„Marosvásárhely piaczán tilos az otsmány beszéd!” (Kőfelirat)
A német, az angol és a magyar elmennek egy káromkodóversenyre.
Először a német megy a zsűri elé, káromkodik öt percet. Megdicsérik, kimegy.
Azután az angol káromkodik tizenöt percet. Nagyon megdicsérik, kimegy.
Jön a magyar, bemegy a zsűrihez, megbotlik, káromkodik egy órán át,
és miután végzett, megkérdezi a zsűrit: Elnézést, kezdhetem?
A trágárság pszichológiája
A trágárság pszichológiája szerint a káromkodás stresszoldó hatással bír, csökkentheti a frusztrációt és erősítheti a szociális kapcsolatokat. Egy brit kutatás arra jutott, hogy a trágárság hatékonyabbá teheti a munkát a stressz csökkentése és a szociális kötelékek erősítése által. Stresszcsökkentés: A káromkodás a frusztráció enyhítésére szolgálhat. Szociális kapcsolatok erősítése: A közös káromkodás segíthet a kapcsolatok szorosabbá tételében. Hatékonyság növelése: A stresszoldó hatás révén hozzájárulhat a hatékonyabb munkavégzéshez.
Káromkodás a munkahelyen
A káromkodás elősegíti a hatékony munkavégzést: stresszoldó hatása révén csökkenti a frusztrációt és erősíti a szociális kapcsolatokat – állítja egy kelet-angliai kutatás. Juhász Ágnes pszichológus szerint azonban a káromkodás önmagában nem lehet „csapatépítő tevékenység”, sőt inkább a stressz magas szintjére utal, amivel foglalkoznia kell a vezetőnek.
A főnök olyan, mint a testvér: nem választjuk, csak kapjuk valamely felsőbb erőtől, hogy aztán éveket eltöltve mellette megszokjuk, illetőleg kényszerűségből eltűrjük furcsán viselt dolgait. A több éves összezártság következtében azonban előbb-utóbb mind nekünk, mind a vezetőnek megnyílnak a lelki gátak, míg végül szemrebbenés nélkül ki nem mondjuk mindannyian azt, amit és legfőképpen ahogyan gondolunk, lehet az bármennyire is trágár.
A szokások rabjai vagyunk
Pedig káromkodni csúnya dolog, tartja a mondás, mégis, a felnőtt lét beköszöntekor valamiért mégsem hagy fel az ember a kamaszkorban vagánynak vélt szitkozódással. Sőt gyakorta egyenesen jogot formál az átkozódásra, mondván, most már valóban komoly problémák sújtják mindennapjait. Juhász Ágnes pszichológus, a Corporate Counselling Services nemzetközi, munkahelyi egészségfejlesztéssel foglalkozó cég magyarországi koordinátora szerint ez veszélyes dolog, hiszen a káromkodás a verbális agresszió kifejezési formája. Amikor valaki dühében, frusztrációjában használ csúnya szavakat, olyankor tulajdonképpen a tényleges fizikai agresszióját helyettesíti, és az indulatainak levezetésére szolgál. Más kérdés, hogy ténylegesen csökkenti-e az agressziót annak kifejezése – a kutatások szerint nem. Sőt, mivel az agresszió agressziót szül, ha egy tágabb emberi környezetet veszünk figyelembe, még nőhet is az agressziószint a káromkodás hatására.
Természetesen ritka az, hogy a munkahelyen valaki csak úgy nekiáll szentségelni, bár ilyenkor nem feltétlenül az illendőség kedvéért, hanem egyszerűen karrierféltésből fogja vissza magát. Elvégre munkahelyen káromkodni eleinte még véletlenül sem mer az ember, hiszen amíg nem telik el kellő idő ahhoz, hogy elismerjék a szakértelmét, illetve egyéb emberi értékeit, az obszcén megnyilatkozásokkal csak leírja önmagát a munkatársak és a főnök előtt.
Hatalmi pozíciót jelez a trágár beszéd
Igaz, a fentiek megléte esetén sem szerencsés egyből káromkodni, ezért a beosztottak általában megvárják, míg a vezető el nem szólja magát egy arra alkalmas pillanatban. Innentől kezdve azonban szabad a pálya, hiszen a főnök ezzel kvázi engedélyt adott a csúnya szavak használatára, amit egyesek – már csak az igazodás kedvéért is – magukévá tesznek, mondván, ennyi feszültségoldás jár nekik. Ez azonban nagymértékben személyiségfüggő – mutat rá Juhász Ágnes –, van aki hajlamos rá, van aki kevésbé, de természetesen el is tanulják egymástól az emberek (főleg a gyerekek és a fiatalok). „A legtöbb ember viszont valamilyen szinten tud uralkodni magán, így ha jó benyomást akar kelteni, akkor nem káromkodik. Az emberek általában tudják, hogy a káromkodással megsértik a társas együttélés szabályait. Ugyanakkor vannak olyan szubkultúrák, foglalkozási ás társadalmi csoportok, ahol azt nézik ki maguk közül, aki nem káromkodik. Itt éppen a jó benyomás érdekében – is – káromkodhatnak az emberek. Más esetben viszont jelzésértékű lehet, hogy ki az, aki úgy érzi, megengedheti magának, hogy ily módon agresszíven viselkedjen: például akinek vélt, vagy tényleges hatalma van (főnök), vagy bármilyen szempontból a többiek fölött állónak képzeli magát. Ebben az esetben a kisebb hatalommal bíró nem a felette állóval, hanem az ő alatta állóval fog káromkodni” – magyarázta a pszichológus.
Hasznos vagy káros a káromkodás?
A fentiekkel élesen szemben áll a kelet-angliai egyetem (UEA) tanulmánya, amely szerint a káromkodás képes elősegíteni a hatékony munkavégzést: stresszoldó hatása révén csökkenti a frusztrációt, erősíti a szociális kapcsolatokat, vagyis végső soron az csapattagok összetartását. A kutatók mindezt azzal magyarázzák, hogy az alkalmazottak igazából nem is a bajaik hangoztatása, s így a pesszimista hangulat erősítése érdekében használják a csúnya szavakat, inkább egyfajta tájékoztatási formaként kezelik, hogy hírt adjanak gondjaikról, némi szolidaritást, együttérzést kicsikarva egymásból.
Ebből kifolyólag a legtöbb csúnya szót a vállalati hierarchia alsóbb szintjein hallani, a vezetők sokkalta kevésbé hajlamosak szitkozódni. Ha mégis „rákényszerülnek”, azt inkább vezető beosztású kollégáik előtt teszik, bár ebből a szempontból nem különböznek az „egyszerű” alkalmazottaktól, hiszen ők is inkább a sajátjaik körében mernek szitkozódni. Sőt további „kasztokat” is megfigyeltek a kutatók: férfiak a férfiakkal, nők a nőkkel, fiatalok a fiatalokkal, idősek pedig az idősekkel szoktak egy-egy csúnya szóra rázendíteni.
A fiatalabb generáció egyébként toleránsabban kezeli a kérdést, mint az idősebb nemzedék, sokkal kevésbé ütköznek meg egy-egy munkahelyen elcsattanó trágár szón – a kutatók vélhetőleg ezért is kárhoztatják őket leginkább a munkahelyi káromkodás előretöréséért, amiben egyébként a nők is egyre jobban jeleskednek (különösen egymás közt). Ettől függetlenül a munkáltatóknak nem kell félniük attól, hogy üzleti eredményeik megsínylik a káromkodást, mivel bármennyire engedékenyek e tekintetben, azt szigorúan belső ügynek tekintik a dolgozók: a vevők, ügyfelek, partnerek szeme láttára még véletlenül sem beszélnek csúnyán, inkább meghagyják azt a maguk kis argójának.
A tanulmány szerint a vezetőknek ezért sem érdemes feltétlenül tiltani a munkahelyi káromkodást, azzal ugyanis megbontják a beosztottak közti bensőséséges viszonyt, és így végül csökken a munkamorál, illetve a motiváció. A vezetőknek figyelemmel kell kísérniük, az adott pillanatban miért káromkodnak a dolgozók. Tudniuk kell, mikor hunyjanak szemet a kommunikáció otromba megnyilvánulásain, még akkor is, ha az ütközik saját erkölcsi normáikkal – tanácsolja Yehuda Baruch professzor, a kutatás vezetője.
Megbosszulhatja magát a főnöki trágárság
Juhász Ágnes mindezzel nem ért egyet, úgy véli, a vezető megkövetelhet egy olyanfajta munkahelyi viselkedést, amibe nem illik bele a káromkodás (főleg az ügyfelekkel folytatott kommunikációban). Nem hiszi, hogy azzal, ha a vezető nem tűri el a káromkodást, megbontja a dolgozók közti bensőséges viszonyt. „Egyáltalán miért kellene a káromkodásnak bensőséges viszonyt okoznia?” – teszi fel a kérdést a pszichológus. Egy adott munkacsoportban a gyakori káromkodás – ha nem egy speciális rétegnyelv megnyilvánulásáról van szó – inkább a feszültségek, a stressz magas szintjére utal, amivel foglalkozni kell, amit meg kell próbálni csökkenteni. Természetesen önmagában a káromkodás megtiltása nem feltétlenül hatékony – és a tiltást betartatni is meglehetősen nehéz –, ha a mögötte álló problémákat (a dolgozók frusztrációját, agresszióját, személyközi konfliktusait) nem kezeli a vezető. Leghatékonyabb ebből a szempontból egy olyan szervezeti kultúra kialakítása, amelyben a dolgozók szabadon megoszthatják problémáikat a vezetőikkel – is –, ahol törekednek az elkerülhető feszültségek csökkentésére, és ahol a vezető saját magatartásával mutat példát a beosztottai számára.
Speciális eset az, amikor a vezető használ trágár szavakat a beosztottaira, a velük való kommunikációban: ez kimerítheti a munkahelyi zaklatás, pszichoterror fogalmát, ilyenkor pedig lépéseket lehet tenni (semleges feletteshez fordulni, stb). Más kérdés persze, hogy sokszor ennél sokkal komolyabb dolgokat sem jelentenek az emberek az állásuk elvesztésétől való félelmükben – emlékeztet a magyar rögvalóságra Juhász Ágnes.
Forrás: Paraszt Imre, HR Portal (2008)
Tíz dolog a trágár beszédről, ami bizonyosan meg fog lepni
Amikor valaki mellettünk szitkozódik, sokféle elképzelés kezd körvonalazódni bennünk az illetőről, de legkevésbé sem jut eszünkbe egy durva, közönséges, netán obszcén szavakkal dobálózó emberről, hogy ő feltehetően az átlagosnál intelligensebb, esetleg őszintébb, vagy akár nyugodtabb. Előbb gondoljuk az illetlen modorú személyről a felsoroltak ellenkezőjét, a kutatók mégis a pozitív jellemzőket igazolják.
Nézzük, mi minden érdekességet tudhatunk meg a csúnya beszédről, annak hatásáról és alkalmazóiról!
1. A káromkodás nem trágárság!
A trágárság és káromkodás nem teljesen szinonimája egymásnak. A kettő kapcsolata hasonlóképp írható le, mint az általános iskolai biológiai órán mantraként belénk vasalt „Nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar.” mondat. Tehát nem minden trágárság káromkodás, de minden káromkodás trágár beszéd. Ugyanis, csak akkor beszélünk káromkodásról, ha az valamilyen szent dolgot vagy Istent szidja a trágár szavakkal együtt. Ha valaki „szimplán” illetlen, durva, vulgáris szavakkal színezi a mondanivalóját, még nem káromkodik.
2. A csúnya beszéd agyunk legalapvetőbb működésének része, csak úgy, mint a légzés.
Benjamin Bergen What the F. címmel írt könyvében végeláthatatlan mennyiségben sorolja azokat a példákat, ahol szerencsétlenül járt emberek szókincse agysérülésük következtében valamiképpen feldúsult trágár kifejezésekkel. Így járt a tisztes életet élő Phineas Gage, aki homloklebeny sérülése után képtelen volt fékezni indulatait és csúnya beszédét, ezért társas kapcsolatait képtelen volt fenntartani. Hasonlóan viselkedett az a férfi is, aki egy stroke-ot követően afáziában (beszédképtelenség) szenvedett, azonban ha képes is volt pár szóra, azok nyomdafestéket nem tűrőek voltak, így munkáját azonnal elveszítette, ami nem is csoda, mivel az illető nem mellesleg pap volt. Orvosok tehát sok esetben azt találták, hogy a csúnya beszéd a szalonképes kommunikációtól függetlenül képes működni. Utóbbi működésképtelenné válása pedig még nem jelenti a trágár beszéd véget érését. Ennek oka, hogy a beszéd elengedhetetlen részét képező szavak nem csupán az agykéregben, azaz a legmagasabb agyműködésért felelős területen jönnek létre. Míg a normál beszéd a bal agyféltekében képződik, addig a csúnya szavak a jobb agyfélteke mélyebben elhelyezkedő, egyben evolúciós szempontból ősibb, alapvetőbb limbikus rendszerben jönnek létre. Ez a terület pedig az érzelmi reakciókért felelős. Nem hiába tehát, hogy a trágár, sokszor alpári kifejezések leginkább érzelmek kíséretében kívánkoznak a szánkra.
3. Amikor megállíthatatlanul jönnek a csúnya szavak.
A Tourette-szindróma egy kényszeres cselekedetekkel járó pszichiátriai kórkép, ami az esetek kicsiny százalékában kontrollálhatatlanul előre törő szitokszavak, mások szidásának formájában mutatkozik meg. A betegség ritka, de annál nagyobb gondot okoz a benne szenvedőknek, mivel az akaratlan és nem megfelelő viselkedések elfojtása náluk nagyon nehezen megy, mivel az ezekért felelős agyterületek működésében van zavar. Gondoljunk bele abba, milyen sokszor kell kontrollálnunk saját magunkat egy nap folyamán, vagy hányszor illetnénk számunkra ellenszenvesen viselkedő személyeket leplezetlen, nyers véleményünkkel, de bennünk működik az a STOP tábla, aminek köszönhetően nyelünk egyet, majd mondanivalónkat kulturált formába öntve tálaljuk azt.
4. A profán szavakat használók jobban bírják a fájdalmat.
Az, hogy ki, mennyi ideig képes egy közel jeges vízben tartani a kezét, megmutatja a fájdalombírás mértékét. Ezt felhasználva kutatók arra kérték a kísérletbe bevont személyek egy részét, hogy meghatározott, trágár szavakat használjanak, miközben kezük a hideg vízben van. Ugyanezt a feladatot kapta a csoport másik fele, de nekik semleges szavakat kellett mondogatniuk. Az eredmény pedig meglepően nagy különbséget mutatott a két csoport között. Az illetlen szavakat mondogató személyek pulzusa nőtt, és közel kétszer annyi ideig voltak képesek elviselni a fájdalmat, mint a nem trágár csoport tagjai. A kutatók azzal magyarázzák ezt a reakciót, hogy a csúnya szavak kiejtése pont olyan reakciót vált ki a szervezetünkből, mint egy vészhelyzet. Ezt a tudomány Üss vagy Fuss!-reakciónak nevezi, és ősi ösztöneink egyike. Ilyen helyzetben testünk felkészül a kihívásra, adrenalin szintünk megemelkedik, és képesek vagyunk nagyobb fájdalmat elviselni. Biztosan mindenkinek van olyan emléke, mikor kikerülve egy veszélyes helyzetből csak akkor veszi észre a szerzett sérülését, mikor már megnyugodott. Valami ilyesmi történik velünk kicsiben akkor is, mikor durva, sértő szavakat mondunk. Feltehetően persze akkor is, mikor halljuk őket.
5. A csúnya beszéd erősebbé tesz?
Amikor legközelebb egy konditeremben járunk, és ferde szemmel nézünk egy komoly súlyt kiemelő emberre, mert száját a súlyokkal arányosan komolyodó, szitkozódó szavak hagyják el, gondoljunk arra, hogy ki tudja, lehet, hogy éppen olvasta azt a tanulmányt, miszerint a trágár szavak használata növeli az izomerőt és javítja az állóképességet. Ha pedig nem is így történt, ösztönösen ráérzett arra, amit a Keele egyetem kutatói bizonyítottak. Biciklizés közben mérték a kutatásban résztvevők fizikai értékeit, és azt találták, hogy az alpári, durva szavakat mondogatók teljesítménye szignifikánsan jobb a semleges szavakat mondogatókénál.
6. Amikor a szexuális élmény is nő.
Érdekes módon, a közönséges szavak használata sok párnál a szexiális együttlét minőségét is javítja. Mivel ezeknek a kifejezéseknek, mondatoknak kimondása ellenkezik a belénk diktált normákkal, sokan csak titkon vágynak rájuk az együttlét során, mégsem hangzanak el. A trágár szavak érzelmi impulzusokkal egybekötött pozitív hatása azonban az arra vágyóknál vitathatatlan. Kimondásuk a szabadság és a helyzet teljes kontrollálásának érzetét adják, ami növeli az önbizalmat és teljesítményt az ágyban. Természetesen ez nem recept a jó szexhez, mivel azok számára, akiket feszélyez egy ilyen helyzet, nem a legjobb megoldás a vulgáris vagy obszcén szavak suttogása.
7. Beszélj csúnyán, légy őszinte?
Azok az emberek, akik szűretlen formában tálalják véleményüket, feltehetően nem módosítanak meglátásaikon akkor sem, ha a környezet mást vár el. Mivel kevésbé akarnak megfelelni másoknak, így kendőzetlenül mondják el véleményüket. Ebből kiindulva több neves egyetem kutatói összefogtak, és 276 embert vizsgáltak laboratóriumi körülmények között, illetve 73 789-et Facebook tevékenységük alapján, és azt találták, hogy erős összefüggés van a profán stílushasználat és egyenesség, őszinteség között. Azok az ismerőseink tehát, akik Facebook-on nem félnek trágár stílusban közölni véleményüket, feltehetően nem fogják egy rosszul kiválasztott ruhára a következőt mondani: „Fantasztikusan áll!”
8. Intelligensebbek a trágár beszédűek?
Kutatások arról számolnak be, hogy azok az emberek, akik sok trágár kifejezést ismernek, az átlagnál magasabb IQ-val rendelkeznek. Mielőtt messzemenő következtetésekbe mennénk, fontos elárulni, hogy a kutatás eredményénél mindenhol csak a vulgáris szókincs és IQ összefüggést emelik ki, viszont ez így nem teljesen fedi le az igazságot. Attól még, hogy valaki állandóan rondán beszél, nem lesz intelligensebb. A csúnya szavak ismerete akkor jár együtt a magas intelligenciával, ha a mért személy egy perc alatt képes átlagon felüli számban felsorolni trágár szavakat, kifejezéseket. Tehát mindez csak azt árulja el egy illetőről, hogy milyen gyorsan képes gondolkozni, majd szókincséből előhívni az adott szavakat. Az viszont egyértelmű, hogy attól, hogy valaki széles skálán ismer, esetleg használ is nyers kifejezéseket, semmiképp sem egyszerű, alacsony intellektusú ember.
9. Amikor valaki így akar sakkban tartani.
Amikor valakinek a főnöke nagyvonalúan szórja dicséret helyett a szitokszavakat, érdemes arra gondolni, hogy nem is velünk van a baj. A trágár beszéd és degradáló kifejezések pont arra jók, hogy az azokat halló elbizonytalanodjon, és biztos legyen abban, hogy a másik fél nála erősebb, keményebb, bátrabb és magabiztosabb. A hadvezérek nem hiába használtak mindig is buzdításként trágár, durva szavakat, mivel ezekkel erőt tudtak adni a támadásra készülő csapatnak, és el tudták velük hitetni, hogy erősebbek, mint az ellenfél. Néha egy bátran szókimondó ember társaságában jól érezzük magunkat, mivel szimpatizálunk vele, és erős szavai nem ellenünk irányulnak, nem sértenek minket. Amikor a szavak viszont ellenünk fordulnak, néha jobban képesek ártani és fájni, mint egy pofon. Ilyenkor érdemes higgadtan, kimérten kijönni a szituációból, és ha lehet, elhagyni a terepet, magára hagyva a szitkozódót.
10. Mikor kicsúszik egy B betűs szó, és megnyugszol.
A trágár szavak használata bizonyos mértékig csökkentik a stresszt, de legalábbis jobban vagyunk a kimondásuk után, mintha kontrollálnánk dühünket, és bent tartanánk őket. Ahogy Mark Twain mondta, „Ha dühös vagy, számolj négyig! Ha nagyon dühös vagy, káromkodj!”, azaz néha jobb kiadni a dühünket, mint frusztráltan rágódni. Ugyanis ha valami káros, az az elfojtás. Mikor ezt a cikket írtam, és eljutottam a mondandóm feléig, lefagyott a gépem, és szokásomhoz híven mentetlenül (és menthetetlenül) elveszett a számítógép „tudatával” együtt minden addigi gondolatom. Abban a pillanatban csúszott ki egy tőlem nem megszokottnak tűnő B betűs kifejezés, és eszembe jutott a cikk néhány pontja. A csúnya beszéd képessége agyam egyik alapvető működésének része, a kimondással nyugodtabb, de eltökéltebb is lettem kicsit, és ettől még se butább, se rosszabb nem lettem, így érdemesnek láttam a nagy levegővételt, majd a cikk befejezését.
Mint ahogy nem mondhatjuk minden virágárusra, hogy rossz ember bizony ő nem lehet (mert ugye, aki a virágot szereti…), ne felejtsük el, hogy minden eredmény alapja statisztika. Bizonyára mindenki ismer durva szájú embereket, akikre minden jellemző, csak a magas IQ vagy őszinteség nem, mégis elgondolkoztató, hogy a belénk nevelt önkontrollhoz és szociális elvárásokon alapuló, mindig kulturált és szalonképes stílushoz önmagunk vagy környezetünk miatt ragaszkodunk? Amíg nem másokat sértően használjuk a szókészletünket színesítő trágár szavakat, bizonyítottan nem ártunk.
Néha talán nem lehet gond azzal, ha lazítunk azon a saját szánkhoz rögzített gyeplőn.
Ha hasznosnak találtad cikkünket, és szeretnél hasonló, 7köznapi pszichológiai témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!
Forrás: 7köznapi pszichológia (2017)
