Majdnem 13 ezer kilométerre fekszik tőlünk, Chile új alkotmánya mégis belerondíthat a magyar kormány nagyszabású terveibe.
Európa gazdaságának jövője az elektromosautó-iparon áll vagy bukik – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter május 2-án, a Széchenyi István Egyetemen épülő Tudományos és Innovációs Park bejárásán, Győrben. A kontinens jelenleg nem áll túl jól a villanyautók piacán: a tíz legnagyobb gyártó között kizárólag ázsiai cégeket találunk, és bár az európai vállalatok is igyekeznek felzárkózni, a harc már inkább csak a maradékért folyik. Magyarország is kelet felé tekint, amikor az elektromos autókba készülő akkumulátorok gyártásában az élre tör: dél-koreai és kínai cégek lepték el az országot, hogy Komáromtól Debrecenig és Gödtől Iváncsáig óriás üzemeket húzzanak fel a kormány hathatós támogatásával.
A technológia politikai értelemben talán jól jövedelmez, ami azonban a villanyautózás környezetvédelmi hasznosságát illeti, arról már megoszlanak a vélemények. Az akkumulátorok két nélkülözhetetlen alapanyaga, a kobalt és a lítium, ezek bányászata pedig sem az emberi méltóságra, sem a természetre nincs tekintettel.
Többször írtunk már róla, hogy milyen kegyetlen módszerekkel, a helyi lakosságot kizsákmányolva gyűjtik be a kobaltot Közép-Afrikában. A főként kínai cégek uralta piac a rabszolgamunkára épül, a nagyvállalatok jellemzően gyermekeket dolgoztatnak éhbérért: az UNICEF becslései szerint a kongói bányákban legalább 40 ezer gyermek robotol nap mint nap – minden különösebb biztonsági intézkedés nélkül –, hogy egy zsák kobaltért 2-300 forintnak megfelelő összeget vihessenek haza.
Emberi jogi szempontból csak a lelőhelyek földrajzi elhelyezkedése miatt jobb a helyzet a lítiumbányászat terén. Ebből az alkálifémből jelenleg Ausztráliában nyerik ki a legtöbbet, az ottani körülményeket pedig aligha lehet a kongói bányákéhoz hasonlítani. A kontinensnyi szigetország vezető szerepe azonban nem tart már sokáig, a Föld legjelentősebb lítiumkészlete – a globális összmennyiség több mint fele – ugyanis Dél-Amerikában, az Argentína, Chile és Bolívia határolta „lítiumháromszögben” található. Ez az a terület, amely a legvilágosabban mutat rá a zöldtechnológiaként hirdetett elektromos autók súlyos környezeti terhelésére.
Egy tonna lítium kitermeléséhez 2,2 millió liter vízre van szükség, és mivel az előrejelzések szerint 2030-ra évente nagyjából 2,5-3 millió tonna lítiumra lesz kereslet, az alkálifém bányászata jóvátehetetlen károkat okozhat az a már így is rendkívüli szárazsággal küzdő dél-amerikai országokban. Különösen akkor, ha a lítiumháromszög eddig feltáratlan készletére is sor kerül: közel 50 millió tonna rejtőzhet összesen a mélyben.
Ezért is kavarta fel alaposan a piacot Gabriel Boric chilei elnök áprilisi bejelentése, hogy az ország államosítaná a lítiumipart. Jelenleg két óriásvállalat végzi a bányászat meghatározó részét, a kínai–chilei SQM és az amerikai Albemarle, Boric tervei szerint ezeket egy holdingba szerveznék, és állami felügyelet mellett folytathatnák a kitermelést. Bár az elnök nem nevezte meg az érintett cégeket, a nyilatkozata hatására mind a két vállalat részvényei bezuhantak. Ahogy egyébként a lítium világpiaci ára is zuhanórepülést végzett az elmúlt hónapokban, tavaly novemberhez képest 70 százalékkal esett. Nem függetlenül attól a ténytől, hogy a villanyautók legnagyobb piacán, Kínában csökkent az érdeklődés az akkumulátorral hajtott járművek iránt.
Kellően bizonytalan a helyzet, és ez alól nem kivétel a chilei elnök pozíciója sem: a baloldali Boric súlyos vereséget szenvedett az alkotmányozó tanácsi választáson, így a jobboldal és a mérsékelt konzervatívok szája íze szerint készülhet el az ország új alkotmánya. Erre azért van szükség, mert az Augusto Pinochet diktatúrája idején, 1980-ban bevezetett alaptörvény cseréjére tett kísérletek eddig nem jártak sikerrel, a május elején megválasztott tanács júniustól vitathatja meg az egy szakértői csoport által összeállított tervezetet. Ez pedig a lítiumbányászatot is érinti, hiszen a jelenleg érvényben lévő alkotmány piacbarát, a magánszektort részesíti előnyben az állammal szemben. Boric államosítási tervéhez ezt mindenképpen meg kellene változtatnia a tanácsnak, csakhogy annak munkáját az elnök politikai ellenfelei határozhatják meg. Nem véletlenül kérte az államfő, hogy a szemben álló felek hallgassák meg egymást, és egyetértésben döntsenek az ország jövőjéről.
A chilei alkotmány ugyanakkor túlmutat az ország belpolitikáján, és a lítiumipar miatt Magyarországra is hatással lehet. Ahhoz, hogy hazánk valóban európai éllovassá váljon az akkumulátorgyártás terén, lépést kell tartania az igényekkel, amihez folyamatosan növekvő lítiumellátásra lesz szüksége (a nálunk termelő vállalatoknak). Ha a világ egyik legjelentősebb készletével rendelkező Chile beint a piacnak, annak súlyos következményei lehetnek az elektromos autók gyártására és így a magyar gazdaságra nézve is.
De ha minden marad a régiben, és a kitermelt mennyiség a jelenlegi ütemben növekszik, annak a természet látja majd kárát. Az évi több millió tonna lítium szomorú jövőképet vetíthet előre a szárazság ellen küzdő háromszög országai számára.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 19. számának (2023. május 12–18.) nyomtatott változata.
