Ha jól belegondolunk, kicsit merésznek tűnik a feltételezés, hogy a szatmári Székesegyház eredeti szobrait velencei művész készítette, de ha tudjuk, hogy bécsi, müncheni, tiroli stb. festők, szobrászok munkái láthatóak Nagymajtényban, Felsőbányán, Kaplonyban, Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Szatmárnémetiben és még hosszan sorolhatnám, akkor már mindez nem is olyan valószerűtlen. Úgy tűnik, hogy az európai kulturális központok régebben – a gyatra utak és kezdetleges közlekedési eszközök ellenére – sokkal közelebb voltak Szatmárhoz, mint manapság. A közelség titka az Osztrák-Magyar Monarchia.
Természetesen ezeken a megrendeléseken általában nem egyetlen művész, hanem a feladat nagysága, összetettsége függvényében egész kis csapat dolgozott a megrendelést elvállaló mester irányítása alatt. Mindez még nehezebbé, körülményesebbé teszi a valódi alkotó azonosítását.
A Székesegyház központi fekvése, látogatottsága miatt kiválóan alkalmas emléktáblák elhelyezésére. Ide, a kripta lejárata közelébe került Szatmár nagy püspökének, Hám Jánosnak a rózsaszínű márványlapba vésett latin nyelvű emléktáblája. Ez kiváló elrendezésével, igényesen metszett betűivel, elegáns és diszkrét keretével arra figyelmeztet, hogy a feladat kivitelezése messze meghaladta egy átlagos sírkőfaragó tudását, felkészültségét. Ezt azért fontos szóvá tenni ma, mert napjainkban nagyon sok igénytelenül kivitelezett emléktábla készül, gyakran olcsó anyagokba maratott tucattermékek lepik el műemlék-épületek falait.
A második emléktábla a főbejárat közelében látható bronz dombormű, 2004-ben, a jubileumi év, bicentenárium alkalmából került fel többek között a Székesegyház és még néhány kiemelkedő jelentőségű egyházmegyei templom falára, Xantus Géza (sz. 1958.) alkotása.
Hosszú és ellentmondásoktól sem mentes az a 140 éves folyamat, amelynek végeredményeképpen 1999. május 13-án sikerült leleplezni Hám János mellszobrát a Székesegyház előtti téren. Lakatos Pál Sándor szatmári származású, Kecskeméten élő szobrászművész alkotásában úgy adta vissza a püspök nagyságát és méltóságát, hogy mögötte felsejlik a hétköznapi dolgokért aggódó ember magánya. A püspök – aki 1848 és 1849 között Magyarország hercegprímása is volt – töprengve néz maga elé, alakja kissé görnyedt, arcvonásai önmegtartóztató életmódjáról tanúskodnak. Ha a szentély felől, a nyitott templomajtón át nézték a hívek ezt a szobrot, olyan óriássá nőtt, aki egymaga képes sok ezer ember gondját vállára venni.
A püspökség a későbbiekben szeretett volna egy sokkal nagyobb, egészalakos, a főtemplom bejárata felől is érvényesülő, jól látható szobrot a Székesegyház elé, ezért ahogyan erre lehetőség kínálkozott, pályázatot hirdetett, amelyet a szintén szatmári származású, jelenleg Nyíregyházán élő Zagyva László szobrászművész nyert meg. 2015. január 6-án, vízkereszt napján szentelték fel Hám János egészalakos szobrát. Zagyva alkotása, a térben való elhelyezése, az ideális megvilágítás, a jó láthatóság mellett tükrözi azt a nyugodt monumentalitást is, amely nemcsak a mellette álló székesegyházra, hanem Hám János egész életművére jellemző. A művész ezzel a munkájával üzeni, hogy Szatmár híres püspöke egészen másként volt erős, kitartó, nagy munkabírású, eltökélt, mint azt a szó hétköznapi értelmében hinnénk. Nagy erénye ennek a műnek a közösségi tér kialakítása mellett az is, hogy helyzetéből adódóan összekötő kapocs a Székesegyház és a püspöki palota között.
Lakatos Pál kiváló mellszobra továbbra is az egyházmegye kiemelt képzőművészeti értékei közzé tartozik, jelenleg a szatmári Zárda-templom mögötti kertben tekinthető meg.