A baloldali aktivizmusról, a végrehajtók és a lakásmaffia módszereiről, a Magyar Péter-jelenségről.
Miért támadja vehemensen a kormánymédia a Szikra Mozgalmat és Jámbor Andrást? Miben különbözik a Szikra baloldalisága más ellenzéki pártokétól? Miben közösek a Kutya Párttal, mit gondol Magyar Péter fellépéséről? Többek között erre kerestük a válasz Jámbor András országgyűlési képviselővel.
– A Szikra Mozgalomnak rendre a kormánypropaganda durva támadássorozattal kell szembenéznie, ami jóval ellenségesebb, mint amit a többi ellenzéki erő esetében megszoktunk. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?
– Szörnyű volt, amit a Szikra kapott, de nem példa nélküli. Ha valahol erőt lát a Fidesz, akkor támadásba lendül. Ha azt vesszük, 2018-ban a Vona Gábort lejáratni kívánó Terry Black-sztori legalább annyira durva volt, mint amit mi kaptunk a képzelt „pedofilügyben” vagy a kamu „utcai terrorizmusunk” miatt.
– A kettő között annyi különbség, hogy a Jobbik akkoriban éppen kormányt váltani készült. A Szikra Mozgalom hasonlóra nyilván nem vállalkozhatna, hiszen nincs abban a helyzetben.
– Ez kétségtelen. Ami a kormánymédia rágalmait illeti: a budapesti rendőrfőkapitány éves beszámolójában bejelentette, hogy antifa-ügyben a tettesek nem magyar állampolgárok, közülünk senki sem érintett a támadásban. Ennek ellenére egyik tagunkat ország-világ előtt lejáratták. Semmiféle politikai felelősségünk nincs tehát. De visszatérve az első kérdésre: egyrészt mára a rendszer eljutott odáig, ha valaki az ellenzéki térfélen megjelenik, azt azonnal lőni kezdi. Másrészt Kocsis Máté és embere, Sára Botond a VIII. kerületben megalázó vereséget szenvedtek 2019-ben és 2022-ben is. Nyilván igazolni kell – túl a bosszún –, hogy utódaik méltatlanok választott tisztségükre. Egyébként azt hiszem, én vagyok az egyetlen, akinek a 2022-es választás után nem gratulált az ellenfele, vagyis Sára Botond. Amikor Pikó András polgármester egyeztetésekre hívta Kocsis volt képviselőt és Sára Botond volt polgármestert, még csak nem is válaszoltak.
– Az ellenzéki pártok többsége baloldalinak mondja magát. Hozzájuk képest a szintén Szikra mentalitása, stílusa egészen más.
– A Szikra a szociáldemokraták és attól balra állók közösségeként alakult meg. Alapvetően a magyar baloldal munkásmozgalmi és szakszervezeti hagyományait – a bérharcokat, a sztrájkokat, az egyenjogúságért való, a kizsákmányolás elleni küzdelmet – ötvözzük az utcai aktivizmussal, amely helyben áll ki a dolgozók jogaiért, lép fel a törvénytelenségek ellen. A nemzetközi színtéren Bernie Sanders és Jeremy Corbyn politikai felfogásával, a görög Sirizával, a spanyol Podemosszal, a lengyel Razemmel vagy akár a brazil Lula elnökkel vállaljuk a szellemi-eszmei rokonságot. A Szikra eredményessége, láthatósága alapvetően arra vezethető vissza, hogy az elveket összekapcsoljuk a mindennapi, akár a parlamenti, akár a terepen zajló, munkával.
– Hogyan zajlik a terepmunka?
– Említhetném elnökségi tagunkat, Shakkour Aramot, aki választókörzetében, minden ajtón bekopogott, segített a legapróbbnak tűnő kérdésekben, például a Teleki téri közvécé ügyében. Vagy leült két kocsma tulajdonosával, és megegyezett velük, mert a késői nyitvatartás zavarta a lakókat. Ezek olyan alapvetések az önkormányzati politikában, amelyhez még csak nem is kell baloldalinak lenni.
Megjegyzem, hiába számolták fel a valódi érdekvédelmet 1948 után, ezek búvópatakként tovább éltek. Apró példát említek: a IX. kerületben 1994 óta önkormányzati képviselő szocialista Hidasi Gyuláét, aki máig biciklin járja a József Attila lakótelepet. Fellép azok érdekében, akik segítséget kérnek tőle.
Hiába volt persze az MSZP a 90-es évek elején a baloldali aktivizmust is befogadó nagy gyűjtőpárt, az országos politikában sokkal inkább a neoliberális felfogás érvényesült.
A Bokros-csomag rengeteg ember életét nyomorította meg. Utólag a magyar balliberális mainstream a felzárkózás zálogaként emlegeti, miközben Medgyessy Péter valódi szociális felemelkedést biztosító száznapos programját ősbűnként kárhoztatják. Ez az én családom és szerintem sok millió magyar család életében is fordítva volt.
– Országos politikai szereplőként mit terveznének?
– Az igazságos újraelosztás, a szociális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében az államnak az eddigieknél jóval erősebb szerepet kell vállalnia. Jó lenne, ha az újraelosztás az oktatást is érintené. Biztosítani kell a szegénységben élő és az alsó középosztálybeli fiataloknak is a továbbtanulás lehetőségét. Olyan demokráciát kell teremteni, amelyben az emberek ténylegesen sokkal közelebb vannak a döntéshozatalhoz, amelyben az önrendelkezés jóval erősebb, akár gazdasági téren is és ahol erre képességük is van.
– Említette a nagyobb állami szerepvállalást. Államosításokban is gondolkoznak?
– Ha valamit államosítanék, az a végrehajtás lenne. Jelenleg ez piaci szektor, lényegi eleme a profitszerzés. A következmény pedig otthonukat vesztett, tönkrement emberek sokasága. Ha nincsen ellensúly a tőkével szemben, akkor a tőke egy idő után úgy írja át a szabályokat, hogy az neki kedvezzen. Nem értek egyet a közgazdasági közhellyel, hogy a piac mindig jobban működik.
Az adósságbehajtás körül rengeteg a visszásság. Tavaly körülbelül 500 ezer ember ellen zajlott aktív végrehajtási eljárás. A végrehajtók előszeretettel játszanak az elévülési idővel. Ezt ugyanis különböző trükkökkel késleltetni lehet. Előfordulhat, hogy 12-13 éves adósságok kerülnek elő hirtelen, természetesen 12-13 éves kamattal megtolva. Nemrég keresett meg egy idős úr, akinek egy telefontartozásból és a közös költség hátralékából kamattal együtt kétmillióra ugrott adóssága van.
Most az ötven négyzetméteres lakását akarják elárverezni. Nagyon kemény történetekkel találkozhatunk. Józsefvárosban él egy háromgyerekes család, mindkét szülő dolgozik, szakmunkásként 500 ezer nettó körülit visznek haza, és ebből 250 ezret vonnak le a végrehajtók. Egy régi telefonvásárlás, elmaradt közös költség miatt. Az egyik gyerek leukémiás volt, amiből kigyógyult. A család 250 ezerből nem tud megélni. Ezen a ponton kellene közbeavatkoznia az államnak.
– Mit lehet tenni érdemi politikai hatalom nélkül?
– Ha egy önkormányzat azt látja, hogy az adós mellett megjelenik egy szervezet garanciaként – a Város Mindenkié vagy a Szikra Mozgalom –, akkor sokszor meg lehet oldani a helyzetet, és senki sem kerül az utcára. Ezen a téren számos sikerünk van. A legfelháborítóbb eset azé az V. kerületben élt kódexkutató hölgyé volt, akinek a kilakoltatását annak ellenére sem tudtuk megakadályozni, hogy hajlandóak lettünk volna azonnal befizetni a tartozását. Az ügy erkölcstelenségét mutatja, hogy a belvárosi jegyzőnek a XII. kerületben ennél nagyobb tartozása volt. A hasonló esetek megakadályozására Józsefvárosban és Ferencvárosban Szepesházi Péter ügyvéddel heti jogsegély szolgálatot működtetünk, amit a képviselői fizetésemből finanszírozok.
Bombázom a törvényhozókat is. A miniszterelnök megígérte, hogy ha lesz megoldási javaslatunk, akkor azt napirendre veszik. Természetesen nem vették napirendre, a Fidesz frakció leszavazta. Nehezíti a helyzetet, hogy a végrehajtók rendelkezésére álló adatbázis nem nyilvános. Tehát egy állampolgárnak olykor fogalma sincsen arról, hogy van-e adóssága. Ha van, akkor az mennyi? Az abszurd helyzeten és vele a fizetési hajlandóságon sokat lendíthetne, ha a saját tartozásairól szóló adatokat bárki megtekinthetné.
– Mennyire érdekelt a lakásmaffia a jelenlegi rendszer működtetésében?
– Nagyon is. A fizetési meghagyásokkal élnek például vissza, pedig ennek a bevezetése alapjáraton nem volt rossz ötlet a Fidesztől.
Jellegzetes trükk, hogy árverezés révén tulajdonrészt szereznek egy-egy ingatlanban, majd a bent lakó családtól egyre horribilisebb bérleti díjat kérnek. Ha nem tudják fizetni, jön a meghagyás, az után pedig a kilakoltatás. Az addigi tulajdonostársnak persze töredékáron hullik az ölébe a lakás másik fele. Igyekszünk segíteni más súlyos helyzetekben is. Elektromos fűtőtesteket vásárolunk rászorulóknak, mert a gáz és az elektromos fűtés kombinálásával csökkenteni lehet a rezsit. A Szikrával a józsefvárosi és ferencvárosi lakosoknak energiaszakértőt fizetünk, aki tanácsokat ad, hogyan lehet energiát spórolni. Országos szinten elértük, hogy a feltöltőkártyás villanyórákkal rendelkező embereknek ne kelljen bonyolult műveleteket végeznie a fogyasztásuk kiszámításához, sőt, kártérítést is kiharcoltunk nekik. Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester fel akart újíttatni két helyi tanuszodát. A parlamentben benyújtott kérdésem nyomán ez sok huzavona után végül megtörtént. Kis ügyekben, ha elég szívós az ember, lehet változást elérni.
– Nem ért egyet tehát azokkal, akik feleslegesnek látják a parlamenti munkát?
– Az országgyűlési munka eszköz, mint a petíció, a videógyártás, a tüntetés, a direkt segítségnyújtás. Ami erőforrás és eszköz a rendelkezésünkre áll, azt ki kell használni a pártállammal szemben.
– Munkájuk sok tekintetben a Kutya Pártéhoz hasonló. Vannak érintkezési pontjaik?
– A direkt aktivizmusban, abban, hogy a politika alapjai nem az ATV stúdiójában kezdődnek, hanem a választópolgárokkal való beszélgetésekben, egyetértünk. Bár a világról számos kérdésben mást gondolunk, esetenként tudnánk egymást segíteni. Mint más politikai erőkkel is, ha a rendszer lebontásáról van szó. Az EP-választáson aláírtam mindenkinek, hogy indulhasson, Márki-Zay Péternek vagy Magyar Péternek is, pedig politikailag mindketten nagyon távol állnak tőlem és a Szikrától.
– Ha már szóba került: hogyan látja a Magyar Péter-jelenséget?
– A Tisza Párt berobbanása többek között arra vezethető vissza, hogy nemcsak az ellenzék üresedett ki szellemileg, hanem a Fidesz is. Öt–tíz évvel ezelőtt Orbán Viktor tusványosi beszédeinek – noha nem értettem egyet velük – még volt íve, gondolatisága, mára ezek a beszédek kiüresedtek. A képviselethez kell inspiráló gondolat és tartalom, csak így tud hosszú távon létezni egy közösség. Most sokan látják ennek a lehetőségét a Tisza Pártnál és a legnagyobb kérdés, hogy ezt a hangulatot meddig tudják fenntartani. Én minden kezdeményezésnek drukkolok, ami a demokrácia irányába viszi Magyarországot.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 20. számának (2024. május 17–23.) nyomtatott változata.
Jámbor András Imre (Budapest, 1986. augusztus 9. –) kommunikációs szakember, újságíró, a Mérce alapítója és 2019-ig főszerkesztője. 2022-től a Szikra Mozgalom, illetve az Egységben Magyarországért országgyűlési képviselője a Budapest 6. számú választókerületben. (Wikipédia)
