A baloldali és liberális ellenzékiek által támogatott Magyar Péter miatt szakadt szét a HVG szerkesztősége és távoznak egyszerre többen is a laptól. Közöttük a Magyar Péter által „propagandistának” minősített oknyomozó újságíró, Dezső András. Megérkezett a fideszes messiás az ellenzékbe, még át sem vette a diktátorságot, már távozniuk kell újságíróknak.
Erre történő utalások már megjelentek a Media1 tudósításában is, miszerint a lapon belül vitát váltott ki, hogy a HVG összeütközésbe került az ellenzéki álmessiással, aki emiatt a lapot fanatikus hívei célkeresztjébe állította, akik mozgalmat indítottak az újság ellen, annak ellenére, hogy Magyar a sajtószabadságot sértő durva megjegyzése miatt taktikai okokból bocsánatot is kért, mert szüksége van az őt futtató ellenzéki lapok támogatására.
Hadházy Ákos pedig a Facebook oldalán írta meg, hogy a hozzá több forrásból eljutott információk egyértelműen azt erősítik meg, hogy Nagy Iván Zsolt felelős szerkesztő (a portál főszerkesztője), Dezső András oknyomozó újságíró, Rovó Attila, a belpolitika rovat vezetője, valamint Windisch Judit turnusvezető a Magyar támadása által okozott helyzet miatt távozott a laptól. Ez tulajdonképpen a HVG online lefejezését jelenti.
Példa nélküli, hogy a demokratikus oldalon egy politikus elmarasztaló véleménye miatt kettészakad egy szerkesztőség, és újságíróknak kell távozniuk. Magyar a sajtószabadságot semmibe véve támadta a HVG-t és Dezső Andrást, miután ő volt az, aki nyilvánosságra hozta a feleségével folytatott veszekedésének tényét, ő tette közzé, hogy arról rendőrségi jegyzőkönyv is készült, és ő utalt a sajtó megkeresésére is. A HVG ezután olyan helyzetbe került, hogy kénytelen volt tisztázni a maga szerepét, ezt tette meg, és a további találgatások elkerülése végett ismertette a közérdekű információt, a rendőrségi jegyzőkönyv tartalmát. Mind a HGV, mind Dezső András korrektül járt el, míg Magyar Péter megengedhetetlenül propagandistázta le a lap újságíróját. Ezt valamennyire a Magyar szolgálatába szegődött ellenzéki sajtó is visszautasította még akkor.
Mint megírtuk (itt és itt), az ellenzéki sajtó azóta elveszítette nemcsak az arányérzékét, nemcsak a küldetését és a sajtó feladatát, vele együtt a szakmai tisztességét, hanem a józan eszét is, amikor a Fideszből anyagi okokból kiugrott szélsőjobboldali álmessiás propagandistája lett, amire még Hont András is utalt, miután egyik nap négy sztori jelent meg Magyarról a HVG címlapján, ami elképesztő. De ez az őrület zajlik szinte a teljes ellenzéki médiában.
Ennek az ellenzéki tömeghisztériának és a sajtó szereptévesztésének következménye, hogy egy független újság egyes vezetőinek és az érintett újságírónak a belső viták és támadások miatt távoznia kell. Magyar miatt egy szerkesztőség szétszakadt, jellemzően azok maradtak a lapnál, akik a Magyar melletti hisztáriakampányt támogatják. Ez a sajtószabadság egyik legsúlyosabb sérelme, amelyért a Fideszben szocializálódott Magyar a felelős.
Emellett megemlítendő a HVG kiadójának és szerkesztőségének felelőssége is, hogy utat enged egy szerkesztőségben annak, hogy az újságírók és szerkesztők, menedzserek egy része a tömeghisztéria hatása alá kerüljön és elfelejtse, mi a sajtó feladata és kötelessége. A HVG nem állt ki saját szakmai függetlensége, éthosza és retorikája mellett, hanem engedett az elfogadhatatlan nyomásnak és terrornak. Ez a sajtószabadság elárulása.
Az is tragikus, amikor a hatalom elveszi a sajtószabadságot. De amikor a sajtó maga mond le róla, maga dobja el, tapossa meg, az mindennél tragikusabb.
Hadházy Ákos is felhívta a figyelmet arra az elfogadhatatlan magatartásra, hogy ellenzéki érzelmű, magukat demokratának tartó emberek is azt várják el a független sajtótól, hogy „pártsajtó” jellegű legyen, és kritika nélkül támogassa az általuk favorizált politikusokat és pártokat. Ez elfogadhatatlan és nem demokratikus. Ez az ellenzéknek és a demokratikus törekvéseknek árt a legtöbbet. Valódi sajtóra az igazi demokratáknak szükségük van.
A sajtó dolga nem az, hogy propagandistája legyen bármelyik pártnak vagy politikusnak. A sajtó feladata az ellenőrzés, a kritika, az értékelés. Paradoxon, hogy a Magyart most éltető tömeg ugyanezt a támogatást követelte azoknak az ellenzéki pártoknak is, amelyeket most Magyar Péterrel egy kórusban gyaláz és hibáztat, miközben nem veszi észre, hogy Magyar személyében a rendszer egyik képviselőjét éljenzi, amelyik tizennégy éve teszi tönkre az életüket.
Szánalmas az értéknélküliség, az elvtelenség, a jellemtelenség és a képmutatás, ahogyan ezek az emberek ujjal mutogatnak másokra, miközben ők ugyanazt csinálták tizennégy éven át, mint az általuk bűnbakká tett ellenzéki pártok, amelyek azért lettek a rendszer részei, mert ugyanezek a most „csalódott” emberek semmiben sem támogatták volna őket, ha kilépnek a rendszerből. Ahogy most sem vállalnak semmi áldozatot, ezért keresnek „messiást”.
Ha ez az elvakult, fanatikus és ostoba tömeg, amely most Magyart éljenzi (de éljenezné Orbánt is, ha a sors a másik oldalra veti), a viszonylag független és szabad sajtót kivégzi a támadásaival, megszünteti sajtó jellegét egy szélsőjobboldali hazudozó fasiszta oldalán, akkor teljesen felesleges Orbán és a Fidesz ellen harcolnia, mert ugyanolyanná vált, mint ők, egyszerűbb csak átlépni a Fideszbe, és visszakérni Magyarnak az elveszített állásait.
Forrás: Amerikai Népszava