A színvonalával, hangulatával, tartalmasságával figyelemre méltó ARTium Kulturális és Művészeti Magazin szórakozásra, ismeretszerzésre, okulásra kiváló alkalom, mindezek mellett nem ritkán szemet gyönyörködtető alkotások bemutatásával okoz élményt. Nézzük anyagát – összeállította Erdei B. Ágnes – a pontfestésről.
A pontfestést először az ausztrál Pintupi törzs és az Aboriginalok, Ausztrália és Tasmánia őslakosai használták. A bennszülöttek nem írott nyelven mesélték el történeteiket, hanem festményeiken, dísztárgyaik dekorációin elevenedtek meg életük fontos eseményei.
Ez az ősi művészet képezte az alapját a 19. század végén alkotó impresszionisták egyik irányzatának, amelyet pointillizmusnak is neveznek.
Az elnevezést arról kapta, hogy képviselői, az impresszionizmus oldottságát fokozva, a képet apró, pontszerű (franciául: point) ecsetvonásokból építették fel. A művészek a korabeli optikai tanokra, elsősorban Michel Eugène Chevreul egyik művére támaszkodva dolgozták ki színelméletüket, amelyben a palettán történő színkeverést az optikai keveréssel váltották fel. Az egymás mellé helyezett színpöttyökből alakul ki a kép (hasonlóan elemi, színes pontokból hozza létre a képet a televízió vagy számítógép képernyője is, melyeknél a különálló pontok az emberi szemben olvadnak össze). A vászonra, keveretlenül, tisztán felhelyezett színek fizikai úton, a szem recehártyáján egyesülnek, így az össz-szín, a tónusérték, a forma és a mélység érzetét keltik.
A pointillizmus magyar képviselője a kassai Kővári-Kacsmarek Szilárd (Konstantin) (1882-1916) festőművész volt.
Az utóbbi időben, az egész világon feléledő és egyre népszerűbb pontfestési technika gyökerei tehát messzire nyúlnak vissza.
A modern pontfestés alapja bármilyen anyag lehet, az üvegtől kezdve a bőrön, fán, vagy kavicsokon át egészen a festővászonig. A festék minősége és kémiai összetétele természetesen a megfestett tárgy anyagához igazodik. Festmények születnek, használati és dísztárgyakat ékesítenek ezzel a festési technikával.
Az alkotás témája, formai megoldásai és motívumai is sokfélék, a jellegzetes mandala mintákkal éppúgy találkozhatunk a műveken, mint egy tájképpel, vagy egy portré pontfestéssel elkészített változatával.
Forrás: ARTium Kulturális és Művészeti Magazin
