Néhány szót szólnunk kell dr. Schlauch Lőrincről is, ő a püspökség könyvtárának, a Széchenyi Társulatnak a megalapítója, a székesegyházi Lourdes-i kápolna létesítője. Szép pályát mondhat magáénak, hiszen szatmári püspöksége után Nagyvárad püspöke, bíboros lett, valamint I. Ferenc József belső, titkos tanácsosa.
A folyosón, a díszterem bejáratánál látható arcképét Kovács Mihály (1819-1892) készítette, akinek számos alkotása látható a budapesti Nemzeti Galériában. Az itt kiállított nagyszerű portré is muzeális érték, természetesen nem az egyetlen ebben a palotában.
Feltétlenül meg kell említeni Meszlényi Gyula arcképét is, amelyet a szatmári származású, Münchenben, Párizsban képzett festő, Tóth Gyula készített, aki a két világháború között, valamint az ötvenes, hatvanas években több templom festésénél – a székesegyházat is beleértve – kapott feladatot az egyházmegyében.
Meszlényi a centenárium (1904) püspöke, a szatmári Tűzoltótorony építője, a püspöki képtár alapítója, ő festtette meg elődjei arcképét az akkor Munkácson dolgozó Zahorai Jánossal. Az ő arcképéről viszont akkor „valahogy megfeledkeztek” és az csak jóval a halála után, fénykép alapján készül el.
A kápolna a palota egyik gyöngyszeme. Eredetileg teljesen dísztelen volt, Boromisza Tibor püspöksége idején Foerk Ernő (1864-1934) budapesti építész, szobrász tervei alapján átépítették. Nem az egyetlen munkája ez Foerk Ernőnek az egyházmegyében, az ő nevéhez fűződik a krasznabélteki, a szaniszlói templomok bővítése, átépítése is. Főműve a Fogadalmi Templom Szegeden.
1908-ban készült a gipszkazettás mennyezet, a rekeszeket párkánylécek és aranyozott gipsz rozetták díszítik. A domborművek magyar szenteket: Szent Erzsébetet, Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Margitot, Szent Lászlót, Boldog Özsébet, Szent Adalbertet, Szent Gellértet ábrázolnak. A bútorzat szibériai nyárfából készült, amelyet egyes helyeken topolyfának is mondanak.
A kápolna egyik nevezetessége az oltár, mivel – a már említett feszülethez hasonlóan – Petőfi esküvőjekor ez is az erdődi várkápolnában állt. Az erdődi várat, kastélyt a kápolnával együtt nem a török, tatár rombolta le, nem is az osztrákok, ahogy sokan hiszik, hanem az adó. Mivel a tulajdonosok nem tudták az állam által kirótt hatalmas illetéket fizetni, leszedették a tetejét, hogy rommá válják, mert azok után nem kellett adózni. A mozdítható értékeket természetesen megmentették, így került az oltár, feszület Szatmárra.
Nagyon szép a kápolna üvegfestménye, amely Budapesten készült. Az építészek a múlt századfordulón előszeretettel tétettek üvegfestményeket a templomablakokba, de kultúrházak, közösségi termek, közigazgatási paloták ablakaiba is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez az időszak a műfaj reneszánsza. Foerk Ernő templomaiban, Krasznabélteken, Szaniszlón és természetesen a Fogadalmi Templomban is több szép, színes üvegablak, látható.
Az emeleten, a püspöki dolgozószobán túl van a konferenciaterem, amelyet teljesen átalakítottak. Mennyezetére – hasonlóan a többi fontosabb teremhez – stukkódíszek, falaira pedig négy szép alkotás került. Ezekből kettő (Szent János, Szent István) Pesky József (1795-1862) alkotása. A Székesegyház számára Pesky eredetileg öt festményt készített. Rejtély számomra, miért kellett két képét lecserélni jóval gyengébb munkákra a 20. század elején.
Ezen a folyosórészen az igazi látványosság a „bibliotheca”, a régi, értékes könyvek gyűjteménye, a könyvtár. A terem bútorzata, berendezése 2006-ban készült el. Anyagát eddig jórészt minorita és ferences könyvtárakban őrizték, 16. 17. és 18. századi könyvritkaságok is akadnak közöttük, olyanok, amelyekre központi könyvtárak, egyháztörténeti és egyházművészeti múzeumok is büszkék lehetnének.
Az emeleten található egy szépen, ízlésesen berendezett társalgó, amely természetesen nincs nyitva a nagyközönség számára. Mielőtt lemennénk az elegáns csigalépcsőn és szétnéznénk a földszinten, vessünk egy pillantást a palota belső udvarára, a szépen gondozott és képzelőerővel, jó ízléssel kialakított parkra. A parkon túl van a főbejárati rész a garázsokkal, a szomszédos Hám János Iskolaközpont udvarát, zsibongóját kerítés választja el.
A palota egyik látványossága a levéltár. Nagy előnye ennek a teremnek, hogy eleve levéltárnak épült, a bútorzatát is erre a célra készítették. Kitüntetéseket, diplomákat, okleveleket is tartanak itt. Itt őrzik a püspöki kinevezéseket, az egyházmegye alapítóleveleit, tervrajzokat, dokumentumokat, régi fényképeket, albumokat.
A többi földszinti terem (konyha, varroda, ostyasütő, restauráló műhely, ebédlő, lakás stb.) jellegénél fogva nem látogatható. A folyosókat itt is jó minőségű, frissen restaurált alkotások díszítik, egyházi méltóságoknak, a jezsuita rend alapítóinak az arcképeit, egy szép Madonnát stb. láthat itt az érdeklődő.
A „dobozos Madonna” (ajtaja kinyitható, a festmény hátlapján ugyanaz a kép van) hosszú ideig a levéltárban volt, a képzőművészeti anyag átcsoportosításakor több más alkotással együtt először a képtárba került, innen a restauráló műhelybe, aztán a palota folyosójára, közvetlenül az ajtó mellé.
A régi rezidencia mellett álltak Szatmáron a jezsuiták házai, ezek helyére épült a Királyi Katolikus Főgimnázium épülete, amelyet ma Szatmáron Mihai Eminescu Nemzeti Kollégium néven ismernek. A jezsuiták számára épült a Kálváriatemplom is. Nem véletlen, hogy a palotában két Pázmány Pétert ábrázoló arckép is van, az egyik a püspök úr dolgozószobáját díszíti, a másik a földszinti folyosót. Az utóbbit a néhány évig Szatmáron dolgozó rajztanár, festőművész, Ócsvár Rezső (1877-1968) készítette 1923-ban. Ő a régi Királyi Katolikus Főgimnáziumnak volt a rajztanára, ebben az épületben, amely a Kazinczy/Ştefan cel Mare utcában van, jelenleg a Doamna Stanca Kollégium működik.
Kiemelt értékű képzőművészeti alkotást a földszinten az ebédlőben őriznek, itt látható Johann Lucas Kracker 18. századi alkotása, az Emmauszi vacsora. Ez nagy valószínűséggel Egerből kerülhetett Szatmárra a leválás, osztozkodás idején. Az egri érseki palota folyosóit, termeit több Kracker alkotás, kompozíció is díszíti.
Megítélésem szerint a palota teljes átalakítása, szépítése még korántsem ért véget. Megújítását, gazdagítását olyan állandó folyamatként kell elképzelni, amelynek végső célja – az egyházmegyei hagyományainkhoz méltó keret megteremtése mellett – értékeink, múltunk széles körű megismertetése, közkinccsé tétele.
