogytán van az EU türelme Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Ha ugyanis a többi 25 tagállam létrehoz egy külön segélyalapot, akkor a két ország nem csupán sok pénzt veszít, hanem elveszti a nyomásgyakorló eszközét is, amelynek lényege, hogy a koronaválsággal küzdő országok szükségével zsarolja az Európai Uniót.
Ez esetben a vétó még mindig akadályozná a hétéves költségvetés elfogadását, de Brüsszel e téren is kemény lépéseket helyezett kilátásba, és a bizottság már dolgozik a 2021-es szükségköltségvetésen. Ursula von der Leyen bizottsági elnök az Európai Parlament frakcióvezetőivel tartott megbeszélésen elmondta, hogy a bizottság a két ország számára különösen fontos strukturális alapokból akár 50-70 százalékot is visszatarthat.
Mint ismeretes Orbán Viktor a közelmúltban levelet írt Manfred Webernek, az Európai Néppárt frakcióvezetőjének, amelyben felajánlotta, hogy a Fidesz nem lépne ugyan ki a Néppártból, de lazítana a kapcsolatain, ahhoz hasonlóan, ahogyan a brit konzervatív párt csatlakozott a Néppárthoz. A toryk formálisan tagjai voltak az EPP-nek, de abban külön frakciót alkottak. Nem világos, hogy ez miért lenne jó Orbánnak, mert a korábbi angol példa esetében a cél az volt, hogy a brit pártot a frakcióhoz kössék. Sokak szerint a toryk saját frakciójának a létrehozása a Brexithez vezető út első lépése volt. Nem zárható ki, hogy a magyar miniszterelnök ezzel a javaslatával meglebegtette Magyarország kilépésének a lehetőségét.
Az EU ultimátuma tegnap reggel lejárt, de e jegyzet megírásának időpontjában még nem tudni, hogy van-e megegyezés, vagy nincs. A magyar kormány szerda reggeli ülése előtt Gulyás Gergely kancelláriaminiszter azt mondta: „Világos céljaink vannak, leginkább az, hogy az Európai Unió leginkább rászoruló országai forrásokhoz jussanak; ezt akkor tudjuk elérni, ha Magyarország egy ilyen megállapodással politikai okokból nem válik zsarolhatóvá. (…) Ha ezt el tudjuk érni, akkor nem lesz vétó, ha nem, akkor lesz.”
Hogy pontosan milyen céljai vannak a magyar kormánynak, arról a miniszter nem beszélt, viszont az a tény, hogy kilátásba helyezte a vétó visszavonásának lehetőségét, és már nem ejtett szót a jogállamisági feltétel eltörléséről, a magyar álláspont felpuhulását jelzi. Egyébként ebbe az irányba mutat Gulyás elődjének, Lázár Jánosnak egy korábbi nyilatkozata, miszerint nehéz lesz ezt a meccset döntetlenre kihozni. Mindebből arra következtethetünk, hogy a magyar és a lengyel miniszterelnök kedd esti megbeszélései már nem is a vétóról szóltak, hanem arról, hogy milyen ellentételezést lehetne elérni a vétó visszavonása fejében.
Elhangzott a román közrádió bukaresti magyar adásának műsorában, 2020. december 10-én.
