Lapunk hasábjain öt számon átfolyt a vita a romániai magyar nyelvű tudományos közírás kérdéséről. A vitaindító kerekasztal kilenc résztvevőjén kívül több mint húsz értelmiségi – tanár és diák, kutató és közíró – vitte tovább a felmerült kérdéseket, illetve adott nyomatékot azoknak a döntő kérdésekben való nézetazonosság jegyében; kolozsváriak, bukarestiek, temesváriak, nagykárolyiak és kovásznaiak stb.
A kerekasztal és a vita résztvevői egyaránt a tudományos közírás fontosságából és a romániai magyar nyelvű tudományos közírás fogyatékosságaiból indultak ki, azaz olyan elvi alapról, amelyet részint a júliusi és novemberi pártdokumentumok, részint pedig a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának márciusi plénuma nyújtott. A tudományos ismeretterjesztés ideológiai-nevelői jelentőségének tudatában próbálták tehát megfogalmazni azokat a konkrét feladatokat, amelyek ezen a téren a romániai magyar művelődési tényezők előtt állanak.
Kimondatlanul vagy megfogalmazottan a legteljesebb eqyetértés a tudományos közírás MIÉRT-jének kérdéseben mutatkozott meg. „Atomkorszakban élünk” – írta Toró Tibor; a tudományos-műszaki forradalom körülményei között kiteljesedő szocializmus követelményeire hivatkozott a legtöbb hozzászóló, mégpedig nem az öncélú megismerés, az olvasói szeszély, de nem is a közírók publikációs lehetőségei, hanem a közösségi érdek, a hatékony művelődés jegyében.
S hogy a problémák mennyire művelődésügyünk egészébe visszacsatoltan jelentkeztek, arra nézve tanulságos idézni Fábián Ernőt, aki a népi kultúra, vagy Heinrich Lászlót, aki viszont az irodalom prioritás igényével való szembeállításban hangsúlyozták a korszerűbb művelődési eszmény szükségességét, olyanét, amely harmonikus egységbe foglalja és fejleszti a különböző összetevőket, amely tekintettel van tehát a tudományok növekvő szerepére.
A vita során viszonylag háttérbe szorult a KIK és KINEK kérdése. A hangsúlyokból kiérezhető végletek: a maradéktalan szakmai illetékesség és a közvetítő kvalitások szórásában valószínűleg el kell fogadni Paul Couderc francia csillagász, a Kalinga-díjas népszerűsítő álláspontját, aki szerint az ismeretterjesztő könyv jó tollú szakember, a népszerűsítő cikk pedig a szakmában is járatos közíró dolga.
Bonyolultabb a közönség-prioritás kérdése. Nyilvánvaló, hogy elvileg egyetlen rétegnek sem szabad kimaradnia az ismeretterjesztés figyelemköréből, nyilvánvaló viszont az is, hogy az egyes eszközök és egyes rétegek között van bizonyos összefüggés. Ha az auditív formák alkalmasabbnak bizonyulnak az olvasáshoz kevésbé szokott közönségrétegek esetében, azt hisszük, vitánk hozzászólói a tudományos közírás, tehát a cikk, esszé és könyv sajátos olvasórétegét helyesen ismerték fel a szakmája iránt erőteljesen érdeklődő munkásban, az értelmiségben, illetve a tanuló ifjúságban.
Sajnálatos módon kevéssé exponálódott a tudományos közírás TARTALMI vetülete, holott a vitaindítóban éppen a tartalmi prioritások megfogalmazását szorgalmaztuk. Hogy ez az elképzelés nem valósult meg, az valószínűleg a problémafelvetés éretlenségével magyarázható. Az egyik lehetséges megközelítés az lett volna, hogy kijelöljük a művelődésünkben létfontosságú nyomatékkal jelentkező ismerettartományokat. A kerekasztalon felvetett prioritások – matematika, pedagógia – hallgatólagos elfogadása mellett a fizika és a határtudományok (Toró), műszaki tudományok (Barbu), illetve a pszichológia (Fodor) jelentőségét hangsúlyozták a hozzászólók.
A résztvevők realitásérzékkel nyúltak a kérdésekhez, amikor elsősorban az ADOTT kiadói és sajtókeretek jobb kihasználását tették szóvá. A kiadói és a könyvterjesztői tevékenység, valamint a könyvimport belső arányainak javításával el lehetne jutni a szükségletek jelentős részének fedezéséhez. Különösképpen az összefoglaló munkák, enciklopédiák és zsebkönyvek szükségességét hangsúlyozták többen (Kovács N., Fábián). Mindehhez szükség lenne mindenekelőtt a magyar nyelvű ismeretterjesztő könyvek kiadásával foglalkozó kiadók munkájának összehangolására. (A Hét ezt a kérdést is kerekasztal keretében fogja napirendre tűzni.)
A vita résztvevői egyetértenek abban, hogy a sajtó a jelenleginél többet tehetne a tudományos ismeretek terjesztése ügyében. (Ezen a ponton talán méltánytalan kifogások is elhangzottak például a Falvak Dolgozó Népével, illetve a Tanügyi Újsággal szemben.) Felvetődött a kalendárium-műfaj nyújtotta lehetőségek jobb kihasználása. És valóban, miért ne jelentethetnének meg a kalendáriumokat kiadó lapok profilírozott évkönyvet, naptárt?
A vita résztvevői nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, a kerekasztal alkalmával megfogalmazott igénynek, hogy a Matematikai Lapok eredeti anyagot közlő és lehetősége szerint szélesebb profilú orgánummá alakuljon át – vagy matematikai-fizikai-kémiai, vagy pedig az egyes tudományok matematikai vonatkozásait felvető jelleggel.
Legtöbben örömmel fogadták azt a gondolatot, hogy A Hét alkalomszerűen több oldalt szenteljen a tudománynak, illetve azt, hogy vállalja tudományos melléklet – esetleg évente több melléklet – megjelentetését. Hasznosnak ítélték a felszólalók egy, a tudományos közírásra kiírt pályázat tervét is. Nos, e két ponton kézzelfogható eredményekről számolhatunk be: már ebben a számunkban meghirdetjük A Hét tudományos közírási pályázatát, és fórumaink messzemenő megértésével, támogatásával megvan a remény arra is, hogy már 1972-ben útjára bocsáthassuk A Hét tudományos ismeretterjesztő mellékletét.
Szerkesztőségünk úgy véli, a vita haszna a fentebbi konkrét eredményeken túlmenően a közvélemény mozgósításában állt. S most, amikor a vitát zárjuk, egyúttal azt is bejelentjük, hogy a problematikát nem vesszük le napirendről. Egyrészt foglalkozni fogunk a korszerű műveltség kérdésével, másrészt sorra vesszük a tudományos ismeretterjesztő közírás ügyének egy-egy vetületét.
Köszönjük a részvételt, és számítunk munkatársaink, olvasóink további közreműködésére!
A HÉT PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA
A hazai magyar nyelvű tudományos közírás fellendítése érdekében A Hét szerkesztősége 1972. január 1-i kezdettel pályázatot hirdet a természettudományok bármely tárgyköréből merítő cikkek írására.
A cikkek elbírálásánál kritériumaink: a szakmai megbízhatóság, a publicisztikai, illetőleg esszéisztikus feldolgozásmód, a tárgyalt téma beágyazása világnézeti, társadalmi, etikai összefüggésekbe.
A pályázaton részt vesz minden 1972. április 30-ig beküldött,”Pályázat” jelzéssel ellátott önálló és eredeti írás, melyet A Hét tudomány-rovatában 1972. június 2-i számunkig bezárólag folyamatosan közlünk.
- díj: 2000 lej
- díj: 1500 lej
Két 3. díj: 1000-1000 lej.
A pályázat eredményét1972. június 2-i számunkban közöljük.