Bruszt Lászlóval, a Bibó Szabadegyetem, a CEU Demokrácia Intézet társigazgatójával, egyetemi tanárral készített interjút Csernyánszky Judit arról, mit jelent Magyarországnak a Soros György által létrehozott alapítványok kivonulása az Európai Unióból. A Klubrádió cikke.
Komoly vizsgát kellett letenni ahhoz, hogy valaki elnyerhessen egy Soros-ösztöndíjat, méghozzá az elsők között, mondja Bruszt László, a Bibó Szabadegyetem, a CEU Demokrácia Intézet társigazgatója, a CEU egyetemi tanára, akinek mentora annak idején Hankiss Elemér volt. Noha Afrikát segítette legelőször a Soros Alapítvány 1979-ben, de ezzel egy időben a kelet-európai országokból alapvetően persze hazánkból kezdett el kiválogatni tehetségeket, akik számára a nyugati demokráciákba szervezett ösztöndíjat, így jutott el Orbán Viktor Oxfordba.
„Orbán Viktor vagyok, 1987 nyarán végeztem a jogi karon. 1983-tól ’87-ig a Jogász Szakkollégiumnak voltam tagja, jelen pillanatban pedig a Soros Alapítvány ösztöndíjasa volt.”
De Soros-ösztöndíjjal tanult Szájer József, Kövér László, Kovács Zoltán, Németh Zsolt, Schmidt Mária, és ki tudja még, hányan a Fideszből. Sorosnak köszönhetően jutott el Bruszt László is nyugatra, méghozzá a New York-i Columbia Egyetemre. Bruszt szerint ez akkor nagyon, de nagyon nagy szó volt. Őt kérdeztem arról, hogy vajon miért vonul ki vagy vonul vissza nem is kicsit Magyarországról a Nyílt Társadalom Alapítvány, az Open Society Foundation. Felvetésem, ebben a válságos időben a Soros Alapítványt is megviselhették a globális gazdasági és pénzügyi nehézségek. Másrészt azt sem tartom kizártnak, hogy annyi támadás érte épp Orbántól az utóbbi években Soros Györgyöt, és olyannyira reménytelennek látszik a kormányváltás, hogy egyszerűen feladta, magára hagyta az országot, mert véglegesen konszolidálódott az orbáni rezsim.
– Nem Magyarországról, ő Európából vonult ki. Nem vonult ki egyébként teljesen, hagyott bent sok mindent, de a nagyobb részét fölszámolja, ez kétségtelen. Mások az Alex Sorosnak és az új boardnak a preferenciái, más témákra mennek és sokkal inkább foglalkoznak a globális déllel, az Egyesült Államokkal, és azt gondolják, hogy hát itt azért az EU-nak vannak feladatai. Összegek, amit én tudok, hogy ami marad a Nyílt Társadalom Alapítvány ellenőrzése alatt, az igen jelentős. Ez egy nagyon komoly összeg.
– Amerika most Trump miatt lett nagyon fontos, sürgetően fontos?
– Hát most már azért elég régen, tehát 6-8 éve sürgetően fontos. A világ több más részén ott van a Soros, tehát ez egy globális oktatási hálót is működtet; Bogotától Új-Delhiig, Mianmartól Londonig csomó helyen szállt be felsőoktatásba, kutatásba. Európára azt gondolja, hogy Európa az európaiaké.
– Tehát inkább az Európai Unió kezébe ad minket.
– Így van.
– Akkor így, értem. Ami mondjuk a jelen szempontunkból Magyarországnak szintén nem jó, hisz most pénzt sem kapunk az Európai Uniótól, sikerült a kormánynak eljátszani a becsületünket. És amennyiben nem lesz konzervatív fordulat a jövő évi uniós választásokon, akkor aligha kerülünk jobb helyzetbe.
– Az Európai Uniónak meg kell oldani ezt a dolgot. Az Európai Unió most makacsul tartja magát egy nagyon rossz ötlethez, hogy pénzt azt csak központi kormánynak lehet adni, holott hát inkább támogatta ezt a rendszert ezzel az átutalási rendszerrel. Az EU-nak meg kellene tanulni azt, hogy lehet adni pénzt régióknak, lehet adni városoknak, lehet adni civileknek fejlesztési bankokon keresztül, és ezzel föllazítani a civilek függőségét.
– Hát nyilván ez nem megy egyik pillanatról a másikra.
– Ez nem megy egyik pillanatról, de az van, hogy ezt nem tudja megoldani, az összes problémáját a civileknek. Másrészt az európai uniós kivonulás valószínűleg azt jelenti, hogy sokkal jobban fog koncentrálni például Ukrajnára.
– Ukrajnából viszont Magyarország fog kimaradni, vagy legalábbis az újjáépítési folyamatból egészen biztos ilyen kormányközi kapcsolatok esetén.
– Hát ez igen, ez eléggé valószínű. Elég szomorú egyébként.
– Mennyire érinti a Demokrácia Intézetet a Soros-kivonulás?
– Nem tudunk arról, hogy ez minket érintene. Valószínű, hogy azokat a programokat, amelyek a Nyílt Társadalom Alapítványon belül globális jellegű kérdésekkel foglalkoznak, ez a változás nem érinti. Mi most kaptunk egy elég jelentős támogatást arra, hogy négy kontinensen indítsunk el egy kutatást fejlődés és demokrácia kapcsolatáról. A Nyílt Társadalom Alapítványnak van egy egyetemi hálózata, öt kontinensen van benne körülbelül hatvan különböző intézmény, egyetem, kutatóintézet. Ennek a keretében mi kaptunk egy elég jelentős támogatást, amikor együtt dolgozunk afrikai, dél-amerikai, ázsiai kutatókkal a demokrácia és a fejlődés kapcsolatáról. És ezt mi irányítjuk innen Budapestről. Felkérésünk van arra, hogy szálljunk be egy olyan programba is, ami azzal foglalkozik, hogy az európai integráció hogyan tudná erősíteni a demokráciát Ukrajnában, a háború utáni Ukrajnában. Tehát ebben is mi együttműködünk most. Jó kapcsolataink vannak az ukrán kormány mellett működő, az Európai Integrációval foglalkozó tanácsadó csoporttal, illetve a Kijevi Gazdasági Egyetemmel. A jelenlegi változások tudomásom szerint nem érintik sem a CEU-t, sem pedig a Demokrácia Intézetet.
– Fölmerül a kérdés, hogy az MCC-t, a Mathias Corvinus Collegiumot ki fogja ellensúlyozni?
– Hát az egész európai egyetemi rendszer egyetemnek az egyik legfontosabb dolga az univerzalitás, tehát hogy nyitott mindenfajta más irányba. Most egy olyan társaság, amelyik ennek pont az ellenkezőjét próbálja meg…
– És még az Erasmus programot is ellehetetleníti.
– Igen, de azt gondolom, hogy az országnak érdeke az, hogy még bármilyen rendszer van, tehát az Orbán-rendszer próbálhat sok mindent csinálni, de az MCC nem fog tudni szerintem nagy hatást elérni. Ezek a kísérletek, amik itt mennek arra, hogy kézben tartsák a fejlődést, nem igazán működnek.
Soros, a magyar származású filantróp a font bedöntésével alapozta meg vagyonát, de mindig többet költött belőle a demokratikus intézmények kiépítésére, mint amit megtartott vagy tartalékolt. 1947-ben menekült el Magyarországról Londonba, ahol vasúti pályaudvaron hordárként, illetve éjszakai klubban felszolgálóként dolgozott. Így kereste meg azt a pénzt, hogy közben a London School of Economicson tanulhasson. ’56-ban vándorolt az Egyesült Államokba. Alapítványa 120 országban nyújt segítséget, közöttük Magyarország mindig prioritás volt a számára. 1984-től van masszívan jelen hazánkban, ’91-ben pedig a CEU-t is létrehozta. Kínában éppúgy segít, mint Koszovóban. 1993-ban Moszkvában is megvetette a lábát. Az ottani kulturális intézet létrehozásának bejelentésekor volt szerencsém vele beszélni. 2013-ban az arab tavaszt is segítette. S legutóbb a Covid-pandémia elleni küzdelemben számos programot támogatott. Legfrissebb adatok szerint közel 16 ezer projektet segít megvalósítani.
– Mennyire támogatta, mit jelentett Magyarország számára ez a 40 év a Nyílt Társadalom Alapítvány? Mert ha úgy vesszük, akkor gyakorlatilag visszafejlődés történt.
– Az, hogy mi játszott szerepet abban, hogy milyen irányba mentek a dolgok, abban elég sok geopolitikai, gazdasági, kulturális, illetve más szempont is szerepet játszott. Amit a Nyílt Társadalom Alapítvány játszott, az első időszakban ugye az az új politikai elit kialakítását nagyon nagy mértékben segítette. Amikor a rendszerváltás elkezdődött, és megalakult az Ellenzéki Kerekasztal. Én ott voltam az alakuló ülésének, az Ellenzéki Kerekasztalnak, és körbenéztem az asztal körül, akkor lehetett látni, hogy körülbelül ott volt olyan 16-18 leendő politikus, ezeknek majdnem a háromnegyede kapott valamilyen támogatást a Soros Alapítványtól. A másik dolog pedig hát az volt, amiről most próbálnak nem nagyon szégyenkezve elfeledkezni, az az, hogy a Soros Alapítvány, amit úgy hívták Magyarországon, az támogatta a szakkollégiumi mozgalmat, abban fantáziát látott. Ilyen intézményeket, mint a Rajk Kollégium vagy a Bibó Kollégium, és ezeket elég szépen támogatta, amikor a kerekasztal-tárgyalások kezdődtek. Nagyjából akkor jött vissza Oxfordból Orbán Viktor.
– A rendszerváltáshoz mindenképpen jó alapot nyújtott, és mindenképpen segítette, és aztán mégis visszájára fordult minden. Akkor az, hogy a korrupció így elharapódzott, az feltehetően úgymond személyiségi kérdés is, jellem, karakter kérdése.
– A korrupció az intézményi korlátoknak is, meg politikai játszmáknak is az eredménye, hogy milyen nagyságú korrupció van. Mindenütt van korrupció. Az a mértékű korrupció, ami itt van, az elég jelentős mértékben azzal is összefügg, hogyan oszlik meg a politikai és a gazdasági hatalom az országban. Tehát ha egy olyan országban, ahol nagyon erős hatalmi koncentráció van, ott sokkal nagyobb a lehetősége a korrupciónak. Ott, ahol gyakorlatilag a kormányon lévők kényük-kedvük szerint bármikor változtathatják a jogszabályokat, ottan nyilvánvaló, hogy sokkal gyorsabban lehet játékteret nyitni a korrupciónak, mint egy olyan országban, ahol borzasztó nehezen lehet változtatni, és vannak fékek és ellensúlyok. Tehát ez inkább a magyar alkotmánynak a sajátosságai, tehát ami miatt például Lengyelország vagy Románia, hogy másutt nem lehetett ilyen típusú rendszert megcsinálni, ez az volt, hogy sokkal nagyobb védelme volt a fékek és ellensúlyok rendszerének.
– Azt olvastuk, hogy ilyen 40 százalékos leépítés is várható. Ugye tudjuk, hogy a budapesti központ elköltözött Berlinbe. Valószínűleg őket is érinti ez a 40 százalékos leépítés, meg minden egyéb támogatást is. Ez mennyire fogja visszavágni a demokráciánkat, hazavágni a demokráciát?
– Ezek a támogatások mindig részei voltak a demokrácia fejlődésének, de magát a demokráciát azért az embereknek kell kiharcolni maguknak. Tehát ezek a támogatások, amiket Soros adott, ezek mindig is csak a részei voltak. Azok a szervezetek, amit úgy szoktak hívni a hazai jobboldali sajtóban, hogy a Soros-hálónak vagy mit tudom én, networknek a szervezetei, azért azok eléggé változatos forrásokból szerezték pénzeiket, tehát sosem volt olyan, hogy kizárólag a Nyílt Társadalom Alapítványtól kapták volna. Ezeknek egy darabig nehezebb lesz, de végignézve az elmúlt harminc-nagyven évet, a civil társadalomnak, kultúrának, többi intézménynek nagyon sokszor nem egyszer kellett alkalmazkodnia ahhoz, hogy megváltoztak a finanszírozási lehetőségek. Volt olyan időszak, amikor kizárólag az Egyesült Államokból és Angliából, a ’90-es évek elején például onnan jött a legtöbb pénz ezeknek a szervezeteknek. Aztán egy jó darabig az EU volt egy bizonyos típusú finanszírozásnak a forrása. Aztán jöttek más források.
– Na most felmerül a másik kérdés, a fiatal, a Z-generáció már úgymond az Orbán-korszakban született. Őket ki fogja megtanítani a demokráciára? Ki fogja őket kinevelni, vagy ki mutat nekik egy más utat? Ha az ellenzéki pártokra nézünk, akkor nem látjuk igazán a biztos jövőt, a fordulat jövőjét. Az oktatásba is beköltözött a kormány.
– A Demokrácia Intézetnek meg a Bibó Szabadegyetemnek, amit mi irányítunk, azért van egy viszonylag szűk hatóköre. De azért ami engem eléggé optimizmussal tölt el, az az, hogy egyre nagyobb számban mennek külföldre tanulni a magyar fiatalok.
– Egyrészt jó, másrészt nem. Ők már nem jönnek vissza.
– Persze, van ennek, lehet ennek egy rossz része, hogyha túl sokan maradnának kint. De inkább, amit megtapasztalnak, az a borzasztó erős kontraszt, aközött, amit itthon látnak, és amit ott. Tehát az, amit például az előbb mondtál, hogy Magyarországon nincsen vita, nincsen egy kulturált politikai párbeszéd, de egy olyan kulturális sokknak lesznek kitéve ezek a diákok, akik kimennek akármelyik más európai országba. Meglátják azt, hogy a televízióban minden nap X csatornán az emberek vitatkoznak egymással. Te jó Isten, ilyet nem is láttak! Úgy nőttek föl, hogy egyetlen egy vitát nem láttak közpolitikai kérdésekről emberek között. És ezek az emberek haza fognak jönni. Én bízok abban, hogy egyrészt az alacsony színvonala az itteni közpolitikai dolgoknak is, nyomni fogja kifelé a fiatalokat. Ők biztos, mint ahogy visszamentek Lengyelországba és visszamentek Romániába, és itt is jönnek már vissza. Hát annyira silányul a rendszernek a propagandája, annyira alacsony IQ-jú állampolgárokat feltételez, hogy közben pedig egyre inkább ütközik azokkal az emberek, akik jönnek haza. Nemcsak azok, akik kimentek egyetemre Leidenbe vagy Oxfordba, hanem azok, akik kimentek dolgozni egy londoni étterembe vagy Bécsbe bármi mást csinálni, takarítónak. Hazajönnek és borzasztó erős kontrasztot látnak. Tehát ez abszolút nem egy reménytelen helyzet.
– Újjáépíteni ezt a tizenhárom éve tartó rendszert, vagy tizenhat lesz, ugye, lehet, hogy ugyanannyi időbe telik.
– Nehéz megmondani. A demokráciáknak a leromlása is elég hosszú időt vett igénybe. Föl kell építeni, meg kell tanulni. Annak a generációnak egy jelentős része, amelyik helyre fogja állítani a demokráciát Magyarországon, szerintem külföldről fog hazajönni, és ismerni fogja már, hogy mit jelent. Tudja fogja és hiányozni fog neki, hogy mit jelent demokráciában élni – nyilatkozta Bruszt László, a Bibó Szabadegyetem, a CEU Demokrácia Intézet társigazgatója, egyetemi tanár.
