2010 óta hagyomány, hogy szeptemberben az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlamentben összefoglalja az elmúlt év eredményeit, az Unió előtt álló legjelentősebb kihívásokat, és megjelöli a következő időszak prioritásait. Ez az Unió helyzetéről szóló (State of the Union / SOTEU) évértékelő beszéd, amelyet az EP strasbourgi ülésén vita követ.
Ursula von der Leyen idén szeptember 14-én tartotta meg beszédét, másnap pedig – immár harmadik alkalommal – beszélgettünk az aktuálisan elhangzott gondolatokról, irányokról, ezúttal két korábbi magyar uniós biztossal.
Európa Pont
Ursula von der Leyen szinte churchilli háborús beszédet tartott évértékelőként; Magyarország tigris, aki most arról kell meggyőzze Brüsszelt, hogy vegetáriánus lesz; ha az EU végre nem a „maga generálta problémákkal” bajlódik, akkor láthatóan egész jól helytáll – frappáns és érdekes meglátások két korábbi magyar uniós biztostól, akik az Európai Bizottság elnökének évértékelőjét és programadó beszédét elemezték.
A magyar-uniós kapcsolatokat kívülről-belülről ismerő két szaktekintély, Balázs Péter és Navracsics Tibor osztotta meg gondolatait nemrégiben az EU és benne Magyarország kihívásairól, jövőjéről. A beszélgetés visszanézhető és visszahallgatható különböző platformjainkon.
Az orosz-ukrán háború igazán politikaformáló
A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy a mostani értékelőnek különös jelentőséget adott az orosz-ukrán háború, amely jóval nagyobb figyelmet biztosított az Európai Bizottság elnökének, mint a megelőző években.
A State of the Union beszédek hazájában, az Egyesült Államokban az elnök hasonló évértékelőit hatalmas figyelem övezi, azok valóban jó időre meg tudják határozni a politikai napirendet. Ugyanez Európában általában szerényebb hatással jár. Ez betudható annak, hogy Európában a Bizottság elnöke nem rendelkezik az amerikai elnökhöz hasonló jogalkotói hatáskörrel, nem egységes belpolitikai térben mozog, és nincs mögötte erős, globális jelentőségű média sem.
Most azonban az orosz agresszió miatt jóval nagyobb figyelem övezi az Európai Unió politikáját. Ahogy Navracsics Tibor fogalmazott: ez kellően jelentős világpolitikai esemény, „amelynek emelvényére felállva” mondhatta el a közösség eredményeit és a Bizottság aktuális céljait Ursula von der Leyen, aki ezzel a lehetőséggel maximálisan élt is. Szinte minden gondolatát, kezdeményezését ennek kontextusában vezette fel, erre a háborús narratívára fűzte fel. A szövegében néhol már-már Churchill háborús retorikáját idéző beszéd alapján néha úgy tűnt, mintha nem is Ukrajnát, hanem a közösséget érte volna az orosz támadás.
Jók a közösségnek a szankciók?
Az orosz agresszióra adott uniós szankciós politikáról Navracsics Tibor hangsúlyozta: a mostani szankciók jelentősen eltávolodtak az eredeti elképzelésektől. Akkor a tagállamok konszenzusa még az volt, hogy az uniós döntések nem veszélyeztethetik az EU gazdaság létérdekét, főleg az energiapolitika területén, mert az nagyobb kárt okozna a közösségnek, mint Oroszországnak. Véleménye szerint ennek ellenére a szankciók fokozatosan erősödtek oda – ahogy a tagállamok nyomására folyamatosan radikalizálódott a Bizottság retorikája is –, hogy mára ez már nem áll, amelyet így joggal kritizál a magyar kormány is. Balázs Péter szerint a szankció általánosságban nem jó eszköz a diplomáciában, mivel legtöbbször nem éri el végső célját, emellett felveri az árakat, hatására kerülőutak épülnek ki, a legalapvetőbb szükségleteket pedig a szankciók ellenére is kielégítik. Ugyanakkor mégis fontos a hatása: fogyasztják a forrásokat és figyelmeztetnek arra, hogy a helyzet lehet súlyosabb is – így szerinte mindenképpen van helye az uniós politikában.
Távolodóban a zöld, digitális és szociális Európától?
Az EU közvetlen szomszédságában háború dúl, az uniós gazdaságokat pedig súlyos energiaválság sújtja. A téli fűtési szezon előtt kőszénbányákat és rá épülő erőműveket indítanak újra sok helyen, a begyűrűző válság hatására sok ezer munkahely kerülhet veszélybe. Ebben a helyzetben felmerül a kérdés, hogy az EU fő célkitűzései – a zöld, digitális és szociális Európa mielőbbi megvalósítása – mennyire tarthatóak, mennyire aktuálisak 2022-ben?
Balázs Péter szerint ezek fontos célok ma is, de elérésük hosszas folyamat. Még ha az események következtében visszalépésre is kényszerülünk, a mostani kényszerhelyzet katalizálja is a folyamatokat, meggyorsítva fontos döntések meghozatalát. Navracsics Tibor megerősítette: az Unió Ukrajna kapcsán még a pandémiás helyzetnél is jobban összezárt, külpolitikai kérdésekben soha nem látott gyors egység alakult ki a tagállamok között. Ahogy Balázs Péter fogalmazott: amikor az EU a „saját maga alkotta problémákkal küzdött” (mint a közös pénz bevezetése, alkotmányozó konvent felállítása, vagy épp tíz új ország együttes felvétele), nem mindig ment zökkenőmentesen. Most viszont – amikor a közösség rövid időn belül példa nélküli menekülthullámmal, pandémiával és a szomszédságában dúló háborúval volt kénytelen szembenézni – kiderült, valódi nyomás alatt képes jól cselekedni, ami mindenképp biztató.
Navracsics Tibor szerint a zöld, digitális és szociális Európa megteremtése továbbra is aktuális, de nem biztos, hogy reális – ez nagy mértékben függ az orosz-ukrán háború alakulásától. Szerinte is van „szép és egységes” európai jövőkép, ugyanakkor az energiaválság miatt – mivel annyira különbözők a tagállamok szükségletei, az energiaellátottságuk, az általuk használt és preferált energia – komoly veszélye van annak, hogy esetleg szétszakad az Európai Unió egy inkább atlantista és egy inkább kontinentális részre. E területen nincs egységes modell, és a tagállamok saját (energiapolitikai) helyzetükből kiindulva nem is igazán értik egymást, nehezen találnak közös megoldásokat.
Demokratikus fenyegetés a közösségen belülről – lehet megállapodás Magyarországgal?
Ursula von der Leyen beszédében külön kitért az európai demokráciát belülről fenyegető veszélyekre, hangsúlyozva, hogy fel kell lépni az autoriter tendenciák, a jogállamiságot és bírói függetlenséget veszélyeztető folyamatok, a közpénzekkel való visszaélések ellen. Navracsics Tibor szerint „akinek van füle, értette”, hogy ezzel egyértelműen üzent Magyarországnak is. Ő az uniós forrásokról most folyó tárgyalások magyar vezetőjeként fel volt készülve ennél explicitebb kritikára is. Mivel a jogállamiság kérdése közel tíz éve „Magyarországnak dedikált probléma”, ütközőpont Magyarország és az EU kapcsolatában, szerinte ez várható volt.
Navracsics Tibor reagált azokra a sajtóértesülésekre is, amelyek szerint a befagyasztott uniós pénzekről folyó tárgyalásokon a Bizottság biztatóként értékeli majd a jogállamisági kritikákra válaszul adott magyar vállalásokat [megjegyzés: a beszélgetés óta, szeptember 18-án ismertette is véleményét a testület], ugyanakkor azok végrehajtását figyelemmel kívánja majd kísérni. A miniszter ezt a plusz figyelmet teljesen realistának gondolja, a hazánk iránti régebb óta érlelődő bizalmatlanságot nem lehet egy csapásra felülírni, ahhoz hosszú hónapok és évek együttműködése kell még.
Ezt erősítette meg Balázs Péter is, aki szerint Navracsics Tibornak a tárgyalásokon nagyon nehéz feladata van: úgy kell bizonyítania, hogy közben nincs iránta bizalom. Magyarországot képviselve néhány hónap leforgása alatt kell elhitetnie a Bizottsággal, hogy az a rendszer, amely tizenkét év alatt felépült, más lesz, „mintha a tigris megígérné, hogy ezentúl csak vegetáriánus kosztot fogyaszt”.
Érdemes a teljes beszélgetést meghallgatni, amelyben még sok másról is szó esett – többek közt arról, miért nem csatlakozik egyelőre Magyarország az Európai Ügyészséghez, lesz-e várhatóan ársapka (árplafon) az orosz gázra, mit kaphat ténylegesen Ukrajna az EU-tól, vagy arról, hogyan látják a beszélgetők az EU-kínai kapcsolatok alakulását.
Forrás: Újnépszabadság
