az influenszer politikusokról, a Fidesz lendületvesztéséről és a magyar konyháról

FOTÓ: VÉGH LÁSZLÓ

Magyar Péter meghekkelte a Fideszt, és ezt maga Orbán Viktor ismerte be – mutatott rá lapunknak adott interjúnkban Gerendai Károly. A közéleti kérdések megvitatásában is aktív üzletember a Sziget eladása után pár év alatt a fine dining éttermeivel is csúcsra ért, jelenleg pedig a Kádár Étkezde újranyitásán fáradozik.

A luxusturizmusban rejlő kihasználatlan lehetőségek, Ferihegy államosítása, a popbiznisz átalakulása mellett Orbán, Gyurcsány és Magyar rokon vonásairól, a Tisza elnökének személyiségéről, a párt előtt álló kihívásokról, a Fidesz kommunikációjáról és Menczer Tamás hatékonyságáról beszélgettünk.

– Nemrég azt nyilatkozta, hogy információi szerint nem sikerült valami jól az idei Sziget sem a programok, sem a látogatók számát, sem pedig a bevételeket illetően. Beigazolódnak azok a félelmek, miszerint a Sziget, immár nemzetközi tulajdonban, elveszíti varázsát és erodálódik?
– Ennek szerintem a tulajdonos nemzetiségéhez nincs köze. Mivel jó ideje nem veszek már részt a Sziget életében, így a könyveikbe sem látok bele, de annyit azért hallottam, hogy mostanában nincs sok okuk az elégedettségre. Mindenesetre én inkább a világpiaci folyamatokra és az arra adott, részben elhibázott válaszokra vezetném vissza a problémákat. A covid utáni újrainduláskor a Sziget menedzsmentje érthetően tartott attól, hogy egy tömegrendezvény iránt mérsékelt lesz az érdeklődés, ezért visszafogták a kiadásokat. Sajnos pont azokon a dolgokon spóroltak, amelyek a Sziget egyediségét adták: a látványvilágon, a sokszínűségen, a szolgáltatások kínálatán, és megpróbáltak inkább minden pénzt a fellépőkre összpontosítani. Azt az egyediséget adták fel, ami miatt a Sziget különleges a nemzetközi fesztiválpiacon. A fellépők majdnem minden nagy fesztiválon hasonlóak, ezért az is fontos kérdés, hogy hol és milyen körülmények között érdemes megnézni őket. Ez a fellépő-centrikus stratégia szerintem hibás elgondolás volt. A közönségreakciókat érzékelve az elmúlt két évben megpróbáltak már az egyéb területeken is újra fejleszteni, de a kommunikációt még mindig a fő fellépőkre építették, miközben a világsztárok megszerzése is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Az A kategóriás headlinerek, akik húzónevei lehetnének egy-egy fesztiválnak, egyre inkább saját technikával megvalósuló, látványos megaprodukciókban gondolkodnak, ugyanis egy stadionturné bevételének 80-85 százaléka landol a zenekarnál és a menedzsmentnél, míg egy fesztiválokra alapozott turné esetén ennél jóval kisebb összeg folyik be a kasszába. A nagy nevek rajongói pedig ugyanúgy elmennek a Puskásba vagy a Sportarénába, és szemrebbenés nélkül kicsengetik a 30-40-50 ezer forintot a belépőre. Mindezek eredményeként van az, hogy a fesztiválok sztárfelhozatala, néhány esetet leszámítva, jóval gyengébb, mint pár évvel ezelőtt. És ehhez jöttek még hozzá a nem éppen a fesztiváloknak kedvezővilágpiaci trendek. A covid óta az emberek viszonya a tömegrendezvényekhez megváltozott, sokaknak vonzóbbak a kicsi, családias, úgynevezett boutique-fesztiválok, mint a megarendezvények.

– Ha ma kezdené, inkább az önálló produkciók felépítésére, futtatására szakosodna, mint a fesztiválszervezésre?
– Tisztán üzleti alapon mindenképp a koncertszervezés mellett döntenék. Évek óta tapasztalni, hogy nagyon rövid idő alatt berobbannak előadók. Nagyon megváltozott a világ: harminc éve, a Sziget indulásakor még évek kemény munkájával futott be a Kispál és a Borz, a Tankcsapda, a Quimby, akik aztán évtizedeken át meghatározó előadói maradtak az élő zenei koncertszcénának, és ezáltal az épp akkortájt felépülő hazai fesztiválpiacnak is. Most viszont az új, közvetlen kommunikációs csatornák segítségével már szinte folyamatosan futnak be, nagyon rövid idő alatt olyan előadók, akik telt házas Budapest Park- vagy Aréna-bulit csinálnak egy évvel a köztudatba robbanásuk után. Ilyen például Beton Hofi, Pogány Induló, Dzsúdló vagy Krúbi is. A leglátványosabb talán Azahriah története, aki másfél év zenélés után már háromszor töltötte meg a Puskás-stadiont. Nagyon izgalmas jelenség ez, de persze benne van az is, hogy ezek az előadók amilyen gyorsan jöttek, úgy el is tűnhetnek, ha ennyire az online-kommunikáció és az általa kreált aktuális divathullámok határozzák meg fiatalok a közízlését.

– Nem sajnálja, hogy ebből a hullámból kimarad?
– Inkább azt érzem, hogy jókor szálltam ki ebből az iparágból. Az új trendek érzékeléséhez valószínűleg már öreg vagyok, és nem is különösebben inspirált, hogy olyan csatornákat tanuljak meg napi 24 órában követni, amelyek nem vonzanak. Amikor a közösségi média elterjedt, tudatos döntésem volt, hogy nem használom, nincs Facebook-, Insta- vagy Tiktok-profilom, ezáltal rengeteg időt és energiát spóroltam meg azoknak a tevékenységeknek, amelyekben örömömet lelem. Viszont el kellett fogadjam, hogy emiatt már nem fogom tudni, a fiatalok mit szeretnek, mit követnek, hogyan kommunikálnak, illetve, hogy ez az egész univerzum hogyan változik. A vállalkozásaim illetékeseit persze arra ösztönöztem, hogy használjuk ezeket a lehetőségeket, hiszen így sokkal könnyebben és közvetlenebbül érhetjük el a közönséget.

– Bár kerüli a közösségi médiát és azt is, hogy különböző politikai oldalakkal mossák össze a nevét, a Tiktokon nemrég mégis szerepelt egy fideszes politikus, Nyitrai Zsolt oldalán, ahol néhány szigetes érdekességet osztott meg. Ez hogy jött?
– Zsoltot húsz éve jól ismerem, még az esküvőinkre vagy a jubileumi szülinapjainkra is meghívtuk egymást, ezért egyáltalán nem politikusként tekintek rá, hanem jó ismerősként. Egyébként ő szerintem egy olyan ritka politikusa a Fidesznek, aki többé-kevésbé érti, vagy legalább érteni szeretné, mivel és hogyan lehet megszólítani a fiatalokat. Ezt a törekvését egy olyan párt berkeiben is igyekszik megőrizni, amely úgy látom, egyre kevésbé tudja megérteni és megszólítani a mai fiatalokat. Nem vagyunk napi szinten kapcsolatban, de bármikor felhívhat. Ez a Sziget első napjaiban meg is történt, azt mondta, szeretne a fesztivál kapcsán egy kis színes megjelenést az oldalára, én pedig semmi kivetnivalót nem láttam benne. Ennyi a történet. Attól még, hogy sosem tagadtam a nézeteim, minden oldalon voltak olyan személyek, akikkel inkább szimpatizáltam. Persze sokan voltak olyanok is, akiket messziről igyekeztem elkerülni, de ettől még hibának tartom, ha a politikai nézeteink az emberi kapcsolatainkat is meghatározzák.

– Bő egy évvel ezelőtti beszélgetésünkkor azt hiányolta, hogy a hazai politikai életben nincs verseny, ami megnyilvánul a kormányzat teljesítményében is. Azóta lett verseny. Változott-e ezáltal ön szerint a kormányzat minősége?
– Magyar Péter új színt hozott az igencsak megszürkült politikai közéletbe. Korábban én is úgy éreztem, hogy nincs esély és még remény sem arra, hogy változzon a felállás: van egy professzionális hatalmi, kommunikációs gépezet, amelyhez nem tud felnőni az ellenzék. Ráadásul – amit a Fidesz nagyon jól érzékelt – az emberek többségének nincs is igénye ideákra vagy szakmai programokra, arra viszont igen, hogy gondoskodjanak róla és megfelelő legyen a biztonságérzete. Ehhez képest elég meglepő volt, hogy nagyon ügyes kommunikációval, a Fideszéhez sok mindenben hasonló nyelvezettel, meghekkelve a profi gépezetet, valaki ilyen gyorsan, ekkora sikert tudott elérni. Valószínű, alulbecsültem a hazai messiásvárás szintjét, de attól még rendkívül izgalmas jelenségnek éltem meg, hogy ilyesmi előfordulhatott Magyarországon. Az elmúlt év fejleményeit és a politikai légkör változását némi lelkesedéssel figyeltem, de csak távolról. Ettől független, hogy Magyar Péter figurája és az őt övező, fanatikus rajongótábor vonzó-e számomra, vagy sem.

– Sok évvel ezelőtt hívta életre a Szeretem Magyarországot Klubot, amelynek zárt körű eseményén tavasszal vendég volt Magyar Péter is. Milyen személyes benyomást tett önben?
– Velem beszélgetve is azt hozta, mint amit a nyilvánosság előtt azóta is bárki láthat. Egy nagyon jól kommunikáló, de nárcisztikus személyiségjegyeket mutató, rendkívül elszánt fiatalembert láttam magam előtt. Engem sajnos már nehéz lázba hozni, mivel láttam már korábban is hasonlóan, vagy akár még lángolóbb tekintettel, ugyanilyen jól szónokló fiatalembereket, elég csak az ifjú Orbán Viktorra vagy Gyurcsány Ferencre gondolnom, ezért nem szeretek az első benyomásom alapján, elhamarkodott véleményt alkotni már senkiről. Persze akkor még nem tudhattuk, mi lesz belőle, hiszen épp hogy megjelent a nyilvánosság előtt. Az eddigi teljesítményét természetesen én is elismerem, sőt értékelem, de ettől még pár dolog kifejezetten zavar a Magyar Péter-jelenségben. Az egyik – ami a politika világában valószínűleg inkább erény –, hogy hiányzik a megnyilvánulásaiból az alázat bizonyos szakpolitikai kérdések iránt. Bármiről megkérdezik, mindenre van valami határozott válasza, ami nekem eleve gyanús, elbizonytalanít. Mert nem tudom elképzelni, hogy valaki mindent jól tud. Közben meg tudom, hogy a választók tömegeinek az kell, hogy a politikus bármilyen témában meg tudja mondani a tutit. Ha valaki bizonytalan, azt mondja, hogy „ehhez vagy ahhoz nem értek, megkérdezem a szakértőket”, az manapság a gyengeség jele. Karácsony Gergely karakterében például fellelhető ez a fajta bizonytalanság, és ez is lett aztán a legfőbb támadási felülete, valószínűleg ezért mondják rá könnyen azt, hogy alkalmatlan. A másik, ami Magyarral és a Tisza Párttal kapcsolatban kérdéseket vet fel bennem, szervezeti jellegű. A politikacsinálás világa, főleg hatalommal párosulva professzionális szakmai hátteret igényel. Ezt a gépezetet felhúzni a nulláról elképesztően nagy feladat, elismerve persze azt, hogy az eddigi teljesítménye ezen a téren is hatalmas. Kérdés, hogy a Tiszának sikerül-e túllépnie a kontraszelekció csábításán. A továbblépéshez már jó szakemberekre is szükségük lesz, és egy ponton találkozni fognak azzal a helyzettel, hogy a valamelyik oldalon már kompromittálódott személyeket kellene leigazolni, ugyanis a szakemberek nem a fán teremnek. Aki szaktekintély bármely területen az elmúlt harminc évben kitermelődött, az már valószínű meg lett valamely politikai oldal által szólítva. Persze lehet csak fiatalokra is építeni, de a szűz kéz, a tapasztalat hiánya itt nem előny, hanem hátrány.

– A Fidesz hatalmi, kommunikációs gépezetét nagyon professzionálisnak írta le, amely Magyar Péter felbukkanása óta nem érzi az irányt, képtelen tematizálni. Mekkora profik ők valójában?
– Most szerencsére beigazolódik az, hogy nekik is újra kell tanulni dolgokat, mert az eddigi kommunikációs szisztémájuk már nem elég hatásos. Magyar Péter meghekkelte a Fideszt. És ezt maga Orbán Viktor is beismerte, amikor arról beszélt, hogy már influenszer politikusokra van szükségük. Az viszont kérdés, hogy tudnak-e a bevált sémákon úgy változtatni, ha épp lépéskényszerben vannak. Jelenleg nem ők diktálják sem a tempót, sem a tematikát. Ehhez viszont abszolút nincsenek hozzászokva. Azt még nem látjuk, sikerül-e felnőni a feladathoz, csak azt, hogy az elmúlt bő fél évben ez nem igazán sikerült. Hosszú évek óta abban a kényelmes helyzetben voltak, hogy egy széles spektrumú néppártként, elég volt a saját táborukat egyben tartani, mert a politikából kiábrándult vagy a rászoruló helyzetben lévő tömegeket, ha a migránsokkal vagy a háborúval sikerült eléggé megijeszteni, akkor inkább az erős kezű hatalom hiányzott nekik jobban, nem pedig a demokratikusabb légkör. Aztán jött Magyar Péter, akinek nem volt veszítenivalója, ezért minden oldalról bátran próbált elvenni támogatókat, és még a kiábrándult tömeg egy részét is sikeresen aktivizálta.

– Influenszerként már bedobták például Menczer Tamást, akinek a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatójaként az a legfőbb feladata, hogy napi sok posztban próbálja hitelteleníteni Magyar Pétert – mérsékelt eredménnyel. Ez lenne a csodafegyver?
– Menczer Tamás valóban nem tűnik valami hatékonynak ebben a szerepkörben. Ha nem is a személyt, de a technikát biztosan változtatni kell, ha a Fidesz vissza akarja szerezni a kezdeményezést. Ráadásul Magyar Péterről, úgy látom, leperegnek ezek a támadások, profimódon sikerült a szimpatizánsaival elhitetnie, hogy minden vele kapcsolatosan felbukkanó negatív hír csak a lejáratása szándékával fogalmazódik meg, mindegy, hogy az exfelesége, a volt barátnője, Gyurcsány Ferenc vagy épp Menczer Tamás mond róla csúnyákat. Ő közben valódi problémákról – oktatás, egészségügy, túlzott hatalmi koncentráció, gazdasági válság, szegénység, korrupció – beszél közérthetően, a nép nyelvén, úgy ahogy korábban Orbán Viktor tette.

– Néhány nappal a kegyelmi botrány kirobbanása előtt szintén a Szeretem Magyarországot Klub vendége volt Novák Katalin. Kit veszített vele a Fidesz és a NER?
– Novák Katalin kifejezetten jó benyomást tett rám. Szerintem óriási veszteség a Fidesznek. Úgy éreztem, ő egy olyan személyiség, aki alkalmas lehetett volna a nemzet egységének megtestesítésére. Nem azt állítom, hogy ez hivatali ideje alatt sikerült is neki, de jó úton haladt. Jó volt a karaktere: egy szociálisan érzékeny, a külpolitikában jártas, nyelveket beszélő hölgy, aki képes valamennyire ellensúlyozni, meghaladni a mindennapok politikájának keménységét, miközben jól illeszkedik a Fidesz családközpontú narratívájába is. Éppen ezért nem gondoltam, hogy ekkora hibát követ el, ahogy azt sem sejtettem, hogy a kegyelmi botránynak ekkora földindulásszerű hatása lesz. Azt vártam, hogy a szokásos kommunikációs úthenger beindul, ugyanúgy bevédik a köztársasági elnököt, mint amit most épp Orbán Balázs kapcsán látunk, aztán majd idővel elcsitul a dolog. Érdekes, hogy meg sem próbálták megvédeni, az első pillanatban elengedték a kezét, de persze az is lehet, hogy a Fidesz illetékesei egyből felismerték a politikai kockázatokat. Ahogy azt is el tudom képzelni, hogy kapóra jött a hibája, mert túl önjáró kezdett lenni. De arra biztosan senki nem volt közülük sem felkészülve, hogy a Novák-üggyel megágyaznak a Magyar Péter-jelenségnek.

– Az utóbbi években elsősorban gasztrovállalkozóként tevékenykedik, a fine dining területén elért sikereit Michelin-csillagokban számolhatja. Ehhez képest év elején megvásárolt egy régóta bezárt, nagy hírű kifőzdét, a Kádár Éttermet, amelynek újranyitását még idén őszre tervezték. Hogy jött az ötlet, és hogy halad a megvalósítás?
– A Kádár Étkezde egy olyan brand, amit nem szabad újragondolni, nem kell modernizálni. Az a szándékunk, hogy „A Kádárt” nyissuk meg újra. Az ötlet, elég magától értetődően, egy kollégám javaslatára jött, inkább azon csodálkozom, hogy másnak ez nem jutott előbb eszébe. Tavasszal, amikor konkretizálódott a Kádár-sztori, még őszi nyitást terveztünk, de aztán szembesültünk azzal, hogy az 1957-ben kialakított konyhát a szükséges engedélyek megszerzéséhez teljesen újra kell építeni, és így már nem férünk el a régi területen. Szerencsére a szomszéd lakás is eladó volt, így azzal egybenyitva már lesz elég hely, a jelenlegi szabályozásnak megfelelő kialakításra. A papírmunka is nehézkesebb a tervezettnél, jött az önkormányzati választás, aztán a nyári szünet, ami miatt belassult minden folyamat, de most végre elkezdtek felpörögni az események. Azt remélem, még az idén sikerül megnyitnunk.

– Valóban piacképes lehet egy 1957-es koncepció 2024-ben? Sztárséfekkel dolgozik együtt, ebben számukra mi a kihívás?
– Az elmúlt öt-tíz évben a fine dining terén is van egy trendváltozás: míg korábban mindenki meg akarta reformálni a magyar konyhát, mostanra van egy olyan irányzat is, hogy nem kell megtagadni a múltat és mindenből újat kitalálni, helyette a legjobb alapanyagokból, a legjobb szakemberek közreműködésével kell megvalósítani a közkedvelt, tradicionális ételeket. A Kádár sosem volt fine dining étterem, és most sem lesz az, helyette az a cél, hogy egy ódivatú, lambériás, kockás terítős vendéglőhöz illő étlapunk legyen, ahol az ételeket a régi receptúrák alapján, de a legjobb minőségben készítik el, ugyanazt a vendégkört is megszólítva, akik évtizedeken át oda jártak.

– Az interjúnk előtt megnéztem, bármelyik fine dining éttermébe tudnék asztalt foglalni akár már holnapra, nagyobb társasággal. A hírek pedig egyre nehezebb gazdasági helyzetről szólnak, ami a szolgáltatási szektorban érezteti a leginkább a hatását. Mi fűti a lelkesedését, és hol van a fájdalomküszöb?
– Sajnos a turizmus számai hiába mutatnak emelkedést, a luxusszolgáltatásokat kereső, elsősorban külföldi turisták száma nem emelkedett, sőt inkább csökkent. Mindeközben az elmúlt években jobbnál jobb éttermek nyitottak Budapesten, úgyhogy mostanra a prémium szegmensben is túlkínálat lett. Miközben a torta egyre kisebbre zsugorodott, mi egyre többfelé szeleteltük, így mindenkinek látványosan kevesebb jut belőle. Csak annak van esélye fennmaradni, aki ilyen körülmények között is fejlődni tud.