A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének állásfoglalása
Harminchárom évfolyam, közel tízezer szám után szeptember elsejétől laputód nélkül megszűnik Szatmár megye egyetlen magyar nyelvű napilapja, a Szatmári Friss Újság (SZFÚ). Nem lehet a hírt másként értékelni: jelentős csapás a romániai magyar sajtó szabadságára, ezzel együtt a szatmári magyarság anyanyelvi nyilvánossághoz, tájékozottsághoz való jogának megsértése.
Nem váratlan ez a fejlemény: hosszú, baljós folyamat végeredménye a lap kiadójának döntése. Évek óta tapasztaljuk, a különböző tulajdonosváltások nyomán leginkább a sodródás jellemezte a lapot. A folyamat végén, a feladatra alkalmatlan lapmenedzserek működése eredményezte a lapterjesztés összeomlását, a szerkesztőség tizedelődését. Néhány hónapja a megmaradt tapasztalt szerkesztőket távolították el a lap kötelékéből.
A Friss Újság belső viszonyait ismerő kolléga szerint: „egy lépést sem tettek azért, hogy a lap megmaradjon, olyanok kezébe adták a kiadó vezetését, akik újságot sem olvastak, nemhogy a kiadásához értettek volna”. Úgy is fogalmazhatunk: a Szatmári Friss Újság előbb elveszítette az olvasóit, később a szerkesztőit, így – még ha az olvasók, a romániai magyarok szempontjából jogtalannak is tartjuk – szinte törvényszerűnek mondható a lap megszűnése. Több hazai magyar napilap és hetilap példája igazolja ugyanakkor: azok döntöttek helyesen, szakmai és gazdasági szempontból is előrelátóan, akik megpróbálták részben vagy teljesen a munkaközösség kezében tartani a lap kiadását.
A politika pedig, amely az utóbbi években könyékig benne volt a lap helyzetének súlyosbodásában, alighanem mossa kezeit. Pedig a politika az, amely előbb elveszi a sajtó szabadságát, majd létében fenyegeti. (A lapterjesztési tevékenységet is súlyosan érintő, a részmunkaidősök foglalkoztatását megnehezítő intézkedések is sajtóellenesek, ha nem is ezzel a szándékkal hozták meg azokat.)
Számtalanszor halljuk az érvelést: manapság már nincs szükség nyomtatott (napi)lapokra, mintha egy újságnak nem lenne más hivatása, mint a politikai üzenetek célba juttatása.
Hosszú volna itt és most leírni, mi minden még a média feladata, most csak egyet említünk: a média ma is az anyanyelvi kultúra megőrzésének egyik fontos eszköze. Biztosak vagyunk benne: ami a Szatmári Friss Újsággal történt, az nem egyetlen ember mulasztása, sokkal több annál: a közösség kudarca, az érdekvédelem szégyene. Azt üzeni: át kell gondolni, újra kell tervezni a romániai magyarság teljes médiastratégiáját. Ez nem Szatmár megyei ügy, messze túlmutat a megye határain, s arra figyelmeztet, mennyire nem vagyunk felkészülve egy ilyen helyzet kezelésére.
Marosvásárhely, 2022. augusztus 31.
A MÚRE Igazgatótanácsa
A szerkesztő megjegyzése
Kiváló szöveg, a lehetőségig elmenően szókimondó, ilyen értelemben igazi állásfoglalás még a sajtóval való felelőtlen bánásmód számonkérését is meghaladó módon.
A MÚRE-nak voltak nem könnyű korszakai, ma a legnehezebb a helyzete. Olyan tagjaként, aki valamikor megtisztelő felelősséget viselt ügyeinek vitelében, talán megengedhető annyi személyes „hozzájárulás” az állásfoglaláshoz, hogy kiemeljem két üzenet-értékű megállapítását.
„A politika pedig, amely az utóbbi években könyékig benne volt a lap helyzetének súlyosbodásában, alighanem mossa kezeit. Pedig a politika az, amely előbb elveszi a sajtó szabadságát, majd létében fenyegeti.”
„… át kell gondolni, újra kell tervezni a romániai magyarság teljes médiastratégiáját. Ez nem Szatmár megyei ügy, messze túlmutat a megye határain, s arra figyelmeztet, mennyire nem vagyunk felkészülve egy ilyen helyzet kezelésére.”
A fenti állásfoglalás is bizonyítja, hogy a „menteni a menthetőt” munkájában a MÚRE, annak vezetősége, elnöke nem csak készséges, de alkalmas partnere lehet – kinek is?
(Á. H.)
