Egy Fritz Gerlich álnevű kommentelő ma reggel 8 óra 1 perckor két kérdéssel fordult hozzám a világhálón. „Ön szerint az újságírók MINDEN színvonaltalan, irreveláns vagy értelmetlen kérdésére megjegyzés nélkül, azonnal és készségesen kell válaszolnia MINDEN politikusnak? Nem engedhető meg egyetlen megjegyzés sem számukra, még akkor sem, ha az újságíró amatőr kérdése pedig értelmetlen és zavaros?”
A kérdést elintézhetném azzal, hogy interjúhelyzetben nem illik minősíteni a kérdést vagy pláne a kérdezőt. A politikus választott ember, ilyenformán a demokráciában akár egy házmesterből is lehet politikus. Az újságíró viszont nem választott személy, hanem szakember. Hosszú folyamatban a szerkesztői jelölik ki arra, hogy a döntéshozókat interjúhelyzetben késztessen indoklásra. Ne kényszerítse, ami emberkínzás, de ne is kérje őket, ami megalázkodás volna. Elvégre az újságíró a választópolgárok nevében firtat.
Vannak persze kevésbé felkészült és felkészített újságírók, ők azonban komoly helyen nincsenek szolgálatban. Akiket az átlagosnál jobban ismerünk, futószalagon készítik az interjúkat. Például hetes váltásban dolgoznak, mint az ATV Egyenes beszéd című műsorában Rónai Egon és mostanában Szöllősi Györgyi. Hetenként húsznál több közéleti személyiséggel beszélgetnek, és évente csaknem félezer interjút készítenek. Ezt a munkát nem lehet színvonaltalanul, amatőr módra végezni, ezért érdemes milliós fizetést adni.
A kommentelő figyelemre méltó kérdésére tehát, hogy a politikus minősítheti-e a kérdést vagy a kérdezőt, a válaszom: nem dolga a minősítés. Az viszont a dolga, hogy a választópolgárok gondolatait megfogalmazó újságíró minden kérdésére válaszoljon. Az már más kérdés, hogy a politikusok többnyire azért minősítik a hivatásos kérdezősködőket, mert időt akarnak nyerni a válasz végiggondolására. S hogy ezt a néhány másodpercet cselekvéssel töltsék ki, mégiscsak minősítik a velük szemben ülőt. E lélektani helyzet az interjú szerves tartozéka, és az újságíró jobban teszi, ha sértődés helyett tudomásul veszi.
De ha már a közéleti személyiség egyetlen minősítő mondattal próbál időt szerezni magának, érdemes az elmarasztalás helyett dicsérni a kérdezőt. Jobban jár, ha rokonszenvet kelt a nyilvánosság képviselőjében. A bejegyzésem után olvasható összeállításból kiderül, hogy akadnak választott emberek (politikusok) is, akik ügyesen szedik össze a gondolataikat.
Tíz mondat a kérdezősködőkhöz
Nem is tudja, mennyire hálás vagyok, hogy ezt megkérdezte. (Tarlós István budapesti főpolgármester, Hír TV, 2012. február 2.)
Nagyon köszönöm a kérdést, mert aktuális. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, ATV, 2013. január 6.)
Sok érdekeset kérdezett eddig is. (Pozsgay Imre volt MSZMP/MSZP-politikus, ATV, 2013. január 22.)
Érdekes kérdést feszeget. (Tétényi Éva esztergomi polgármester, ATV, 2013. január 29.)
Ez nagyon okos és alapvető kérdés. (Csepeli György szociálpszichológus, ATV, 2013. október 2.)
Juj de jó, hogy kérdezi. (Téglássy Tamara műkorcsolyázó-edző, Nemzeti Sport, 2014. március 22.)
Nagyon szépen köszönöm a kérdését. (Lázár János Fidesz-politikus, ATV, 2014. október 5.)
Hálás vagyok, hogy megkérdezte. (Dúll Andrea környezetpszichológus, Magyar Rádió, 2015. február 19.)
Köszönöm szépen, hogy megkérdezi. (Molnár Áron rapper, Hír TV, 2018. május 22.)
Tök jó, amit mondasz. (Tóth Vera énekesnő, ATV, 2021. május 4.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2021. szeptember 29-én.