Polyák Gábor az Egységben Magyarországért médiapolitikai kabinetjének vezetőjeként adott interjút a Népszavának. Elmondta, hogy mit csinálna április 3-a után, ha győznének az ellenzéki pártok. Figyelemre méltó gondolatai a fejlemények tükrében mellékessé váltak. Annál érdekesebb, amit csak mellékesen hozott szóba, a választási vereség után azonban megnövekedett a jelentősége.
Azt fejtegette, hogy sem az RTL Klub, sem a 444.hu, sem a hvg.hu, sem a Telex.hu nem fogja „ajnározni” Márki-Zay Pétert, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét. Ellentétben a „Fidesz-médiával” amelynek munkatársai „minden erkölcsi fenntartás nélkül Orbán Viktor után mennek”. A felsorolt nem ellenzéki, de nem is kormánypárti médiumok közül három portál, bár az egyiknek van papírra nyomtatott változata is, a negyedik pedig televízió. Ne tévesszen meg senkit, hogy a kitűnő médiajogász szerint nincs ellenzéki média. A média ugyanis a nyilvánosság eszközrendszere, a keletkezés sorrendjében tartalmazza a sajtót, a rádiót, a televíziót és a világhálót. Ugyanarra gondolunk, csak én a régies és magyaros kifejezést használom.
Szerintem van ellenzéki sajtó, mely azonban nem föltétlenül az úgynevezett ellenzék sajtója. A nyilvánosság független része azokat is bírálja, akiket dicsérnie kéne. Amire utal Polyák Gábor, épp annak bizonyítéka, amit cáfolni szeretett volna. Az ellenzéki médiumok értelme és értéke abban érhető tetten, hogy elismerik a választott politikusok döntési jogát, de okkal firtatják, vajon miért úgy döntöttek, ahogy. Ismertetőjelük, hogy nem különböztetik meg a hatalmon lévő politikusokat az ellenzékiektől. Az utóbbiak eszköztelenebbek, elvégre nem gyakorolják a hatalmat, mégis hasonlítanak a kormánypártiakra, mert az állami finanszírozásból nem adnak pénzt ellenzéki szerkesztőségeknek.
A baloldali és liberális értékrendű ellenzéki szerkesztőségeknek csurran-cseppen annyi, amennyi a jóllakáshoz kevés, az éhenhaláshoz sok. De az orbáni hatalomgyakorlásból kiábrándult konzervatív (jobboldali) újságírókat kormánypárti körökben árulónak, sőt hazaárulónak tartják. Olyannyira, hogy például a Simicska-féle Magyar Nemzet romjain felépített Magyar Hangot Pozsonyban nyomtatják. Magyarországon nem vállalkozott senki a hetilap előállítására. Az ellenzéki sajtó (média) baloldali és liberális munkatársai tehát „csak” a nyilvánosság tengődő mostohagyerekei. A nyilvánosság igazi lelencei a jobboldali (konzervatív) újságírók, akik kilátástalanabbul gyakorolják a mesterségüket.
Tíz mondat a sajtóról
A Kádár-rendszer is úgy bukott meg, hogy nem létezett jelentős ellenzéki sajtó, és az emberek mégis valahogy észrevették, hogy nem annyira jó nekik, mint mondják. (Para-Kovács Imre publicista, Hírszerző.hu, 2011. július 27.)
Akkor jó a sajtó, ha a kérdései ellenzékiek. (Nemény András szocialista politikus, Vas Népe, 2014. március 17.)
A sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti, ez Simicska nyilatkozataiból egyértelműen kiderül. S ha ez így van, akkor a Magyar Nemzet és a Hír Televízió a mi szempontunkból nem kezelhető másként, mint ellenzéki orgánumként. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2015. március 14.)
A baloldal épp annyira utálta a szabadon pofázó sajtót, mint a jobb. (Pallagi Ferenc újságíró, hvg.hu, 2016. november 12.)
A választás után nem általában az ellenzéki sajtót érték érzékeny veszteségek, hanem annak nem baloldali részét. (Pápay György publicista, Azonnali.hu, 2018. június 14.)
Az ellenzéki sajtó nem független, akkor nem ellenzékinek neveznénk. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, 2020. június 25.)
A kormány jól végzi a dolgát, az egészségügy világszínvonalú, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. Ezt a kormányhoz közeli sajtó megírhatja anélkül, hogy retorziótól kellene tartania. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2020. november 14.)
Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja, a Klubrádió is a végnapjait éli. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. február 6.)
Nincs olyan, hogy ellenzéki média. (Polyák Gábor médiajogász, Népszava, 2022. március 21.)
Nem jó nekik a független sajtó, csak amelyik azt írja, amit ők szeretnének. (Katus Eszter komlói újságíró az ellenzéki politikusokról, Népszava, 2022. június 11.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. június 16-án.
