„Azt írták, Vučić egy időben a stadionokban verekedett. Nem vagyok büszke rá, de soha nem is titkoltam” – így reagált a szerb államfő arra a terjedelmes cikkre, amely az ország csúcsvezetésének és alvilágának egymásra utalt összefonódását boncolgatja. A szerb belügyminiszter arra figyelmeztette a nézőket, hogy haladéktalanul küldjék el a gyermekeket a tévé mellől. Közvetlen főnöke, a miniszterelnök asszony és az államfő, Aleksandar Vučić társaságában tájékoztatta 2021 márciusában egy sajtóértekezleten Szerbia lakosait arról, hogy elvetemült bűnözőket küldtek a rácsok mögé. A hatóságok legalább két bűnözői csoportot felszámoltak – vette át a szót a köztársasági elnök, aki arról is beszámolt, hogy megjelent a fiatal utánpótlás azzal a feltett szándékkal, hogy folytassa elődeik „dicsőséges tetteit”. A szabadlábon töltött napjaik azonban „meg vannak számlálva” – üzente Aleksandar Vučić, aki a rendőröket és a belbiztonság nyomozóit dicsérte a bandák kézre kerítéséért. Hajszál híján úszták meg, hogy a felderítés során velük is végezzenek – mondta.
Sokáig vita tárgya volt, hogy néhány elborzasztó fotót megosszanak-e a nyilvánossággal – közölte Aleksandar Vulin belügyminiszter. A gyerekeket tartsák távol a tévétől – üzente a szülőknek –, majd az állami vezetés triója mögött, egy nagy képernyőn megkezdődött a vetítés. A bűnszervezetek fegyvereinek garmadát mutatták be, köztük egy katonai mesterlövész puskát, aztán egy szemmel láthatóan alaposan megkínzott, lefejezett emberi torzót, végül pedig külön a testtől elválasztott fejet. Az igazán erős idegzetűek itt megtekinthetik a sajtótájékoztató felvételét. Sokkoló előadás volt még egy olyan országban is, ahol sok felnőttnek van fájdalmas emléke a kilencvenes évek
balkáni háborúiról, és az ott elkövetett kegyetlenkedésekről – írta a New York Times terjedelmes, kisregénynek beillő oknyomozó riportjában. A sajtótájékoztató azonban csak a kezdete volt a hátborzongató felfedezéseknek. Nem sokkal a bűnözők őrizetbe vétele után kezdtek szivárogni a részletek, majd a rendőrség közzétett egy felvételt a Belgrád melletti Ritopekben található családi házról, ahol az áldozatokkal végeztek.) A „rémségek házának” rejtett henteskamráját minden gyilkosság után gondosan feltakarították. Ennek ellenére a helyszínelők az ipari húsdarálóban utóbb különböző DNS-mintákat azonosítottak, amiből következtetni lehet arra, hogy több emberrel végeztek.
Az elnök parancsára
A gyilkosságok sorozata azonban nem csak a brutális kegyetlenség miatt ragadta meg a szerbeket. A gyilkos banda vezetője egy testes futballhuligán és kokainkereskedő, Veljko Belivuk volt. Velja Nevolja, azaz Bajkeverő a Belgrádban rettegett bűnöző beceneve. Korábban gyilkossággal és egy sor más súlyos bűncselekménnyel vádolták, mégsem töltött sok időt börtönben. Azt híresztelik: jó kapcsolatokat ápolt a
szerb rendőrséggel és a titkosszolgálattal. Őt és embereit befolyásos személyekkel fotózták le, köztük az elnök fia, Danilo Vučić társaságában, ami után az elnök azzal vádolta a riportereket, hogy igazságtalanul üldözik a családját. Ennek ellenére Belivuk tavalyelőtt februárban nem úszta meg a letartóztatást. Amikor a sokkoló sajtótájékoztató után a vádlottak padjára került, Belivuk a zárt ajtók mögött tartott bírósági meghallgatáson elmondta a saját verzióját. Bandáját „Aleksandar Vučić igényei szerint és parancsára” szervezték meg – ezt állította a bírósági jegyzőkönyvek szerint. Részletesen leírta, hogy az irányítása alatt álló bűnszervezet milyen háttérmunkákat végzett a kormánynak. Megfélemlítette például a politikai riválisokat, és megakadályozta, hogy a szurkolók Vučić ellen skandáljanak a futballmérkőzéseken. Ez értékes szolgálat egy olyan országban, ahol a stadionok dönthetnek az elnökről. Ha Vučić „folytatja az eljárást ellenem”, akkor még sok mindent el fogok mondani – fenyegetőzött a bandavezér. Az elnök elszántan tagadta, hogy bármilyen köze lenne a gyilkosokhoz.
Állami projekt
A Belivuk-ügy nem csak egy noir történet a lefejezésekről és a kokainról. A Vučić alatt virágzó gengszterizmus, és Belgrád időnkénti fenyegetései, hogy a Balkán térségében „oltalmazza” a szerbeket, végül felboríthatja azt a megállapodást, amely 1995-ben helyreállította a békét a Balkánon. Az európaiak tisztában vannak ezzel, akárcsak Putyin elnök, akinek újabb oka van arra, hogy megossza és elterelje a Nyugat figyelmét saját háborújáról. A Kreml régóta támogatja “ostromlott szláv honfitársait”, a szerb nacionalistákat, és az ukrajnai háború miatt minden eddiginél több indítéka van arra, hogy tüzet szítson a Balkánon.
Az Európát érintő kockázatok ennél súlyosabbak: Vučić etnikai sovinizmusa és demagógiája nagyban hasonlít szövetségesére, Putyinéra, miközben az illiberális demokrácia terjedése talán még baljósabb fenyegetést jelent. A Belivuk-ügy egy lehetséges komor jövőt vázol, amelyben Vučić belülről ássa alá az európai projektet, és egy olyan államot épít, ahol a demokrácia csak álca, a bűnözői bandák pedig félelemkeltésre szolgálnak. Történetesen ugyanezt a taktikát alkalmazták azok, akik három évtizeddel ezelőtt katasztrofális háborúba sodorták a Balkánt. Az akkor már hátborzongató hírnévre szert tett Belivuk tavaly októberben először jelent meg a bíróságon. Bilincsben, fehér pólóban és farmerben vezették be a tárgyalóterembe. Ő és kéttucatnyi másik vádlott – jobbára izmos, tetovált és borotvált fejű férfi – nyugodtnak tűnt. Vigyorogtak, beszélgettek, és néhány alkalmi sértést vágtak egymás fejéhez.
Talán arra számítottak, hogy a tárgyalás úgy fog végződni, mint a legtöbb korábbi: eljárási hibákkal, hibás bizonyítékokkal és gyors szabadulással. A formaságok után egy ügyész felolvasta a vádiratot. Miközben leírta, hogy Belivuk és hadnagya hogyan hasították le „fejszével az egyik áldozat fejét”, a vádlott ásított, és unottan a plafonra meredt. Néhány vádlott-társa elbóbiskolt. Amikor Belivuk lépett a tanúk padjára, két kézzel megmarkolta a pulpitust, és nyomban a lényegre tért. A bandája a kezdetektől fogva „állami projekt” volt – vallotta eskü alatt. Felidézte néhány szolgáltatását, majd beszámolt egy találkozóról, amit személyesen az elnökkel folytatott egy magánszemély otthonában. Megadta a lakás címét és a tulajdonos nevét. Hozzátette, hogy csak egyszer futottak össze, „mert – ahogy a főnök fogalmazott – ha valaki meglátna vagy lefilmezne minket, az nem lenne jó neki”.
A bizonyítékok zöme az Europoltól származik. Vučić azonnal tagadta a vádakat, sőt felajánlotta, hogy hazugságvizsgálatnak veti alá magát, bár valószínűleg a haja szála se görbülne. A Belivuk-ügy azonban szembesítette Szerbiát a közvetett bizonyítékokkal, amelyek arra utalnak: Vučić engedélyezte a gengsztereknek, hogy az állam virtuális pallosává váljanak. A bírósági tanúvallomások, a lehallgatott telefonbeszélgetések és a fényképek bőségesen dokumentálják, hogy Belivuk és cimborái az eltelt évtizedben milyen támogatást kaptak a rendőrségtől és a belügytől. A felvetés, hogy mindez Vučić tudta nélkül történhetett, Belgrádban derültséget vált ki. Mielőtt átvette volna az elnöki tisztséget, kormányfő volt, és egy évtizeddel ezelőtt átszervezte Szerbia biztonsági szolgálatait. Mára teljes ellenőrzést gyakorol a közélet szinte minden területe felett. A parlamentben, a bíróságokon, a rendőrségen és az üzleti életben Vučićot hízelgő tisztelettel kezelik. Tulajdonképpen Belivuknak és bandájának letartóztatása az elmúlt évek azon kevés kulcsfontosságú döntései közé tartozik, amelyeket nem Vučić irányított. A bizonyítékok zöme ugyanis az európai rendőrségtől származik – egészen véletlenül. Két éven át próbálták megfejteni a Sky ECC üzenetküldő alkalmazás titkát. Ez az észak-európai kikötőkben a kokainkereskedők kedvenc, titkosítottnak számító kommunikációs eszköze volt. Amikor végre feltörték az alkalmazást, a legalább hetvenezer felhasználóval rendelkező applikációról kiderült, hogy nemcsak a drogcsempészek, hanem a globális szervezett bűnözés központi eszköze, amely révén fényképes és szöveges üzenetek tömkelegét váltották a különböző nyelvek bábeli zűrzavarában. „Olyan volt, mintha egy ház előtt álltunk volna a sötétben, majd bementünk, és felkapcsoltuk a villanyt” – illusztrálta a felfedezést az Europol egyik tisztviselője.
A Sky bizonyítékainak nagy része a Balkánról, kivált Szerbiából származott. Nagyon érzékeny kérdés volt, továbbítsák-e Belgrádba, mert félő volt, hogy kiszivárognak. Bár a szerb rendőrség végül letartóztatta Belivukot és bandáját, a jelek szerint vonakodva tették. Napokkal a letartóztatása előtt ugyanis ő és pribékje még elhagyhatta az országot.
Az ipari húsdaráló
Az Europol által feltárt Sky ECC üzenetek jóvoltából megdöbbentő pontossággal lehet tudni, hogy mi történt azokkal, akik 2019-ben kezdtek eltünedezni Belgrádban. A Belivuk-banda néha kábítószer- vagy fegyverüzlettel csábította el az áldozatot, egy riválist pedig azzal csapott be, hogy társa elfogta Belivukot, és most végezhet vele. A Sky üzenetei gyakran percről percre nyomon követhetővé teszik a bűncselekményeket. A banda kínzókamrát készített elő egy rejtett helyiségben, amelyhez a garázson át lehetett bejutni. Voltak ott bilincsek és szíjak, pengék, forró vasalók és eldobható munkaruhák. A helyiség egyik végében állt az ipari húsdaráló. Minden áldozat érkezése előtt új műanyag fóliát terítettek a padlóra és a falakra. A vádirat szerint az egyik áldozatot kihallgatták, majd arra kényszerítették, hogy oldja fel a telefonját. Fogóval tépték le a körmeit, megverték, végül egy baltával lefejezték. Készítettek néhány fényképet, amelyeket elküldtek a telefonján talált ismerőseinek. „Látod, babám, ez itt Mexikó Belgrád kellős közepén, ha-ha-ha” – ezt az üzenetet írta maga Belivuk egyik barátnőjének a megtorzított holttestről készített fotó mellé. Egy másik esetben, távollétében, arra kérte cinkosait, részletesen írják le neki a tortúrát, és ne hagyják ki a „szaftos részleteket”. Az emberi maradványokat műanyagzsákokba csomagolva a közeli Dunába borították. Az áldozatok ruháit, a padlót takaró fóliát és a „szemeteszsákokat” elégették, a darálót pedig savval és fehérítővel mosták ki.
Az állam és a bűnszervezetek átfedése
A Belivuk-banda letartóztatása óta eltelt két évben Vučić többször fogadkozott, hogy az ügy szakítást jelent a múlttal. „Meg fogjuk tisztítani az állami intézményeket minden kollaboránsuktól” – jelentette ki a letartóztatások után. Az üzenetet egyrészt honfitársainak szánta megnyugtatásul, másrészt Brüsszelnek, ahol aggódtak a jogállamiságért Szerbiában. Az elnök azonban korábban is tett hasonló ígéreteket, ráadásul a szerb hatóságok változatlanul jóban vannak a bűnözőkkel. Belgrád közelében például egy kiterjedt kannabisz-ültetvényt fedeztek fel, amit az ügyészség szerint rendőrök és katonatisztek őriztek. Vučić hatalma alatt a szerb futballhuligánok és a velük átfedésben lévő bűnbandák belekeveredtek a régió ingatag etnikai politikájába is, és nem kis mértékben járultak hozzá a szerb villongások kirobbantásához más balkáni országokban. Néhányan közülük Oroszország hűséges alattvalói, néhányan pedig a Wagner csoporthoz csatlakoztak. A legnyilvánvalóbb kockázatok Koszovóban vannak. Szerbia vezetése képtelen megbékélni azzal, hogy az egykori, zömmel albánok lakta tartomány elszakadt Szerbiától. A visszacsatolási próbálkozás újabb háborút válthat ki. Még erőszak nélkül is, a daytoni rend összeomlása az etnikai szolidaritás és az autokrácia politikáját erősítené az egész Balkánon. Egy másik forgatókönyv szerint Vučić addig leplezi szándékait, amíg Szerbia nem csatlakozik az Európai Unióhoz. A trójai faló forgatókönyve részben Magyarország illiberális miniszterelnöke, Orbán Viktor miatt vált hihetővé, aki Vučić közeli szövetségese, és buzgón lobbizik Szerbia felvételéért. Úgy tűnik, abban reménykedik: Vučić segíthet Magyarországnak egy populistább és kevésbé demokratikus irányba terelni az európai klubot – írta a New York Times. Robert Worth, a cikk szerzője felidézte: mielőtt megérkezett Szerbiába, helyi újságírók arra figyelmeztették, hogy hívásait figyelni fogják, követik, esetleg megállítják, és kihallgatják. Saját tapasztalataik alapján adták a tanácsokat, őket ugyanis rendszeresen zaklatták a bűnözők és a szerb belbiztonsági szolgálat nyomozói egyaránt. Ez nem meglepő, mert az országban van némi átfedés az állam és a bűnszervezetek között.
A futballhuligánok
Vučić és Belivuk egyaránt a szurkolói csoportokban kezdte pályafutását. A szerbiai stadionok a hatalom legvadabb formájának helyszínei – a zsoldosok és a bűnözők toborzóhelyei. A stadionok voltak a Jugoszláviát szétromboló etnikai nacionalizmus olvasztótégelyei. A szenvedélyes erőszak formálta Vučićot és kortársait. A huligánok az elsők között indultak háborúba a kilencvenes évek elején, és ők voltak azok, akik egy évtizeddel később az erőt képviselték a Slobodan Milošević megbuktatását célzó mozgalomban. A szerb politikusok azóta is rettegnek a stadiontól, és igyekeznek a huligánokat maguk mögött tudni. A szurkolók kemény magjából származó, a neve elhallgatását kérő egyik veterán huligán – a New York Times B.-nek nevezi – azt állította, hogy a háborúk kezdete előtt az összes fiatal focihuligán, Vučićot is beleértve, „bimbózó nacionalista” volt. „Szerbia, nem Jugoszlávia” – skandálták. Egy 1988-as meccs után „vadászatra” indultak Belgrádban abban a reményben, hogy megleckéztetik az albánokat és szétverhetik néhány üzletüket. „Vučić elnök is benne volt ebben” – mondta B., aki most ugyan nem kedveli, de akkor az utcai verekedésben bátornak tartotta. Vučić elismerte, hogy ott volt a zágrábi lelátón 1990-ben, amikor a helyi, horvát Dinamo vendége a belgrádi, szerb Crvena Zvezda volt. Az ott kitört tömegverekedést egyesek a balkáni háborúk valódi kezdetének nevezik.
Címkép: Vučić és Belivuk
Az Euronews írásának részlete. A teljes cikk ITT.
Forrás: Újnépszabadság
