Sulyok Tamásról, aki napokon belül átveszi államfői hivatalát, már napokkal korábban kiderült, hogy nem az a szürke, sótlan, magát csak a paragrafusok világában otthon érző jogászember, mint amilyennek látszik. Kereskedői vénája is van, olyannyira, hogy ez irányú képességei már akkor megmutatkoztak, amikor a Fidesz mai nagyjai közül a legtöbben még azt sem tudták, hogy mi fán terem az üzleti élet. Sulyok doktor ugyanis a múlt század ’90-es éveinek elején nemcsak jól menő valutás boltokat és a pénzügyőrük figyelmét is felkeltő arannyal kereskedő hálózatot üzemeltetett, hanem mindezek mellett különleges edényeket is árult.
Orbán Viktor talán maga sem tudta, hogy a plagizálásba belebukott Schmitt Pál, majd egy pedofil elkövetőt segítő személy kegyelmi kérvényének elbírálásakor hibázó Novák Katalin után Sulyok doktor személyében egy valódi aranyemberre bukkant.
Sulyok Tamás ugyanis nemcsak az alkotmánybíróság elnökeként írta be magát a magyar történelem aranykönyvébe, hanem – már egészen fiatalon – gazdasági rátermettségét is bizonyította. Szegeden, Budapesten, Kecskeméten és Siófokon valutát árusító boltokat működtetett, arannyal kereskedett, s mint most kiderült, egy időben igen különleges edényeket is értékesített. Nemcsak a cége által forgalmazott edények voltak különlegesek, hanem az a mód, is ahogyan ezeket a magyar viszonylatban akkoriban ismeretlennek számító eszközöket meg lehetett vásárolni.
„Lassan hazánkban is kialakul egy olyan réteg, amely előtérbe helyezi az egészséges életmódot, a korszerű táplálkozást. Ők nem tekintik különcségnek a Nyugat-Európában, Amerikában már elterjedt – a nálunk megszokottól erősen különböző – főzési kultúrát. Lehet ugyanis víz nélkül főzni, zsír nélkül sütni, csak speciális anyagú és kialakítású edény kell hozzá” – hívta fel a tehetős polgárok figyelmét 1990-ben az újdonságra a Délmagyarország című lap. „Az edény fülét bármikor meg lehet fogni, illetve a széle olyan kiképzésű, hogy egyszerűen nem csöppen utána, ha kiöntünk belőle valamit.”
Kevés ennél kecsegtetőbb ajánlatot találunk a főzéssel kapcsolatos szakirodalomban, szinte nincs is olyan háziasszony, vagy a konyhában tüsténkedő férfiember, aki ne égette volna meg már a kezét egy forró edénnyel.
Mindebben azonban nem merülnek ki a Sulyok Tamás cége által forgalmazott edénykülönlegesség előnyei. „Az energiatakarékos – hőtárolós edényben a hagyományosnál sokkal alacsonyabb hőmérsékleten, és így rövidebb idő alatt készíthető el az étel. Az előmelegített edényben az asztalon is perceken belül megsül a hús úgy, hogy az minden fűszerezés nélkül is élvezhető.”
Az a mód sem volt mindennapi, ahogyan a hétköznapi halandó hozzájuthatott az értékes portékához. A lényeg, hogy aki a hagyományos vásárlási módokat részesítette előnyben, annak esélye sem volt a Sulyok Tamás cége által forgalmazott edényeket megszerezni. Az edénycsaládot ugyanis nem boltokban árulták. Ismét a Délmagyarország egykori írásából idézünk: „Az ügynök, bocsánat, a munkatárs bejelentkezik egy családhoz, és egyúttal megkéri őket, hívják meg az általa elkészítendő vacsorára barátaikat is. Nem eladni megy, hanem bemutatni. Aznap este nem is lehet tőle megvenni, árat sem mond, ezt csak egy későbbi időpontban, négyszemközt közölheti.”
Mindez első megközelítésben hókuszpókusznak tűnik, szemfényvesztésnek, magyarul, parasztvakításnak, de ez csak a látszat. A nagy titkolózásnak oka volt, mégpedig az, hogy a „cég nem hozza olyan kellemetlen helyzetbe a négy-öt párból álló asztaltársaságot, hogy árat is mond. Esetleg ketten-hárman megveszik, a maradék kettőnek pedig szégyenkeznie kell szerényebb anyagi lehetőségei miatt. Körülbelül ilyen figyelmesség jelzi az egész értékesítési folyamatot.”
Vagyis, nem csupán a portéka minőségére, hanem az emberi méltóságra is odafigyeltek Sulyok Tamás emberei. Talán ez volt az a tulajdonság, ami Orbán Viktor szemében alkalmassá tette Sulyok doktort arra, hogy az edénycsaládok árusítása után mintegy harmincnégy évvel – államfőként – a magyar családokért is tegyen valamit.
Lehet, hogy Schmitt Pál, vagy Novák Katalin esetében épp az volt a hiba, hogy államfővé választásuk előtt egyetlen edénycsaládot sem értékesítettek. A jövőben a közjogi méltóságok kiválasztásakor érdemes lesz erre is odafigyelni.
