Doru Buscu főszerkesztő cikke a Catavencii-ben arról, hogy miért nem képes a román kormány a Cantacuzino Intézet gyors korszerűsítésével, modern gyártósorok behozatalával elindítani a COVID-19 elleni vakcina gyártását.
Egy pillanatra azt gondolhattuk volna, hogy Iohannis felépül hosszú vegetatív állapotából, hogy azon a bizonyos csütörtöki napon megtörténhet a csoda, a szekrény emberré válása, amit még az alkimisták is évszázadokon keresztül tagadtak.
Élőben beszélt az elnök a Cantacuzino Intézet évfordulóján. Száz év tudomány, kutatás, innováció, járványok elleni küzdelem, a fertőző betegségek felszámolása. Kerek szám, lepusztuló intézet, tetőző járvány, oltóanyagválság és fertőző betegségektől fenyegetett jövő – ezek mind megvannak. Mi indokolhatná ennél is jobban a Cantacuzino Intézet gyors korszerűsítését, modern gyártósorok behozatalát és a COVID-19 elleni vakcina engedélyezett gyártását, megvédve ezzel Romániát az eljövendő járványokkal szemben és bitosítva az oltásokat mások, Kelet-Európa, Közép-Ázsia, Afrika részére, hozzájárulva a vírusok által egyre inkább fenyegetett emberiség megmentéséhez?
Az intézet hosszú kutatási hagyományát folytathatná a vakcinagyár jövedelmező újjáélesztése, amelynek sikerét a bővülő világpiac biztosíthatná. Engedélyezett vakcinagyárakat létesítenek Lengyelországban, Magyarországon, Szlovéniában és Csehországban, nem beszélve a nyugati államokról, amelyek készek nemcsak a Pfizer, a Moderna és a Johnson & Johnson szabadalmak, hanem a Sputnik V és a Sinovac oltások gyártására is.
Nem is beszélve arról, hogy Románián kívül, ahol kutatóintézet őrzi Ion Cantacuzino doktor nevét, csak Louis Pasteur Franciaországa és Nyikolaj Gamaleja Oroszországa büszkélkedhet (Európában) évszázados úttörő immunológiai kutatásokkal és az oltások kifejlesztésének és gyártásának régi intézeteivel. Adódhat-e jobb lehetőség egy hagyomány, egy iparág és a kiszolgáltatott lakosság költséghatékony megmentésére?
Ehhez képest, az ország elnöke felolvasta Ceauşescu modorában megírt gyászbeszédét, jó egészséget kívánt a ravatalon fekvő intézetnek, és nem felejtette el felsorolni az elhunyt érdemeit, ahogyan az a virrasztásokon szokás. Még ennél is szörnyűbb, hogy az államfő után szót kapó miniszterelnök, akinek egy csettintésére rendelkezésre állhatnának a szükséges pénzösszegek, bukdácsoló kisdiák módjára ugyanazokat a közhelyeket dadogta el. Persze szó sem esett sem pénzről, sem megmentésről, mert Cîțu után az intézet megvédésével megbízott Ciucă tábornokunk kapott szót, aki szavak nélkül is biztosított bennünket arról, hogy meg is fogja védeni minden fejlesztéstől.
A politikai ostobaság április elsejei támadása az évfordulóját ünneplő Cantacuzino Intézet ellen újfent megmutatta, ha egyáltalán szükséges még megmutatni, hogy az ország vezetése milyen elképesztő mértékben elrugaszkodott már a valóságtól. A középszerű elit anélkül dönt, hogy megértené, ismerné és akarná a nemzet alapvető javát. Az éj leple alatt kiképzett komisszárok, értéktelen percemberkék, arrogánsak, beképzeltek, felelőtlenek, akiket a titkosszolgálatok és a saját mohóságukból eredő érdekek vezérelnek, ők határozzák meg Románia visszafogásának feltételeit. Elnökök, miniszterelnökök, miniszterek, képviselők és szenátorok, a Hatalom és az Ellenzék együttesen, az egyik ostobább, mint a másik, minden alkalommal egy szervezett bűnözői csoport buzgóságával tesznek tanúbizonyságot arról, hogy halvány fogalmuk sincs semmiről.
És ezzel még nem ér véget a rossz hírek sora. A jelenlegi politikai helyzetében a román állam a világ 123 másik államánál nagyobb mértékben veszi semmibe a cégeit és állampolgárait. Az IMF jelentése szerint a világjárvány első évében a Nemzeti Liberális Párt (PNL), majd a PNL, USR-PLUS szövetség és az RMDSZ koalíciójának kormányzása alatt a Iohannis-rezsim részesítette a legalacsonyabb uniós támogatásban az embereket és a vállalkozásokat. Orban és Cîțu miniszterelnökök a GDP mindössze 2,3 százalékával segítették a népet és a gazdaságot, míg az EU átlaga a GDP 10,6%-a volt, és e tekintetben kivétel nélkül valamennyi volt kommunista uniós ország, Bulgáriát is beleértve, megelőzi Romániát. Az IMF által világszerte nyomon követett 191 állam közül 123 jobban segítette gazdaságát és polgárait, mint Románia, amely pontosan ugyanebben az időszakban több mint 20 milliárd euró kölcsönt is felvett.
Tehát az Orban majd a Cîțu kormánynak másfélszeres állami költségvetés állt rendelkezésére egy év időtartamra, de inkább koplaltatták a gazdasági és a humán infrastruktúrát, nélkülözésnek és esetenként megsemmisülésnek tették ki a vállalatokat és a lakosságot, azért, hogy eközben a politikai klientúrát hizlalják, bizonyos vállalatokat jutalmazzanak (például a Raiffeisen-t és a Román Kereskedelmi Bankot), hogy a Micula testvéreknek fizessenek ki 191 millió eurót, hogy a baráti cégeken keresztül herdálják el a maszkokra, tablettákra és orvosi felszerelésekre szánt pénzt.
123 kormány – ebből ötven harmadik világbeli és több mint tizenöt diktatúra – jobban törődött az országával, mint a Iohannis-Orban-Cîțu kormányok. Nem meglepő, hogy a románok fellázadnak az ostoba és átpolitizált korlátozások ellen, mert az állam, amely nem volt hajlandó segíteni nekik, ráadásul arra kényszeríti őket, hogy elzárkózzanak otthonaikban, távol a munkától és attól, hogy valahogyan megéljenek.
A tökfilkók, akik miatt Románia egy helyben toporog, nem értik sem a célt, sem azt, hogy milyen eszközök szükségesek ennek az országnak a kiszabadításához a középszerűség fogságából. Ezeknek az emberek az maradt meg a Miorița (Bárányka) című népballadából, hogy a rendes pásztor rablóvá züllik. Amilyenek ők, olyan a kezükbe került ország sorsa is. Hihetetlennek tűnik, de a bohózat soha nem ér véget. Ugyanis egyelőre a román jövő letéteményese egy német, aki a Grivco cégnél alakította ki a Weltanschauung-ját (világnézetét) és zsebre vágta a Zeitgeist-ot (korszellemet) azzal a pénzzel együtt, amelyet a Raiffeisen banktól kapott a törvénytelenül megszerzett házára.
Fordította: –er-la.
Megjelent a Catavencii ez évi 14. számában.
