A pápa arra ösztönzi a magyar hatóságokat, hogy nézzenek túl a nemzeti határokon és törekedjenek a békére. Ferenc pápa a magyarországi diplomáciai testület és a civil társadalom tagjaihoz fordul, és arra emlékezteti őket, hogy országuk és fővárosuk történelme fájdalommal, szépséggel és a Krisztus tanításait tükröző befogadással teli.
Francesca Merlo
Ferenc pápa 41. külföldi apostoli útjának első nyilvános magyarországi találkozója az ország hatóságaival, a civil társadalommal és a diplomáciai testület tagjaival volt. A Szentatya Budapest egykori karmelita kolostorában szólt a résztvevőkhöz, és három gondolatot osztott meg velük a fővárosról, Budapestről: Budapest a történelem városa, a hidak városa és a szentek városa.
A történelem városa
A Szentatya azzal kezdte, hogy Budapestről mint a történelem városáról beszélt. Ősi, kelta és római eredete ellenére – mondta a Szentatya – “pompája a modern korhoz kötődik”. A pápa azt is megjegyezte, hogy bár a város békeidőben született, “brutális konfliktusokat is átélt: a régmúlt koroktól kezdve a második világháború legfrissebb kegyetlenségeiig”. “Ebben az évben ünnepélyesen megemlékeztek Budapest 150 évvel ezelőtti, 1873-as megalapításáról, a három város, a Dunától nyugatra fekvő Buda és Óbuda, valamint a túlparton fekvő Pest egyesülésével” – mondta a pápa. Megjegyezte, hogy ennek a nagy fővárosnak a születése a kontinens szívében arra hív minket, hogy elgondolkodjunk az Európa által vállalt egyesülési folyamatról, amelyben Magyarország fontos szerepet játszik. “A háború utáni időszakban Európa az Egyesült Nemzetek Szervezetével együtt azt a nemes reményt testesítette meg, hogy a nemzetek közötti szorosabb kötelékért való közös munkával elkerülhetők a további konfliktusok” – mondta a pápa.
Ebben a történelmi helyzetben, amikor a háború szólistái átvették a béke kórusának helyét, a pápa megjegyezte, hogy Európa kulcsfontosságú, “mert történelmének köszönhetően az emberiség emlékét képviseli”. Ezért létfontosságú, folytatta a pápa, “hogy visszanyerjük az európai szellemet: az alapítók izgalmát és vízióját, akik államférfiak voltak, akik képesek voltak túlnézni saját korukon, túl a nemzeti határokon és a közvetlen szükségleteken, és olyan diplomáciai formákat létrehozni, amelyek képesek az egységre törekedni, nem pedig a megosztottságot súlyosbítani”.
Hidak városa
Ferenc pápa ezután Budapestről mint a hidak városáról beszélt. A Szentatya a Dunán átívelő hidakkal összekötött 20 kerületről szólva azt mondta, hogy Európa is azért épült, hogy hidakat hozzon létre a nemzetek között. Ehhez – folytatta a pápa – “mindenkinek a hozzájárulására szükség van, miközben nem csorbul az egyesek egyedisége”.
A pápa hangsúlyozta, “mennyivel jobb lenne egy olyan Európát építeni, amelynek középpontjában az emberi személy és a népek állnak, olyan hatékony politikákkal, amelyeket ebben az országban figyelmesen folytatnak, egy olyan Európát, amelynek különböző nemzetei egyetlen családot alkotnának, amely megvédi minden egyes tagjának növekedését és egyediségét”, ahelyett, hogy az ideológiai gyarmatosításra és a nemzetek feletti gyarmatosításra összpontosítana.
A hidak, amelyek oly sok különböző valóságot egyesítenek, az ökumenizmus erős elemét jelenítik meg – folytatta a pápa. “Itt a különböző felekezetek súrlódás nélkül élnek együtt, tisztelettel és konstruktívan együttműködve”.
Szentek városa
Végül Budapestről mint a szentek városáról szólva Ferenc pápa Szent István alakjához fordult: ő volt Magyarország első királya, “aki akkor élt, amikor Európa keresztényei teljes közösségben voltak”. A Szentatya megjegyezte, hogy “Szent István hitelesen keresztény szellemiséget mutat, amikor kijelenti, hogy “a szeretet gyakorlása a legfőbb boldogsághoz vezet””.
A Szentatya megjegyezte, hogy ez a vallomás nemcsak az egyértelmű identitást mutatja, hanem kifejezi “a mások iránti nyitottság szükségességét” is, és hozzátette, hogy “az Alkotmány is elismeri ezt, amikor kimondja: “Tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, és törekedni fogunk a világ minden nemzetével való együttműködésre”. Ugyanígy – folytatja a pápa – kimondja, hogy “a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részét képezik és az állam alkotóelemei”, és kötelezettséget vállal arra, hogy “előmozdítja és megőrzi… a Magyarországon élő nemzetiségek nyelvét és kultúráját”. ”
A Szentatya ezután hangsúlyozta, hogy “azok, akik kereszténynek vallják magukat, a hit tanúinak társaságában arra hivatottak, hogy tanúságot tegyenek és mindenkivel közösen ápolják az evangélium által ihletett humanizmust, amely két alapvető úton halad: elismerjük, hogy az Atya szeretett gyermekei vagyunk, és testvérekként szeretjük egymást”.
E tekintetben – folytatta a pápa – “Szent István rendkívüli szavakat hagyott fiára a testvériségről, amikor azt mondta neki, hogy azok, akik különböző nyelvekkel és szokásokkal érkeznek, “díszítik az országot””. Hasonlóképpen “Krisztusra gondolunk, aki jelen van oly sok testvérünkben, akik kétségbeesetten menekülnek a konfliktusok, a szegénység és az éghajlatváltozás elől”.
Ez a kihívás – hangsúlyozta a pápa – “különösen azok részéről követel választ, akik Jézus követői és az evangélium tanúinak példáját kívánják utánozni”.
Ferenc pápa beszédét lezárva hangsúlyozta, hogy “a Pannonia Sacra hitének valamennyi nagy hitvallója, a különböző hitvallásúak oly sok igaz emberével együtt” “a ti országotok atyja és anyja”, és hozzátette: “rájuk kívánom bízni ennek a szívemnek oly kedves nemzetnek a jövőjét”. Isten, áldd meg a magyart” [Isten áldja meg Magyarország népét!] – zárta szavait a pápa.
Deepl Translate
Címkép: Előadás a Karmelitában/Vatikán
Forrás: Újnépszabadság
