„A politikában a látszat fontosabb, mint a tartalom” elv érvényességének szemléletes bizonyságát adta a parlament, amikor egy héttel ezelőtt megszavazta a bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekményeket kivizsgáló különleges ügyosztály (SIIJ) felszámolásának törvényét. Aki veszi magának a fáradtságot és elolvassa a csöppet sem érdekfeszítő szakszöveget, hamar rájön, hogy a különleges ügyészség nem szűnt meg önálló entitásként, mindössze átkerült a Legfőbb Ügyészség szervezeti keretébe, ami annyiban logikus, hogy az igazságügyi szervek szervezéséről és működéséről szóló törvény (2004/304) ennek az intézménynek a hatáskörébe utalja az ügyészségek tevékenységének irányítását és összehangolását.
A gyakorlatilag fölösleges mutatvány célja az volt, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megnyugtassa híveinek háborgó lelkiismeretét, hogy bár koalícióra léptek a szociáldemokratákkal, nem engedtek elveikből és megszüntették a Dragnea-féle különleges ügyosztályt, amely vegzálni igyekezett a titkosszolgálatokkal együttműködő derék ügyészek államvédő munkáját és korrupcióellenes harcát.
Mi is a lényeg? Mint ismeretes, a SIIJ létrehozását Tudorel Toader volt igazságügy-miniszter kezdeményezte, hogy védje a bírói függetlenséget: éppen azoktól akiknek azt szolgálniuk kellett volna. Az intézmény megjelenése előtt ugyanis megtörténhetett – és meg is történt –, hogy amennyiben egy bíró nem volt hajlandó elfogadni a visszaéléssel vagy hamisítással begyűjtött bizonyítékokat, netán politikai indíttatást fedezett fel a büntetőügyek mögött, akkor könnyen válhatott bíróból vádlottá, akivel szemben aztán ugyanolyan törvénytelenül jártak el, mint amit maga is kifogásolt.
Azáltal, hogy a SIIJ létrehozásával (2018) kivonták a magisztrátusok (bírák és ügyészek) által elkövetett bűncselekmények kivizsgálásának jogát a „korrupcióellenes ügyészek” hatásköréből, megszüntették a bírák zsarolhatóságát.
Nem véletlen, hogy azok a politikai erők, amelyek jelentős hátszelet kaptak akkor, amikor az ügyészek a szolgálatokkal összefonódva kezdtek nyomozni politikusok, magas állami tisztségviselők vagy éppen bírák után, kétségbeesetten követelték a SIIJ megszüntetését, s azt, hogy a magisztrátusok büntetőügyei kerüljenek csak vissza a Kövesi asszony szellemiségétől áthatott Országos Korrupcióellenes Ügyosztályhoz (DNA).
A kérdés a nagykoalíció létrejöttekor az volt, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD), amelyiknek olyan jeles tagjai mint Adrian Năstase, Liviu Dragnea és sokan mások elsőként estek áldozatul a politikailag ihletett korrupcióellenes purifikátoroknak, el tudja-e fogadni az intézmény megszüntetését, vagy pedig ismét a PNL kényszerül lenyelni a békát. Végül dodonai megoldás született, ami szinte Caragiale tollára kívánkozik: „változtassunk, elfogadom, de maradjon minden a régiben, vagy ne változtassunk semmit, csak itt-ott, a lényeges részeken”.
A SIIJ-t megszüntették ugyan, de az intézmény szinte érintetlenül, külön entitásként kerül át a Legfőbb Ügyészséghez (egyébként eddig is ennek az alárendeltségében működött, de volt külön cégtáblája). Persze elképzelhető, hogy az immár nem különálló ügyosztályként működő ügyészséget könnyebb lesz bedarálni, az viszont kevéssé valószínű, hogy visszakerül a DNA-hoz.
Aligha véletlen, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) bejelentette, hogy az Alkotmánybírósághoz fog fordulni, mert szerintük a törvény „most még rosszabb, mint volt Dragnea idejében”. Ezen esetükben azt kell érteni, hogy lekerült a napirendről, nem lehet miatta tovább cirkuszolni.