Texasban a Legfelsőbb Bíróság 5-4 arányban megszavazta, hogy az államban az abortusztilalom továbbra is érvényben maradjon, elutasítva a reproduktív jogok csoportjának sürgősségi kérelmét. A törvény, amely szerdán lépett hatályba, a legszigorúbb abortusztilalmat tartalmazza. A Legfelsőbb Bíróság mérföldkőnek számító 1973 Roe v. Wade döntése szerint járt el, ami legalizálta az abortuszt országszerte. A reproduktív jogokkal foglalkozó csoportok attól tartanak, hogy a bíróság döntése más államokat is hasonló törvények elfogadására késztet.
A törvényhozás nagyjából a magzat hat hetes kora utánra rendelte el az abortusz tilalmát, majd lényegében a lakosságra ruházta át a tilalom végrehajtásának kötelezettségét. A texasi törvény tiltja az összes abortuszt, beleértve a nemi erőszak és a vérfertőzés eseteit is, a magzati szívverés észlelése után, amely általában körülbelül hat hét, ami előtt sokan nem is tudják, hogy terhesek.
„Kirívóan alkotmányellenes törvényről van szó, amelynek az a célja, hogy megtiltsa a nőknek alkotmányos jogaik gyakorlását” – idéztünk az Új Hétben is közölt cikkből.
Hát igen, ez ismerős, habár reméltem hogy soha többé nem fogok találkozni vele. Valamikor, ha jól emlékszem a hatvanas években, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban is megszavaztak egy hasonló törvényt (Decretul nr. 770 din 1 octombrie 1966 – a szerk. megj.), aminek következményeit akaratlanul is viseltük. Igaz, akkor volt egy enyhítő körülmény is, akinek már volt négy gyermeke, annak lehetett abortusza.
Akkor házasodtunk össze, és vártuk a gyermekáldást is, ami nem is késlekedett, Ezzel nem is lett volna baj, de a törvény miatt sokan, akik nem is akartak gyermeket, állapotosok maradtak, s az egészségügyi ellátás erre nem volt felkészülve. Amikor első leányom született, császárral, utána ketten voltak egy ágyban. Igen, ketten egy ágyban. Nem lehetett valami kellemes egy császármetszés után egy teljesen idegen személlyel lenni testközelben. Ilyen apróságra nem terjedt ki a Kárpátok géniuszának figyelme.
Elgondolkodom a tényeken, és igyekszem tárgyilagos maradni. Mert igen, ott vannak az emberi és polgári jogok, ugye: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”
Milyen jogaink vannak azonban megszületésünk előtt, ha egyáltalán? Egyre inkább úgy érzem, bizonyos körülmények között előnyösebb melegnek lenni…
