Beleszeretett az Orbán-kormány abba a helyzetbe, hogy a parlament megkérdezése nélkül egészíthet ki a parlament által megalkotott törvényeket vagy változtathatja meg őket. Még az alaptörvényt is módosították annak érdekében, hogy a kormány az orosz–ukrán háborúra hivatkozással veszélyhelyzetet hirdessen ki. És ha már megkapta ezt a nagyobb hatalommal járó lehetőséget, használta is: saját tetszése szerint rendeletben korlátozta a pedagógusok sztrájkjogát, belenyúlt a villamosenergia-piacba, de jutott energiája – többek között – a pilóta nélküli járművek, a felszámolási eljárás, a telekalakítás, a híres-hírhedt környezetvédelmi hatósági szerződés, a földek elővásárlási joga, a víziközművek, a közbeszerzések, a kis- és középvállalkozások, a szociális hozzájárulási adó, a kórházak egyes ingatlanüzemeltetése joganyagának kiegészítésére, megváltoztatására is. A szomszédban zajló háború ürügyén a végrehajtó hatalom számos olyan életviszony szabályozását ragadta magához, amelyek nem honvédelmi-harcászati természetűek, vagyis nincs közük a háborúhoz, de ettől még számos vállalkozás, jogi személy és természetes személy életét, körülményeit érintik. A Wolter Kuwer számítása szerint a kormány 2022-ben 267 veszélyhelyzeti kormányrendeletet alkotott meg, ez a szám az összes jogszabály 18,5, a kormányrendeletek 41,9 százalékát alkotta.
A NER politikai elitje már a migrációs válsághelyzeti kormányzás 2016-os, illetve a járványügyi veszélyhelyzet 2020-as elkezdése előtt is a kormány akaratát engedelmesen megszavazó szervezetként tekintett az Országgyűlésre. A háborús veszélyhelyzet 2022-es bevezetése óta tovább romlott a helyzet a törvényhozás kárára, azaz nőtt a kormány hatalma a nép által megválasztott törvényhozással szemben.
Alkothat bármilyen törvényt a parlament, egyáltalán nem lehet abban biztos, hogy a kormány azt változatlanul hagyja. Pedig a Fidesz–KDNP többség által, a veszélyhelyzeti kormányzásra felhatalmazást adó 2022. évi XLII. törvény szövegéből az világlik ki, hogy a kormány megnövelt jogalkotási hatáskörét a szomszédos országban zajló háborúval, következményeinek elhárításával kapcsolatban gyakorolhatja, ebbe aligha tartozik bele a felszámolási eljárással, jövedéki adóval vagy a sztrájkjoggal kapcsolatos jogalkotás.
És nem tartozik ide a költségvetés sem, amit jól mutat, hogy még a NER alaptörvénye is az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalja annak megalkotását – ám hiába, a kormány saját maga egészítette ki tavaly év végén (praktikusan módosította) a költségvetési törvényt, és csak néhány hónap múlva kérte a parlamenttől a büdzsé módosítását, de addig a kabinet által megalkotott költségvetési szabályok éltek. A tavalyi extraadókról sem a parlament, hanem a kormány döntött, holott az adók szabályozása tipikusan törvényhozási körbe tartozik, ez a parlamentarizmus alapelve – de hiába, a kormány ezt is sutba vágta. Lényegében nincsolyan szabályozási téma, amelyről a kormány ne érezné úgy, hogy ő maga is jogosult annak szabályozására a törvényalkotás helyett.
Ám mintha a kormány is érezte volna, hogy a már-már szemérmetlen, rendkívül kiterjesztően értelmezett veszélyhelyzeti rendeletalkotás további aládúcolásra szorul, ezért a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló 2021. évi XCIII. törvény megengedte a kormánynak, hogy veszélyhelyzet idején – ez van most és még ki tudja, meddig – a kabinet nemcsak az állampolgárok élet-, egészség-, személyi, vagyon- és jogbiztonságának, hanem a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében „rendeletével egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat”.
A „nemzetgazdaság stabilitásának garantálása” kellően gumimeghatározás ahhoz, hogy abba sok minden beleférjen, nem véletlen, hogy a kormány nemcsak az alaptörvényi felhatalmazásra, hanem a 2021-es törvényre is szívesen hivatkozik, amikor a parlament megkerülésével hoz veszélyhelyzeti rendeleteket. Ennek segítségével olyan hajmeresztő jogi műveletet is sikerült a kabinetnek végrehajtania, mint például amikor október 5-én kormányrendeletben mondta ki, hogy veszélyhelyzetben nem léphet hatályba a vendégmunkásokról szóló 2023. évi L. törvény. Az igazi jogállami megoldás, a hatalmi ágak elválasztása elvének az felelt volna meg, hogy a parlament dönt a vendégmunkástörvény hatályon kívül helyezéséről vagy a hatálybalépés elhalasztásáról, hiszen ezt a törvényt ő maga alkotta meg, nem a kormány. Bizony, le kellett volna folytatni egy nyilvános parlamenti vitát arról, miért nem kívánja a kormány hatályban tartani az általa korábban dicsért törvényt, ám a kellemetlen szembenézést inkább megspórolta magának.
A nyilvános vita megspórolására került sor annak az immáron több száz veszélyhelyzeti kormányrendeletnek az esetében, amelyet a parlament is megtárgyalhatott volna. Ám a kormány olyannyira rabjává vált annak a kényelemnek és hatalomszeretetnek, hogy saját zárt ülésén, jegyzőkönyvvezetés kötelezettsége nélkül maga dönt számos dologról, az Országgyűlésnek hallgass a neve.
És ezt a parlament tűri? Tűri.
A kormánypárti képviselőknek elsősorban az Orbán Viktor vezette Fidesz-elnökségnek kell megfelelniük, ha a következő parlamenti ciklusban is képviselők akarnak maradni, ugyanis a Fidesz-elnökség egyetértése is szükséges a listára kerüléshez, illetve a választókerületi elnöki (képviselőjelölti) pozíció betöltéséhez. Márpedig ha Orbán többlethatalmat akar kormánya számára, akkor a parlamenti képviselők legyenek szívesek azt megszavazni, ellenkező esetben lemondhatnak a politikai pályájuk folytatásától. Ezt az elvárást még nem is kell feltétlenül nyíltan kimondani, tudják ezt maguktól is a képviselők, hiszen eddig engedelmesen megszavazták a kormánynak extrajogokat biztosító veszélyhelyzeti felhatalmazást, ráadásul Orbán Viktor népszerűsége választásról választásra szállítja azokat a szavazatokat, amelyek szükségesek a mandátumuk megmaradásához. Így minden bizonnyal nem lesz baj az újabb veszélyhelyzeti törvény megszavazásával sem, amely 2024. május 24-éig hosszabbítaná meg az efféle rendeleti kormányzás lehetőségét.
A NER politikai rendszerében a szereplők egyre inkább megtanulják, hogy a nép által megválasztott parlament hatalma gyengébb a kormányhoz képest. A válságkezelés megannyi döccenője, a kormányzási tevékenység zavarai viszont élesen mutatnak rá, hogy azorbáni túlhatalom nagyon is ráférne a nép képviselőinek alaposabb, szigorúbb és nagyobb hatáskörrel bíró felügyeletére.
A szerző politikai elemző
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 42. számának (október 20–26.) nyomtatott változata.
