A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) hamarosan virágkorát élheti, mert a választási vereség után rohamosan szaporodnak az ellenállók és a partizánok, akik titokban belülről bomlasztották a Pártot, a Fidesz hős belső ellenzéke voltak. Munkájukat nagyon titokban kellett végezni, ennek érdekében elrejtőztek államtitkári állásokba, úgy tettek, mint fideszes influenszerek, celebek és szóvivők. Igyekeztek észrevétlenek maradni, hogy aknamunkájukra ne derüljön fény, ezért hatalmas pénzeket tettek zsebre, csak a látszat kedvéért elkövettek minden törvénytelenséget és gonoszságot, a hízelkedést és a karrierizmust terepszínű ruhaként használták.
Nem tudjuk, ki szavazott tizenhat éven át a Fideszre, mert lassan már senki nem vállalja, az pedig hamarosan végképp rejtély lesz, hogy kik üzemeltették ezt a fasiszta diktatúrát, mert úgy tűnik, ott csak belső ellenállók voltak. Együttérzünk velük. Nem lehetett könnyű belesimulni a kivételezett kasztba, élvezni a kedvezményeket, a milliárdokat, az állami megrendeléseket. Miközben mindenük tiltakozott ez ellen, nem buktathatták le magukat s valódi érzéseiket. Könnyű volt annak, aki nyíltan Orbán-ellenes volt, aki a megalázó és lélekölő, karaktergyilkos propaganda céltáblája volt, mert nem kellett elrejtőznie luxusöltönyök, Gucci táskák között, bujkálni yachtokon és magánrepülőgépeken.
Megváltásként érkezett a fideszes messiás, még éppen időben, amikor már nem bírták tovább. Magyar Péter igazából az ő messiásuk. Tizenhat év nagyon hosszú idő bújkálni, színlelni, játszani hűséges szeretőt és megbízható bűntársat. Csatlakozhatnak az ujjongókhoz, levehetik végre álarcukat, és alig várják, hogy a „Tisza Párt” színeiben önmaguk lehessenek: tehessék ugyanazt, mint eddig (ha lehet, ugyanannyiért), de most már nem színből, hanem szívből. Magyar Péter pedig tárt karokkal várja őket, szükség van a nemzeti érzelmű és tapasztalt fideszes partizánokra, amilyen ő maga, mert rajtuk kívül nem bízik meg senkiben. Főleg óellenzékiekben, akik beépülés helyett a könnyű konfrontációt választották.
Beérett munkájuk gyümölcse, bekövetkezett életük álma, vereséget szenvedtek az eltartóik. Nem kell többé az eredményváró bulin önfeledten táncolni, s azt a látszatot kelteni, hogy örülnek. Náluk már csak Szijjártó Péter helyzete rosszabb, akinek ugyanezt Moszkvában kellett eljátszania. De eljöhet a pillanat, hogy a damaszkuszi úton felbukkan maga Orbán, akiről kiderül, hogy ő is csak belső bomlasztója volt saját rendszerének. Így sétálhat be az egész Fidesz a „Tisza Pártba”, ha Magyar megnyitja a tagfelvételt előttük. De az is lehet, hogy erre sem lesz szükség, mert ez a legjobb módja az árulóktól való védekezésnek. Ahol most tapsolnak, ott holnap már bujkálni fognak visszamenőleg.
Nem utálnak ők semmit jobban, mint a képmutatást, a köpönyegforgatást és az árulást. Ha bármit tettek, mindent csak parancsra. „Nürnbergi” perre nem kell számítaniuk. Az csak azokat fenyegeti, akik ellenzékiségükkel a rendszert szolgálták. Vajon mikor jelennek meg először a beépült tiszás partizánok és belső ellenállók?
